G. Hajnóczy Rózsa indiai levelei II. (közzéteszi és bevezette: Pap Ágnes)

2. levél: Sántinikétan, 1929. december 10.
Édes Irmám! Leveledet megkaptam, és nagyon örültem volna neki, ha nem tartalmazott volna olyan sok szomorú újságot. Először is szegény Ila öngyilkossági kísérlete. Hát megérdemli az a haszontalan, lump, erkölcstelen Rudi, hogy miatta a felesége megmérgezze magát?

Végtelenül sajnálom Ilát, napokig nem is tudtam másra gondolni, csak az ő kétségbeesett életére, melyen sajnos jó tanáccsal nem lehet segíteni, mert ha valaki szerelmes, akkor a kívülálló jó barátok józan szava nem ér el hozzá. Ilának már réges-régen ott kellett volna hagyni Rudit, ő maga megkeresi a kenyerét, nincs rászorulva, és nem elkeseríteni hagyni az életét. De nyilvánvaló, hogy Ila ragaszkodik Rudihoz, és inkább megválik az élettől, minthogy józanul, szó nélkül otthagyja. Talán ha Te rábírnád a válásra, Ti olyan régi jó barátnők vagytok, hogy a te véleményedre bizonyára ad, tudja, hogy csak a javát akarod. Nagyon fáj Ila szomorú sorsa. Még november végén írtam neki egy hosszú levelet, bizonyára megkapta, akkor még nem tudtam öngyilkossági kísérletéről, természetesen legközelebbi levelemben nem fogom megemlíteni ezt a szomorú esetet, bizonyára fájdalmas neki még a rágondolás is. Írd meg, édes Irmám, hogy hogy van Ila, meggyógyult-e teljesen? Manyi sincs a legjobb egészségben, azt hiszem, öröklött szervi szívbaja van, óvni kell minden felindulástól. F. Irmus jobban van-e már? Hauszmann Frédit is szívből sajnálom, nem volt ő annyira beteg, hogy ilyen fiatalon kellett volna megszabadulnia az élettől. Szegény Marcsi nagyon le lehet sújtva, ő végtelen szeretettel csüngött gyermekein. Közeledik karácsony szent ünnepe és újév. Kívánom, édes Irmám, hogy úgy az ünnepeket, mint az újévet a legjobb egészségben, jókedvben, örömben érjétek meg, az új esztendő teljesítse szíved minden vágyát, és tartson távol bajt és szomorúságot. Rosszul esik, hogy az év legszebb ünnepét ilyen távol idegenben kell töltenem, más környezetben, ahová a szeretet ünnepének még a hangulata sem ér el. A karácsony itt olyan észrevétlen szürkeségben fog elsiklani, mint a többi nap. Az ünnepi hangulathoz hozzájárul elengedhetetlenül a hideg, zimankós, havas tél, kellemesen fűtött szobáival és a ragyogó karácsonyfával. Itt örök nyár van. A temperatura 22 fok C. szállt le, de azért naponta hideg vízben fürdünk és ujjatlan nyári ruhában járok. Reggel 6-kor a nap ragyogó sugarai melegen törnek be szobánkba, az ég olyan mélykék, mint nálunk nyáron, a fák üdén zöldülnek, lombos koronájukat egész télen nem veszítik el. Nagyon kellemes most itt az élet, ha ilyen volna India klímája állandóan, nem telne nyolc hónapba az akklimatizálódás. Az esték csodálatosan szépek, a hatalmas égbolton milliónyi csillag ragyog, holdtöltekor elsétálunk a szomszéd faluba, a hold sápadt, ezüstös fénye mellett. Az ellátásunk is jobb valamivel, a piacon feltűnt a karfiol, most azt esszük felváltva csirkével és hallal, a birkát végleg töröltem a menüből. – A honvágy még elfog, de már sokkal ritkábban. Apa is kért több levelében, hogy ne gyötörjem magam tehetetlen honvággyal, így lelkileg megnyugodva hamarabb fog eltelni a három esztendő. Így kiegyensúlyozottan lassanként észreveszek kellemességeket és kedvességeket az itteni környezetemben. Érdeklődöl a hajam iránt. Havonta bejön egy úgynevezett fodrász a szomszéd faluból, Bolpurból, és miután alaposan megmostam, fog hozzá úgy Gyuszkó, mint az én hajam vágásához. Női hajat még életében nem vágott, nem is ért hozzá, nincs bubisra vágva, de az a fontos, hogy rövidebb lesz, itt a világ végén így is jó. – Itt küldök egy fényképet Tagoréról és rólam, túloldalon saját kezű aláírása. Nem nagyon jó kép, az öregúr sokkal szebb életben. A napokban nála voltunk, igen kedvesen és tréfásan elbeszélgetett. Vacsoránál ült du. fél hatkor, és jó étvággyal ette a sok indiai édességet, kanállal és villával. Mellette ült a könyvtáros, aki szintén ott vacsorázott, ő már kézzel falt, nem is evett, nagyon gusztustalanul hatott rám. A kis japán lány a hónap vége felé hazamegy egy ápolónővel, talán a levegőváltozás jót fog tenni tüdőbajának. A fiatal Tagore is beteg már két hónap óta, ínrándulása van a lábában, nem bír járni. Felesége, Protima asztmás, hónapokig orvosi kezelés alatt állott Kalkuttában, azt hiszem, nem sok eredménnyel. Beteges az itteni nép, most a hűvösebb idő alatt, mindenki köhög, náthás, hatalmas gyapjúkendőkbe burkolódznak, amivel fejüket is betakarják, úgy néznek ki, mint a vasorrú bábák. Zsebkendőt a legelőkelőbb sem használ, sálukba törlik az orrukat. Eleinte undorral töltött el minden szokásuk, ma csak nevetek rajta. Satnya nép ez, de nem is csoda, mitől legyenek erősek, talán az állandó rizsevéstől? Rizs nélkül az indus ember számára az élet elképzelhetetlen. Rizs a mindennapi táp-lálékuk, rizsből készítenek undorító italt, az úgynevezett rizsbort, amitől a szegényebb néposztály, hogy nyomorúságát elfelejtse, lerészegedik, literje 10 fillérbe kerül. Rizst mutatnak be áldozatul bálványaiknak, összetört rizzsel meszelik át házaikat, és rizs idéz elő súlyos betegségeket, amit a nép természetesnek talál, és nem is gyógyít. – Gyuszkó nagyon el van foglalva, sokat olvas arabul, tanít, cikkeket ír, múlt héten bent volt Kalkuttában egy előadás tartása végett, az iszlám új mozgalmairól beszélt. Én sajnos nem voltam jelen, pedig utána gazdag mohamedánok vendége volt, akik fényesen megvendégelték, de olyan drága ott az élet, az árak sokkal magasabbak, mint Pesten. Sántinikétan lakossága szaporodott tíz buddhista ceyloni szerzetessel,1 akik jól meg akarnak tanulni szanszkritül, hogy aztán a bálványimádó hindu népet a nemesebb, tisztább buddhista vallásra térítsék. Kis elefántcsont Buddhájuk van és egy aranyozott szentélyük, amiben Buddha egy lencsenagyságú kis csontdarabkáját őrzik. Ehhez imádkoznak naponta kétszer. Élénksárga ruhában járnak, ami szép színvegyüléket ad a zöld fákkal, amint itt-ott kivillan narancssárga ruhájuk. Csöndes, békeszerető, és ami igen fontos, nagyon tiszta emberek. Szobáikat a legnagyobb rendben tartják, ágyuk sárga terítővel van leterítve, kis asztalkákon könyvek, ez képezi az egész szobaberendezést. Egy japáni dzsiu-dzsicu mester2 erősíti ezt a gyenge népet és tanítja erre a vad sportra két hét óta. Nagy az érdeklődés iránta, fiúk, lányok egyaránt nagy ambícióval tanulnak. Tagore rábeszél, vegyek én is részt benne, azt mondja T., ha ő 10 évvel fiatalabb lenne, ő is gyakorolná és megtanulná a dzsiu-dzsicu minden fortélyát. De én nem szándékozom megtanulni, minek verekedjek össze egy japánnal. Múlt héten Tagore tartott egy angol nyelvű előadást, sajnos, nem sokat értettem belőle, a tárgya nagyon elvont volt, és olyan magas stílusban tartva, hogy az angoltudományom csődöt mondott. Most olvasok egy érdekes angol regényt, de persze még lassan megy, mert sokszor bele kell néznem a szótárba. Nagyon vágyom magyar könyvek után, de persze ez elérhetetlen vágy lesz számomra mindvégig. A könyvtárban Tagore munkái minden nyelven megvannak, kivéve a magyart.3 Nagyon érdekel a találkozó sorsa. Mi az én teendőm ebben a dologban? Bizony már 20 éve, hogy az iskolát elhagytam, szerettem volna régi osztálytársaimmal találkozni. Kik válaszoltak az én társaim közül? Förster Feja, Lányi Jolánról semmi hír? Jót mosolyogtam az ideális barátságon, amely Rózsát és Klárit összefűzi, mindenesetre bámulatos Rózsa kitartása. Szoktál vele találkozni? Írj, Irmám, mielőbb hosszan, minden nagyon érdekel. Lolát csókolom. Az Uradat üdvözlöm, Téged sok szeretettel csókol
Rózsid

Kellemes boldog újévet kívánok, kezeit csókolom. Árpádot üdvözlöm
Gyuszkó

3. levél: Sillong, 1930. április 15.

Édes Irmám! Leveledet köszönettel megkaptam, mindig nagy örömet szerzel, ha írsz, gondolhatod, hogy minden legapróbb esemény a legnagyobb mértékben érdekel, ami Pesten vagy Lőcsén történik. Képzelem, mennyire el vagytok foglalva a találkozó rendezésében [sic!]. Írjatok kimerítően róla. Ilától régen nem kaptam levelet, ő tartozik nekem válasszal. Örülök, hogy Rudinak sikerült megfelelő jó álláshoz jutnia, csak becsülje meg magát új helyén, nehogy néhány hónap múlva kenyér nélkül álljon. Kívánom Ilának tiszta szívből, hogy ezentúl nyugalmas, gond nélküli élete legyen, csak félek, hogy ezt Rudi nem tudja neki biztosítani. Hogy van Manyi kisfia? Ila írta, hogy betegeskedik. Lola jól van? De jó lenne néhány órára közöttetek lenni és elpletykálni egyről-másról. A szepesi báli tudósítónak nagyon meg-örültem, csak sajnálattal konstatáltam, hogy alig ismerek valakit közülük, a fiatal generáció felcseperedett és azok nevei teljesen idegenek előttem. Nem tudod Prihradny Márti urának foglalkozását és nevét? Maléter Ilus jó partit csinál? Ha valami érdekes esemény, eljegyzés, házasság zajlik le, írd meg, mert én csak úgy falom az effajta híreket. A Te családod hogy van, Irmám? Mire hazajövök, még megérem, hogy az anyós szerepét töltöd be, sőt talán már nagymama is leszel. Rózsa arca még mindig olyan kövér, vagy talán a szerelem kissé lefogyasztotta? Mivel iszsza a teáját, rummal vagy tejszínnel? Nagy sikere van Szép Ernő darabjának? A mi életünk kevés változatossággal a régi mederben folyik. Mióta Tagore elutazott Európába, Sántinikétan, ha még lehet, csöndesebb és elhagyatottabb volt, mint valaha. Tagore február végén öregembereknél csodálatos gyors elhatározással összepakolt, fiát, menyét és unokáját magával vive Madraszban hajóra szállt, és elment öt hónapra. Magyarországba is elmegy, több időt tölt Weiss Edith4 bárónő birtokán, úgy mondta, hogy előadást is fog tartani. Kíváncsi vagyok, lesz-e sikere? Fia, Rathindranath is utolsó percig ágyban fekvő beteg volt, alig bírt járni, magával vitte hindu háziorvosát, akiben jobban bízik, mint a leghíresebb európai specialistában. Tagore, igaz, hogy nagyon öregen néz ki, 90 évesnek is beillene, de szép, prófétaszerű jelenség, akire mindig szívesen néz az ember. Hangját nem szívesen hallom, és még kevésbé azt, amit mond. Egyik kijelentései közé tartozik az, hogy „az európai zene nagyon gyerekes, mert a híres klasszikusok zenéjükkel a természetet akarták utánozni”. Az ő fülének Beethoven, Mozart, Bach zenéje gyerekes, de a bengáli monoton dobverés, amitől majd megőrül az ember, mennyei muzsika. Egy másik zeneértő bengáli kijelentése szerint, az európai zene „kellemetlen zaj”. Tagore azonkívül, hogy Nobel-díjas világhírű költő, futurista festő is, magával vitte képeit, és azokból kiállítást szándékszik rendezni. Azonkívül, hogy tehetséges festő, híres zeneköltő is, 3000 dala van, amit Sántinikétanban minden alkalommal énekelnek. Egyik unokaöccse, Dinendranath Tagore5 fejében tartja az összes dalt, ha meghal, nyoma vész Tagore zenei tudásának, mert Dinendranath még a kottát sem ismeri, és így nem tudja lekottázni. – Tagore leányával az utóbbi időben összebarátkoztam. Van neki egy kis zöldségeskertje, ahol egy különös fajta sárga paradicsom terem. Egyik nap küldött ebből a paradicsomból ajándékba, én azt levélileg megköszöntem. Következő alkalommal megint küldött, ezek után úgy találtam illőnek, ha személyesen köszönöm meg. Elmentem hozzá, és kellemesen elbeszélgettünk. Vissza is adta a vizitet. Kedves, szégyenlős modora van, fél az emberektől, alig mer egy férfi szeme közé nézni. Nálunk egy 16 éves leánynak biztosabb fellépése van, mint Mira asszonynak. – Március 28-án, tekintettel a nagy melegre, összepakoltunk, és eljöttünk a hegyek közé három hónapra. Négy napot Kalkuttában töltöttünk, ahol sokat láttunk, de még többet költöttünk. Kalkutta nagyon drága, egy személynek napi átlagos szükséglete 40 P. Állandóan autót kellett használnunk, ami borzasztó költséges. Nagyon megnyugtatott, hogy itt a divat a legkisebb változást sem szenvedte, a nők mind kivétel nélkül térden felüli szoknyában járnak, néhányan derékon hordják az övet, de az átlag derékon alul, úgy hogy az én ruháim itt Ázsiában igen divatosak. Meg voltunk híva egy mohamedán egyetemi tanárhoz, aki igen gazdag ember, gyönyörű lakása, nagy szolgaszemélyzete, kiváló konyhája és angol felesége van. A professzor úrnak ugyan van még egy felesége, aki mohamedán és háremben él, de egy ízben, amikor Angliában utazott, annyira megtetszett neki a mostani felesége, hogy megkérte, és megmondta neki, hogy ő már házas, de ha nem bántja őt az a tudat, hogy osztozkodnia kell rajta, úgy legyen a felesége. Őt csábította egyrészt a gazdagság is, úgyhogy hozzáment, és igen boldogan élnek. Az asszony a mohamedán hitre tért, és a Refika nevet vette fel. – Megnéztük Kalkuttában az orthodox hinduk templomát, a Kálighátot.6 Utálattal és borzalommal töltött el féktelen bálvány-imádatuk. Naponta 100 kecskegödölyét áldoznak fel Kálí istennőnek, aki Siva romboló istennek rút felesége, és akit vértől csöpögő, kilógó hosszú nyelvvel ábrázolnak. A templom mellett van a szent Gangesznek egy csatornája, amelyben a vallásos hívők fürödnek, ugyanabból a vízből isznak, sőt hazavisznek belőle betegeik számára, mert az a meggyőződésük, hogy a víznek csodatévő gyógyító ereje van. Megnéztük a dzsaina templomot,7 melynek szép stílusa, megható csendje és tisztasága szinte üdítőleg hatott. A dzsainák is bálványimádók, de igen kis számban vannak és roppant gazdagok, úgyhogy templomuk Kalkutta látványosságai közé tartozik. Fehér márványból épült és különböző színű mozaikból van kirakva a templom minden fala, sőt még a lépcső is, ami felvezet. Olasz mesterek építették, úgyhogy egy kis olasz hatás érezhető a pazar indiai stíluson. 24 órai utazás után megérkeztünk ide, Sillongba, ami Asszám tartomány kedvelt nyaralóhelye. 5000 lábnyira fekszik a tenger felszíne felett. Nem olyan fenséges és vad, mint Dardzsiling, a havas Kancsendzsanga8 hegyormaiban nem gyönyörködhetünk, de viszont a klíma enyhébb, illatos fenyőerdőkkel és zúgó patakokkal vagyunk körülvéve. Az ellátás tűrhető, a levegő nagyszerű, úgyhogy meg vagyunk elégedve. Örülünk, hogy nem kell Bengálban halálra izzadnunk. Itt nincsenek hinduk, kázik és nágák9 lakják ezt a vidéket. Itteni elbeszélés szerint a nágák falvaikban még teljesen vad állapotban élnek, és néha emberhússal táplálkoznak. A háború alatt az angolok kivezényelték őket a frontra, amikor Belgiumban meglátták a rózsás arcú, fehér húsú csecsemőket, pénzt ígértek a dadáknak, hogy adják el nekik, mert gusztusuk támadt a gyenge húsú belga gyerekekre. A harctéren fel akarták falni a halottaikat, úgyhogy viszsza kellett őket hozatni, annyi zavart csináltak. Itt Sillongban a nágák szolga-szerepet vállalnak, szelídek és nagyon hűségesek. – Március elején két magyar festőművésznő érkezett Sántinikétanba: Sassné Farkas Böske és leánya, Böske.10 A mama 40 éves és 34 kg, leánya 20 éves és 36 kg. Tagorénak nyakába borultak, megölelték, és addig könyörögtek, míg meg nem engedte, hogy ingyen lakást kapjanak Sántiban és ott festhessenek. Magyar aszkétáknak nevezik őket. Csakis nyers paradicsommal, uborkával és nyers gyümölcsökkel táplálkoznak. Tejet, vajat, tojást meg nem eszik. Egy vastag szürke vászon, hosszú ujjú ingbe vannak öltözve, alatta semmi, mezítláb járnak, növesztett hajuk kibontva lóg vállukra, egy szürke fonállal van elöl megerősítve. Lehet, hogy tehetségesek, de bolondok. Mi szégyelljük magunkat miattuk. Trópusi sisakot nem akarnak hordani, fejükre törülközőt borítanak, és úgy védekeznek a tűző nap ellen. Rémes két alak.

Édes Irmám, mindenről beszámoltam, ami a mi kis életünkben említésre méltó. Csókolom Lolát, Ilát, Manyit, az Uradat üdvözlöm, Téged szeretettel csókollak
Rózsid
Kezeit csókolom, Árpádot üdvözlöm
Germanus Gy(?)
(mellékelve: „A kalkuttai dzsaina templom. 1930. ápr. 1.” [fénykép])

JEGYZETEK

1 A könyvben a 323. oldalon számol be erről. A buddhista szerzetesek látványa megihlette a Sántinikétanban tartózkodó Sass-Brunner Erzsébetet is, aki lefestette őket; képe, a Ceyloni diákok a mangóligetben 1931-ben készült.
2 Tojama mestert is Japánból hozta magával Tagore (230., 238–239.).
3 Tagore könyvtárában már legalább három magyar nyelvű könyvnek kellett lennie ekkoriban. Bangha Imre említi könyvében (i. m., 184.), hogy Baktay Ervin küldött egy dedikált példányt Tagore monográfiájából a költőnek, amit a Rabindra Bhavan könyvtárában őriznek. Tagore 1924-es argentínai útja során pedig Kálnay Ferenctől kapta meg annak Feltámadás előtt című regényét (Globus, Budapest, 1922.), valamint Fazekas Jolandától a Szerelmi ajándék című Tagore-kötet egy magyar nyelvű példányát is (252.).
4 Weiss Edith bárónő (1902–1967), Weiss Manfréd lánya. A Bengáli tűzben Hajnóczy még a mű elején hivatkozik rá, de csak a monogramjával (25.). A bárónő Rabindranath Tagore vendégeként járt Sántinikétanban. A Tagore és a Weiss család közötti kapcsolat további bizonyítéka, hogy Tagore fia és felesége, egyszer Pesten járva, meglátogatták a Weiss családot Andrássy úti villájukban. Hogy ez mikor történet, sajnos nem tudjuk, mert a vendégkönyv elveszett, de Weiss Edith unokahúga, Strasserné Chorin Daisy megemlítit a látogatást Bán D. Andrással írt könyvében (Az Andrássy úttól a Park Avenue-ig. Fejezetek Chorin Ferenc életéből (1879–1964) Osiris Kiadó, Budapest, 1999, 29.). A Weiss családnak egyébként Derekegyházán volt birtoka, melyet a Károlyiaktól vásárolt meg Weiss Manfréd 1913-ban. Tagore 1930-ban nem jutott el Magyarországra, mert még európai útja elején megbetegedett.
5 Dinendranath Tagoréról, a költő unokaöccséről Brunner Erzsébet is írt, aki szerint az unokaöcs azonnal lejegyezte a Tagorétól hallott dallamot, és fél órával később már legjobb tanítványának tanította a dalt (idézi Bangha Imre: i. m., 456.).
6 A Kálighát Kálí temploma mai alakjában 1809-ben épült újjá. Kálí Siva feleségének félelmetes megjelenési formája, akinek véres áldozatot kellett bemutatni engesztelésképpen.
7 A Párasznáth dzsaina templomok a 19. században épültek. Az 1867-ben épült  Sitalnathdzsi temp-lomra erőteljes hatást gyakorolt az angol, a francia és az olasz művészet is.  
8 Helyesebben Kancshendzönga, a Himalája 8580 méter magas csúcsa.
9 A nágák az északkelet-indiai törzsek egyik csoportja, az indomongoloid népcsoporthoz tartoznak. Veszélyes, tehetséges harcosok, híres fejvadászok voltak. A khási törzs Sillong környékén él, akik-nél a hatalmat és a földet a nők öröklik.
10 Sass Brunner Erzsébet (Nagykanizsa, 1889. június 14.– Bareilly, 1950. január 19.), leánykori nevén Farkas Erzsébet, Brunner Ferenc (művésznevén Sass Ferenc) felesége volt. Leányával, Brunner Erzsébettel (Nagykanizsa, 1910. július 1.– New Delhi, 2001. május 2.) Indiában telepedtek le. Mindketten jelentős festőművészek voltak, Sántinikétanban Tagore vendégeiként megörökítették a sántinikétani tájat, embereket, és Tagoréról is több képet festettek. Mind Tagore, mind Gandhi elismeréssel nyilatkozott művészetükről. Germanusék azonban nem tartották őket nagyra, inkább csak számukra különc megjelenésükön és viselkedésükön gúnyolódtak.