Napló

Írófesztival és  tisztújító közgyűlés
A Szlovákiai Magyar Írók Társasága (SZMÍT) november 27-én  tartotta meg Párkányban és környékén az idei IV. Őszi Írófesztivált, melyen az írók a kijelölt iskolákban találkoztak a diákokkal. Délután sport (asztalitenisz) következett, az esti program pedig a Hotel Thermalban zajlott.

 Hodossy Gyula, a társaság elnöke nyitotta meg a fesztivált, köszöntve azokat az írókat, akiket munkájuk elismeréseként kitüntettek. Az Év Irodalmi Alkotása megnevezést átkeresztelték (az új irodalmi folyóirat megnevezése szerint) Arany Opus Díjra. A  beküldött pályaműveket háromtagú bizottság – Grendel Lajos, Tőzsér Árpád és Csehy Zoltán – értékelte. A díjat  Orlando – Az csinált Arcadia comoediája című pályamű nyerte. Szerzője  Száz Pál, aki már többször  elnyerte az évente meghirdetett Pegazus Alkotópályázat díját.  Az átkeresztelt díjat  Grendel Lajos, a zsűri elnöke adta át.

November 28-án a szálloda konferenciatermében tartották meg az SZMÍT tisztújító közgyűlését. És mivel a 118 tagot számláló szervezet tagjai közül mind-össze 31 jött el, Grendel Lajos író, a közgyűlést előkészítő bizottság elnöke rendkívüli közgyűlést hirdetett ki. Az alapszabályzat erre módot ad.
A titkos szavazás során ismét Hodossy Gyulát választották meg a társaság elnökének. A választmány tagjai: Csanda Gábor, H. Nagy Péter, Vida Gergely, Juhász R. József, Mészáros  András, Tóth László és Z. Németh István. Az ellenőrző bizottságba: Balázs F. Attilát, Horváth Gézát és Szalay Zoltánt választották, az etikai bizottság tagjai pedig Bodnár Gyula, Grendel Lajos és Pénzes István.
A szervezeti szabályzatot (az „új koncepció” szellemében) már korábban (2004-ben)  megváltoztatták. Törölték a megválaszthatóság feltételeit, közte a  tisztségviselés, nem utolsósorban az elnöki jogkör  gyakoriságát. Nem véletlen, hogy az állami/ politikai jogkörök vonatkozásában ezt az elvet nemcsak tisztelik, hanem  teljességgel természetesnek is tartják, az önkény és a visszaélések elkerülése végett. Az Írók Társasága esetében a „változások kora” furcsán mutatkozott be, mivel eze-ket a döntéseket  jócskán az egyéni ízlések „igézetében”fogadták el. Mellőzve a demokratikus szabályokat, s azt az elvet, hogy  a döntéseket  nem lehet  a „saját képünkre” formálni. Az önkény és a jogok kisajátításának a szándéka (és ez nem titok!) az elnöki tisztség betöltése vonatkozásában ugyanis okozhat meglepetéseket.  
Az sem titok, hogy 2003-ban (az akkori elnök, Hodossy Gyula szerint), az „újat akarás igényével és a másként csinálás”  szándékával  azonosult  a Társaság  közgyűlése  azzal az előterjesztéssel, hogy a kétszer két év helyett  három évben szabják meg az elnöki mandátumot.  (A megválasztás gyakoriságát nem említik.) A tényekhez tartozik az is, hogy az 1989-ben önállósult Társaság tagjainak kb. kétharmada  az értékelő taggyűléseken nem jelenik meg. A „balhét” elkerülendő, találták ki  (más szervezetekben is!) – a demokrácia nagyobb dicsőségére – annak az elvnek az érvényesítését, hogy törlik az  ötven százalék plusz egy fő  elvét, és a közgyűlés  egy hónapon belüli összehívását úgy értelmezik, hogy (30 perces várakozás után!) a jelenlévők létszámától függetlenül, érvényesnek fogadják el a „csonka” választás eredményét.
     Meggyőződésem, hogy a  nyitottság és őszinteség azt kívánja, ne a csoportérdekek és az egyéni  gátlástalanságok uralkodjanak el irodalmi életünkben, hanem az irodalom gondjai és lehetőségei legyenek  fontosak azok számára, akik a szolgálat erkölcsével teszik a dolgukat. „Szekértáborok” nélkül kellene az irodalmi élet gondjait megítélni, hogy az alkotómunka tisztelete fontosabb legyen, mint az egyéni vagy a csoportérdekek gátlástalan képviselete vagy védelme. Ennek a szán-déknak drukkolunk akkor is, amikor egy közösség tagjaként és létrejöttének tevé-keny segítőjeként az emberi és a nemzeti érdekek érvényesítését tartjuk fontosnak, mellőzhetetlennek.                                                                              Fónod Zoltán

    Életműdíj Lőrincz Margitnak
    November végén  adták át Pozsonyban, a Zichy-palotában a színházművészetben tevékenykedő alkotóknak az Irodalmi Alap életműdíját. A kitüntetettek között volt Lőrincz Margit is, a  komáromi Jókai Színház (korábban: a Magyar Területi Színház) művésze. Több mint fél évszázados színészi pályafutása alatt számos hősnőt formált meg: Tóth Flórát (Bródy: Tanítónő), Rédei Esztert (Móricz: Úri muri), Lujzát (Schiller: Ármány és szerelem), Kanizsai Dorottyát (Háy Gyula: Mohács) vagy Shakespeare makrancos Katáját.
Életműdíjban részesült a szlovák színházművészet  számos kiemelkedő képviselője, így többek között Milan Kňažko, Marián Labuda és Stanislav Štepka.

    Juhász R. József az idei Forbáth-díjas
A Szlovákiai Írószervezetek Társulásának díjait, köztük a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának Forbáth Imre díját december 2-án adták át, Pozsonyban. A díjat Juhász R. Józsefnek ítélték, a Szedd szét! című kötetéért, melyet 2008-ban a Nap Kiadó jelentetett meg.
    Gratulálunk a kitüntetetteknek!

    A Korán üzenete
    A német irodalom aktuális szenzációja, hogy megjelent Muhammad Asad Korán-kommentárjainak német fordítása. A híres, ha nem a leghíresebb iszlámkutató, Muhammad Asad osztrák zsidó családban született 1900-ban Leopold Weiss néven, és 1992-ben, Spanyolországban hunyt el. Muhammad Asad nem kisebb cselekedetet hajtott végre, mint lefordította angolra, és kommentárokkal látta el a Koránt, ezáltal megismertette az iszlám szent könyvét a nyugati világgal. Asad 17 éven keresztül dolgozott az angol fordításon, ami 1980-ban jelent meg. Asad tudása azért páratlan és egyedülálló, mert hosszú éveken keresztül élt Szaúd-Arábiában, ahol megtanulta azt a beduin arab dialektust, amely a legjobban hasonlít a Korán eredeti arab nyelvére. A német irodalom aktuális szenzációja, hogy megjelent Muham-mad Asad Korán-kommentárjainak német fordítása.

    KEGYELET

    Elhunyt Fodor Kata
    Vélhetően nem ismeretlen Fodor Kata neve a folyóirat olvasói előtt. Évekkel ezelőtt jelentkezett először alkotásaival, ezt követően még néhány alkalommal közöltük műveit. Csendes, szerény, tehetséges képzőművészként ismertük meg. 1959. március  27-én született Losoncon. 1978 és 1984 között végezte a főiskolai tanulmányait Pozsonyban, a Képzőművészeti Főiskola  grafikai szakán, Orest Dubay osztályában. Más realitás címmel 1997-ben a Szlovák Képzőművé-szeti Unió pozsonyi kiállítótermében mutatkozott be. Jellegzetes, figyelmet felkeltő alkotásokat ismerhettek meg a látogatók a kiállítóteremben. Női alakjai különösen jellegzetesek voltak, vásznainak jellegzetes színei pedig feledhetetlenek. Sorsa, küzdelme az életért is benne volt ezekben a művekben, meg a vér színeiben, mellyel alkotásai kifejező erejét tette feledhetetlenné.  
    Távozása veszteség számunkra, tisztelettel és megbecsüléssel gondolunk tehetségére, fiatal életére.                                                                                                   (fz)
 
    Elhunyt Szörényi Éva
    Életének 93. évében, hosszas és fájdalmas betegséget követően 2009. december 1-jén otthonában elhunyt Szörényi Éva Kossuth-díjas színművésznő – tudatta a Magyar Köztársaság Los Angeles-i Főkonzulátusa. Szörényi Éva egyedülálló, szakmai színvonalában és hosszában egyaránt kiemelkedő pályát futott be – áll a főkonzulátus közleményében.
    A Színművészeti Akadémia elvégzését követően a Nemzeti Színház tagja volt 1956-ig, amikor a forradalom leverése után el kellett menekülnie hazájából. Ezt követően életét a szülőföldjüktől távol szakadt magyarok összefogásának szentelte. Életének üzenete, hogy magyarságát minden körülmények között, minden nehézség ellenére megőrizte.