Filip Tamás – Széttárja kezét

Mostantól szonettet írok,
simulok a hagyományba.
A líra hatalmas birtok,
én is bele vagyok zárva.

Születnek, halnak papírok.
Pillangóból lesz a lárva.
Célhoz igazított indok,
mondom, jól ki van találva.

Szeret-vagy-nem-szeret-szirmok.
A kertnek nincs több virága.
Folytatom, akárhogy szidtok,
új kulcsot veszek a zárba.

Ezek mind nyilvános titkok –
tárja szét kezét az írnok.