Z. Németh István: Áttörés

Bejutni minden térbe és időbe.
Egy cinkos kéne: piszkos és hitetlen,
mint az a tegnapi lány. Mézes lángost
ettünk két pofára, s jót röhögtünk.

A sör a melle közé folyt, hát kiittad,
lapozzunk, mondta, de nem volt se
könyv, se csekkfüzet sehol, csak néma
templomajtók, büfészámlák,

perckufárok, csillagpor-kereskedők.
Bűntársad azóta magasabb szférákba
költözött, és te egyedül maradtál
önmagad átölelve a csempefényben.