Az iro­dal­mi ér­té­kek és az em­lé­ke­zés hul­lám­hos­­szán…

Könyvről könyvre – (Fónod Zol­tán Von­zás­te­rek cí­mű kö­te­té­ről) * A kö­tet szer­ző­je ah­hoz a ge­ne­rá­ci­ó­hoz tar­to­zik, ame­lyik nagy tör­té­nel­mi for­du­lók ta­nú­ja, sőt ré­sze­se volt. Nem­csak Tri­a­non örök­sé­gé­ről van szó (amely bebeleszülettek), ha­nem a to­váb­bi, em­bert pró­bá­ló ese­mé­nyek­ről: 1945–48-ról, 1968-ról és kö­vet­kez­mé­nye­i­ről, s nem ke­vés­bé a 90-es évek po­zi­tív és ne­ga­tív ha­tá­sa­i­ról. Mind­ezek alól – mind má­ig – nem tud­ták ma­gu­kat ki­von­ni.

Azért tes­­szük ezt szó­vá, mert Fónod Zol­tán több mint tu­cat­nyi kö­te­te ezek­hez (is) kö­tő­dik, s a 2007-ben meg­je­lent mű­ve, a Von­zás­te­rek sem ki­vé­tel.

Sa­já­tos he­lyet el­fog­la­ló kö­tet­ről van szó; ugyan­is szá­mos moz­za­na­ta (vis­­sza) köt­he­tő ko­ráb­bi­ak­hoz. Az ekecsi fa­lu­nap és a há­bo­rús nap­ló a gye­rek- és di­ák­kor­hoz (ld. Ön­arc­ké­pek, Re­pe­dé­sek…). a Ma­gyar Ok­tó­ber – az ’56-os tör­té­nel­mi for­du­ló­hoz, Fábry Zol­tán le­ve­lei az egész élet­mű cent­ru­má­hoz (Fábryéhoz is, Fónódéhoz is). Ady szim­bo­liz­mu­sa a di­ák­ko­ri és egye­te­mi iro­dal­mi él­mé­nyek­hez kap­cso­ló­dik, a Min­den Tit­kok köl­tő­jé­hez is (Szel­le­mi őr­já­rat). Az Ar­cok és mű­vek szám­ta­lan szál­lal a ko­ráb­bi kö­te­tek­hez; kü­lö­nö­sen a Szám­ve­tés in­dí­tó két nagy fe­je­ze­té­hez kö­tő­dik. Amo­lyan ös­z­sze­ge­zés­nek is fel­fog­ha­tó a most meg­je­lent kö­tet. Az ös­­sze­ge­zé­sé és (vissza)kapcsolási pon­to­ké. Mint a mág­ne­ses tér erő­vo­na­lai, tör­vény­sze­rű szi­go­rú ren­det tart­va.

Fó­ku­szá­ban né­hány nagy té­ma (Ady, Fábry, Do­bos és Tő­zsér, va­la­mint ’56), eze­ket egé­szí­ti ki az Egy po­kol­já­rás em­lé­kei és a Mér­le­gen cí­mű cik­lus írá­sai. E he­lyütt csu­pán jel­zés­sze­rű­en, fog­lal­koz­ha­tunk a fen­ti té­ma­kö­rök­kel.
Egy­ér­tel­mű: Fónod Zol­tán kö­te­te­i­ből (s most kü­lö­nö­sen fi­gyel­ve a Von­zás­te­rek­re) – iro­da­lom­tör­té­ne­ti ta­nul­má­nyai nyom­vo­na­lán ha­lad­va – ki­raj­zo­ló­dik a cseh/szlo­vá­ki­ai ma­gyar élet egé­sze, a mű­ve­lő­dés­tör­té­neti, kul­túr­po­li­ti­kai stb. vo­nat­ko­zá­sok. A rész és egész szer­ves kap­cso­la­tot te­remt.

Ami az iro­da­lom­tör­té­ne­tet il­le­ti: a fo­lya­ma­tok­ból ki­emel két – bíz­vást mond­ha­tó – rep­re­zen­táns al­ko­tót: Do­bos Lász­lót, il­let­ve Tő­zsér Ár­pá­dot; mint a szép­pró­za, illetve a köl­té­szet szlo­vá­ki­ai meg­sze­mé­lye­sí­tő­it. Mind­két eset­ben – szem előtt tart­va a mű­fa­ji ke­re­te­ket – tel­jes kö­rű be­mu­ta­tás­ra tö­rek­szik; tá­gít­ja is pl. Do­bos Lász­ló oe­uv­re-jét; a fi­no­mabb, a lel­ki moz­za­na­tok­ra fel­fi­gyel­te­tő kri­ti­kai ész­re­vé­te­le­ket és mint­egy „be­épí­ti” az írói arc­kép­be (pél­dá­ul Grendel La­jos vagy Koncsol Lász­ló meg­fi­gye­lé­se­it), meg­ha­lad­va a ko­ráb­bi Fábry–Turczel–Csanda-megközelítéseket. Mind­két (Dobos–Tőzsér) eset­ben az iro­da­lom­tör­té­ne­ti fo­lya­ma­tok­ból mint­egy „ki­emel­ve” na­gyít­ja fel, hoz­za kö­zel a két írói-köl­tői élet­mű­vet. Föl­fejt­ve a Do­bos-re­gé­nyek mitosz-értelmezését, a nagy­epi­ka és kis­epi­ka vál­ta­ko­zó kap­cso­la­tát, vagy azt a kér­dést fe­sze­get­ve a tőzséri élet­mű­ben: mi­ben áll en­nek a köl­té­szet­nek a klas­­szi­ci­tá­sa? Ezek­re a kér­dé­sek­re igyek­szik Fónod Zol­tán vá­laszt ad­ni meg­kö­ze­lí­tő pon­tos­ság­gal az em­lí­tett ta­nul­má­nyok­ban. Te­gyük hoz­zá: mind­két eset­ben szin­te mo­nog­ra­fi­kus igén­­nyel. Ez utób­bi kü­lö­nö­sen szem­be­tű­nő (ös­­sze­ge­zés, tel­jes kö­rű fel­dol­go­zás).

Ugyan­ez je­lent­ke­zik az Ady szim­bo­liz­mu­sát tár­gya­ló, nagy lé­leg­ze­tű dok­to­ri disz-­­szer­tá­ci­ó­já­ban (rész­let), amely Ady-mo­no­grá­fia ré­sze­ként is (egye­te­mi elő­adás­ként is) fel­fog­ha­tó. Nem eről­tet­ve a pár­hu­za­mo­kat – kü­lö­nö­sen a szim­bo­liz­mus tár­sa­dal­mi-tör­té­nel­mi gyö­ke­re­it ol­vas­va –, le­het ar­ra gon­dol­ni, hogy ked­ve­zőt­len, már-már anak­ro­nisz­ti­kus tár­sa­dal­mi kör­nye­zet­ben, ab­ból mint­egy „ki­nő­ve” – mi­ként szü­let­he­tik új, prog­res­­szív, kor­sze­rű iro­da­lom.

Mert a tör­té­ne­lem­ben akadt sok ked­ve­zőt­len hely­zet, s az iro­da­lom igye­ke­zett ab­ból ki­tör­ni. Az Ady-kor pél­da is, pár­hu­zam is le­het­ne. Eb­ből kö­vet­ke­zik an­nak bi­zo­nyí­tá­sa: a szim­bo­liz­mus­nak vol­tak, le­het­tek fran­cia pél­dagyö­ke­rei, de Ady(ék) ha­zai, ma­gyar ta­laj­ból „nőt­tek” ki (er­re pél­dák so­rát lehet/ne/ fel­so­ra­koz­tat­ni).

A Fábry-levelezés itt köz­re­a­dott lap­jai azt do­ku­men­tál­ják, hogy mél­tó anyagpár­ja a Val­la­tó idő Fábry-leveleinek, va­la­mint an­nak az 1978-ban meg­je­len­te­tett Fábry válogatott le­ve­le­zés­kö­tet­nek, me­lyet ak­kor Csanda Sán­dor és Var­ga Bé­la jegy­zett. Iro­da­lom és kul­túr­po­li­ti­ka, vi­ták és til­tá­sok, tü­re­lem­re in­té­sek, jó­zan be­lá­tá­sok vál­ta­koz­nak e (most köz­re­a­dott) le­ve­lek in­ge­rült vagy meg­ér­tő so­ra­i­val.

Csak­is meg­döb­be­nés­sel le­het ol­vas­ni a po­kol­já­rás em­lé­ke­it, a „Fog­sá­gom nap­ló­ját” (ld. Ka­zin­czy), hi­szen e so­rok író­ja ar­ra gon­dol, azt idé­zi fel em­lé­ke­i­ben, hogy a szó­ban for­gó nap­ló­írás he­te­i­ben ő ma­ga is e tá­jon „vándorolt” a há­bo­rús idők or­szág­út­ján: Ógyalla–Úszor–Somorja–Szenc vol­tak a ma­gyar stá­ci­ók, hogy a vég­ál­lo­más ba­jor­or­szá­gi (Rosenheim) Bruckmühl le­gyen – 1945 ok­tó­be­ré­ig. Csak Fónodénál „vé­det­tebb” kö­rül­mé­nyek kö­zött, de kény­szer ha­tá­sa alatt; to­rok­szo­rí­tó kér­dés­sel: ho­vá és med­dig?

(Madách-Posonium, 2007)

Ko­vács Győ­ző