N. Tóth Anikó verse

N. Tóth Anikó verse

Kép: magyarnarancs.hu

Idő, mérték

Csehy Zolinak

Márvány szárnyon bársony dallam ünnepi őszben
Eleget zakatol a fejed ha a gondolat rúg odabent
Tiszta a képlet a kólonok elmenekülnek ne bánjad
Amiatt se parázz hogy a kéj hogy a láz leterít kicsinál
Mennyi a meztelen érzés mennyi a vágy a fiúban
Olykor a test tilt máskor a lélek mámora szédít
Rémes a rím dohog Nárcisz és túrja az orrát
Pompás látvány tárul a mítoszi zóna legalján
Hárfát húroz a múzsa míg végképp elunja a témát
Orpheusz int már indul a végtelen tájban magában
S accelerando halad nyomot hagyva a porban a fényben
Eleget zsizsereg a szived ha a vers mocorog odabent
Sok-sok esztendőt még szaporodjon a könyveid száma

 

Megjelent az Irodalmi Szemle 2023/11-es lapszámában

 

N. Tóth Anikó (1967, Zselíz)

Költő, író, irodalomtörténész, egyetemi oktató (Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem).