Hradil Mária versei

Hagyj jelt…

Fiatalságod
Bársonyos szirmait
Elfújja
Az őszi szél…

A tél,
A hideg tél
Elfelejtett mindent,
Ami volt,
Ami szép.

És újra lesz tavasz,
S az avaron
Új élet kél.

Így ismétlődik
Az élet
A halállal.

Hagyj jelt!
Hagyj jelt
A jövő számára,
Hogy itt voltál,
Szerettél, alkottál,
Mint azok,
Akik már voltak,
És lesznek utánunk.

Kép a falon

Ott van a kép
A falon,
Rajta patak,
Ludak és a malom.
Ott van
Hosszú éve már,
Még élt
A drága jó anyám.
Naponta
Megnézem a képet,
Nem űzöm el
Az emléket,
Ő simogatja
Megfáradt szívem
Mint édesanyám
Akkor régen.

Eljárt az idő…

Nincs már
Más emlékem nekem,
Csak a kép a falon
És a hideg kő
A temetőben.

Jó dolog…

Jó dolog
Ideszületni,
Hol őseid
Szelleme él.
A víz, a szél,
Mind róluk regél…

Jó dolog itt élni,
Mert ismersz
Minden utcát, követ,
Örökre idekötnek emlékeid,
A sorsod bárhová vezet.

Jó dolog itt élni,
Mert megértik szavad,
Az utcán rád köszön
Ismerős, jó barát,
Itt terem meg a kenyered,
És csókkal ébreszt
Kedvesed.

E táj?
E táj
Csak a Csallóköz lehet.

–––––
* Hradil Mária, nyugdíjas, komáromi lakos