Cselényi László / A képzelet aritmiái

A meggörbült téridő

 Itt állok a férfikor 62 éves dzsungelében
 múló habok dúló zajok fölöttem feszült félelem
 ahogy húsz éve ahogyan harminc negyven negyvenöt éve
 ez a hatvankét esztendő a század nagyobbik része immár

 Micsoda félévszázad volt e hatvankét év és micsoda
 évszázad s ím a csúcs a lejtő amint hajlik visszafelé
 ahogy Einstein térideje a relativitás tere
 téridejében s lám ez is itt kísért amint lefelé

 Visszafelé hazafelé a fenomenológia
 az egzisztencia a tét a létezés-szimfónia
 az idő-filozófia a létidő-skolasztika
 s mindez miért megint egy újabb Számadás megint egy új Bordal?

 Háborúk ellenforradalmak Mohács Trianon és Világos
 világos hogy Heidegger álom lábú mondatai meg Cháros
 metaforái fonnyadó igen itt állok és nem ázok
 övig a lét-irónia nyakig a metafizika

 62 éve állok itt asszonyok melle fara lába
 pinaszőrös lábaköze rekviem ez egy hajdanvolt
 birodalomért nem fölbomlott hanem szétrombolták állítja
 Fejtő úr a monarchiát Totem és Tabu Freud-varázs

 Micsoda évszázad itt állok 62 éve állok itt?
 ólomladik s azt képzelem hogy én vagyok a koordináta
 rendszertelen lényeg-elem a meggörbült téridő
 incesztus-iszony animizmus medveünnep totem-cinizmus

 Olvasom hogy százmillió évezred múlva s milliárd
 fényéveken keresztül és hogy a fény amely épp ideért
 évmilliárdok előtt elindult útjára s ami
 kibocsátotta az a csillag már réges-rég fölrobbant volt nincs

 Én meg csak állok itt a véges végtelen s e képtelen képes
 ezredfordulón s honnan tudjam honnan jöttem és merre tartok
 a téridő-pillanat-henger múló habok dúló zajok
 köröttem feszült képzelet állok téridő-dzsungelében