Balázs F. Attila versei

A kezek nem találkoznak

            a kezek nem találkoznak
            mint elárvult evezők
            a levegőt lapátolják csak

            hatalmas kagylót formál az ég
            a meggyötört földdel
            hamuval behavazott tetők

            adakozó gesztusba merevedett fák
            beépített régi temetők
            behúzott farkú kóbor kutyák

            a szelek halált hoznak
            behúzott függöny mögött tudják
            a kezek nem találkoznak

            a kezek nem találkoznak

Jelentés nélküli táj

        Mit kezdjél a temetőbe tévedt birkákkal?
        Túl komor ez a tájkép.
        A bajba jutott ég pityeregni kezd.
        Magányos gondolkodás, zavaros.
        Gondosan felsorakoztatott sorsok –
        ki próbálja megosztani velünk?
        Szárítókötélről lehullott,
        zokni, jelentés nélküli.
        Füst, maszatos felhők, fékcsikorgás.

        Begurul a képbe egy kerekesszék.
        Lila kontúrt kap az ablakkeret.
        Hova tűntek a birkák?
        Mit kezdjél egy jelentés nélküli tájjal?