Tóth Kinga: A disznók üzenete – Disznóábrázolás a művészetben

Napjainkban megkerülhetetlen a testpoétikával való szembesülés a művészeti alkotások vizsgálata során. Számos képzőművészeti kiállítás és irodalmi munka témája is a test, ugyanakkor az emberi test „körbejárása”, elemzése és vizsgálata mellett előtérbe került az állatábrázolás, különösen a disznó képen és szövegben való megjelenítése.

Először is szeretném a disznó megjelenését a művészetben példákkal bemutatni, illetve a disznó szimbolikáját, jelentését feltérképezni, majd a jelentősebb példák említése után rátérnék a XXI. század disznóábrázolási módjainak és ezen ábrázolási módok jelentéseinek a vizsgálatára. Vajon miért pont a disznó az az állat, melyet ilyen kitüntetett figyelemmel kísérnek a művészek? Rokoníthatóak-e az egyes disznóábrázolási módok egymással, és mit fejez ki a disznó megjelenése? Irodalmi és képzőművészeti munkákon keresztül igyekszem e kérdésekre választ találni.

A disznó szimbolikája

A disznó mint jelkép értelmezésénél nagy különbségek mutatkoznak a sertés (háztáji) és a vadkan, vaddisznó között (bár egyes forrásoknál egy címszó alatt szerepel mindkét állat). A vadkan általánosságban a féktelenség és az erőszakosság jelképe, akár valamely démon megtestesítője vagy tisztátalan állat. Indiában, Kínában és a görögöknél a harcosokat szimbolizálták vaddisznóval, de az ostobaság, tudatlanság, erőszak, falánkság tulajdonságát is társították hozzá. Artemisz, a vadászat istennőjének egyik szent állata is a vadkan, és többször megjelenik a görög-római mitológiában is (Herkules, Odüsszeusz). Itt érdemes megemlíteni a disznó szerepét az Odüsszeiában, ahol is harcosokat változtat disznóvá Kirké, amit annak tudatában, hogy a disznó a harcost is jelképezi, értelmezhetünk akár úgy is, mint a jelölt visszaalakítását jelölővé, nem csak úgy, mint lealacsonyító átkot.
Emellett fontos, hogy a disznó szimbóluma már korai vonatkozásaiban is a halállal kapcsolódik össze (Ovidius, halálos baleset a vadkanvadászaton, áldozati disznó), a kereszténységben tisztátalan, ördögi, parázna, falánk lény. Pozitívumot a termékenységgel való összekapcsolásában és a kelta hagyományban találhatunk, ahol „a szellemi hatalommal hozták összefüggésbe”1 a disznó alakját. A disznó jelképének jelentése a középkorban sem változik, továbbra is a gonosz kísérője, tisztátalan, buja (Dante, Bosch).

A disznóábrázolás alakulása a XX. század elejétől napjainkig

A korai XX. századra jellemző a disznó mint jelkép és a vagyon, a pénz és a hatalom közötti összefüggésrendszer bemutatása. Ady Endre Harc a Nagyúrral című versében a Nagyúr disznófejet kap, mely szimbólum a falánkság, ocsmányság korábbi jelentéseit is magában hordozza. Másik szemléletes példa George Orwell Állatfarm című regénye, melyben a farm urai a disznók, akik zsarnoki módszerekkel nyomják el és tartják rettegésben a többi állatot. A disznókat diktátorokkal azonosították (különösen Sztálinnal), akik erőszakosak, ostobák, és épp ebben rejlik hatalmuk kulcsa, hisz ezáltal kiszámíthatatlanok is.
Magyarországon a disznóábrázolás elsőként a népművészetben jelenik meg, hisz a népi, vidéki életmódhoz szorosan hozzátartozott az állattartás, és mint más momentumok, az állattartás is megjelenik a népi tárgyakon, ahogy például a malacperselynél. Disznóalakkal találkozhatunk még az „ivó csanakok” -nál2, jellemzőbb azonban a disznó fizikai felhasználása (szőrkulacsok – vaddisznó, szőnyegek – vaddisznó). Tehát elmondható, hogy a malac és a pénz képe már egészen korán, a népi kultúrában összefonódott.
József Attila Eszmélet című versében a malac tunyasága, ahogy a tócsába dől, szinte idilli, nyugodt hangulatot áraszt, egyfajta „öntudatlan létezést”3 személyesít meg, melyben kellemes, gyermeki és naiv (vagy elbutult, ostoba, de boldog!) állapotban szinte lebeg a tócsában az állat.

Más szemszögből láttatja Weöres Sándor a malacot: A tündér című versében a malac szárnyakat kap (a tündér megigézi), és repül. A humoros-vicces hatás mellett az otrombaság, esetlenség groteszk bemutatása zajlik: a malac a tündér huncutságának, szigorúbban nézve gonosz játékának áldozatává válik. Nem mellőzhető a sorok erotikus tartalma sem, a játék, az incselkedés finoman, de jelzi a szexuális vonatkozást is. A disznó a szerelmi játék „játékszerévé” és/vagy nevetség tárgyává válik. Ugyanígy találkozhatunk Weöres Psychéjében is a szárnyas malaccal, melynek képi megformálása Bódy Gábor filmrendezőnek köszönhető.
Mohácsi Tamás cikkében Weöres világának népi mélységeit fejti ki és hozza kapcsolatba Bódy Gábor film-
világával: „Weöres ornamentális lírai személyessége a meseszerű fantasztikum képzeletvilágában találja meg tárgyainak, alakjainak, formáinak jellegzetes motívumait. Ez a motívumkészlet ráadásul nem az egyéni fantázia leleménye, hanem a kollektív mitologikus vagy népi képzeletvilágból merít. A verssorok szinte üvegszerű áttetszősége, a hangokká, hangzássá és ritmussá oldott nyelvi anyag lebegése, érzékivé vált könnyűsége, éterisége, nyitottsága és szabadsága a tulajdonképpeni lírai tartalom. […] Az ornamentális lírai személyesség legfőbb esztétikai tartalma az érzéki felszabadítás. Ha a tárgyi mozzanatok mesei stilizáltságát, bizarrságát, groteszkségét kell érzékeltetni, a zenei képek mellett a metonimikus és metaforikus jelentésképeknek is jut bizonyos szerep. Találhatunk ilyen képet A tündér című versben: »szárnyat igéz a malacra«. Az »igézni« ige még ezt a groteszk képet is légiesíti, bájossá teszi, nyoma sincs benne igazi feszültségnek és disszonanciának. A lehetőség tündéri szabadságának birodalmában minden tisztává, derűssé, könnyűvé válik, az ornamentika világa elvarázsolt világ.”4

Bódy filmje feloldja a malac „megalázását”, valóban játékká és fantasztikus csodaélménnyé válik a kapocs, igazi szellemi lénnyé alakul a negatív konnotációkkal terhelt szimbólum, és új fényében tündököl. A XX. század tehát még több borzalmat, de fantasztikumot és csodát is társít a malac alakja köré.
Ezek a disznóábrázolási módszerek vezettek el a kortárs művészetek olyan megoldásaihoz, mint például a legbizarrabb kortárs disznóábrázolások egyike Bukta Imre kivitelezésében.
Bukta Imre installációjában a disznó emberi helyzetbe kerül, egészen profán és hétköznapi helyzetbe: zuhanyozik. Moslékos vödrét maga alá helyezi, és pallót épít magának a zuhanyozáshoz. Mindezt két lábon, térdelve, „természetes helyzetben”. A képzőművész legújabb kiállításán, a Műcsarnokban5 a Zuhanyozó disznó nem szerepelt, de népi-mezőgazdasági ihletésű más munkái igen. A disznó visszatérő alak Buktánál, és mint minden egyéb mezőgazdasággal rokonítható alak-élőlény-tárgy, a disznó is kifordított szerepben jelenik meg, egy másik installációjában disznói lebegnek és vizelnek (Locsol mindenki, 1989) – itt mintha a Bódy-féle szárnyas malac csodalény mivoltától lenne megfosztva, vagy mintha a Weöres-féle Bóbita-malacon csúfolódó tündér tréfáját látnánk ismét. A mindennapjaink kultúrpolitikai történéseitől sem elvonatkoztatható helyszín (ti. a Műcsarnok) pluszjelentést kölcsönöz a tárlatnak, és más szempontú vizsgálatra is ösztönözhet. Bukta tréfás, groteszk képei ebben a környezetben és ebben a helyzetben éles társadalomkritikát is hordoznak, ebben az olvasatban újra találkozunk a „Disznófejű Nagyúrral”, a mindenkori hatalommal, akit-amit Bukta disznói épp levizelnek.

Disznók és brutalitás
Taxidermia, Nemes Z. Márió, Kis Róka Csaba

Népi hagyományokat és népi világot mutat be a Taxidermia című film is, mely Parti Nagy Lajos forgatókönyve alapján Pálfi György rendezésében készült. Szinte gyomorforgatóan naturalisztikus a disznó megjelenése a filmben: „Vendelnek sikerül a hadnagy feleségét egy kibelezett disznó tetemén fekve képzeletben megtermékenyítenie, mely aktus eredményeképpen megszületik a kis disznófarkú Balatony Kálmán, a film középső fejezetének főhőse (a Fiú). Pálfi sistergő iróniával, fekete humorral s ugyanakkor végtelenül gyengéd empátiával (szeretettel) nyújtja a nézőknek a nyúlszájú, nyomorult kis Vendel figuráját, aki, mint a történet szerkezete szerinti »Atya«, képzelete megtermékenyítő erejével képes embert s az emberrel együtt egy másik, új világot teremteni. A film keserű, ám mégis szolidáris üzenete, hogy ez az új világ semmivel sem kevésbé nyomorult, mint az előző.”6
Véleményem szerint a disznó erotikus értelmezése kap teret újra, de nem a megszokott módon, hiszen itt egy leölt (megcsonkított) állat teteme adja az aktus „alapját”, és így halott állapotában örökíti magát tovább az emberen keresztül. Fontos a filmben az asszony és a disznó párhuzama is, Vendel többször képzeli a gazdasszonyt a disznó helyébe, a disznót az asszony puhaságával, húsuk hasonlósága alapján (legalábbis Vendel elméjében-észlelésében) rokonítja, a csonkolt és szétnyitott disznó a széttárt combú, aktusra kész, befogadó és kitárulkozó nő metaforája.7

A Taxidermia nő–disznó olvasatát fedezhetjük fel Nemes Z. Márió verseiben is.
Nemes Z. világában „egy általános törvény azonban megállapítható: semmi sem állandó, a megnevezések elhagyják az értelmezési mezsgyéiket, önállósulnak és roncsolódnak, egészében minden az egyetemes katasztrófa felé mozdul el.
A rend, a szabály, a logikai követhetőség, a ráismerhetőség lehetősége teljesen ki van iktatva a versekből. Mintha egy hatalmas tükör összetörte után a szétszóródott üvegcserepekből néznénk Nemes Z. Márió »lelki« tájaira: sebek és daganatok, csomók és lágyrészek, absztrakt és gnóm figurák, valótlanságban játszódó valótlan cselekedetek és történések hevernek egymás mellett. Minden kijelentése egy valóságból kihasított és élesre fókuszált képet mutat, de a versekben található egymásutániságukat látszólag nem köti össze semmi, legfeljebb taszító pesszimizmusa, a képek gyártásának lélegzetelállítóan profi mechanizmusa és mechanikussága.

»Ott fut Regina! / El akarja oltani a szemetet a gödörben, / de a szemét okosabb nála, az odvas / disznók felröhögnek, / amikor Regina ijedten / a fejéhez kap és elterül.« (Égetés)”8
Nemes Z. egy másik versében, a Disznómesében9 már nincsenek illúziók. Az állat gyilkosa, az ember ellen fordul, megtorolja a megaláztatásokat, a használatot, és az ember leggyengébbjét, egyben jövőjét semmisíti meg. Hogy ez álom, pszichózis, torz látomás vagy valódi jövőkép, Nemes Z. nyitottan hagyja. A disznó felakasztása utalhat megszemélyesítésre is, egyszersmind a disznó erőszak-értelmezésének megjelenítését láttatja a költő. Akasztjuk a bűnt, a bűnözőt, az ocsmányt, a rosszat, a kivetendőt, és/vagy a gyengébbet, akin hatalmat gyakorlunk. A megtorlás és a harc motívumai keverednek a bosszúéval. „minden, ami lelkesít, elátkozott” – írja Nemes Z., tehát jövőnk, harcunk eleve átkos, a vers körbeér.
Nemes Z. Márió több munkájában is reflektál Kiss Róka Csaba képeire vagy továbbgondolja azokat.

Kiss Róka Csaba képein önálló világ kel életre, önálló szabály- és motívumrendszerrel.

„Kis Róka Csaba festményeinek kortalansága pedig abból szűrhető le, hogy műveinek egyértelműen egyenrangú vizuális inspirációi a barokk vadászcsendéletek, vanitasok, memento morik, a rokokó pásztorképek és a különféle metál zenére telepedett szubkultúrák képi jelei, a slasher horrorfilmek brutális víziói és David Lynch pszichotikus narratívaépítése.
A művész precíz akadémiai bázisú festői képzettségét bolondítja meg a pszichopatológiai érdeklődési köre által diktált gyomorforgató jelenetekkel. Festményei szűrőjén átpréselődnek a klasszikus zsánerműfajok, újabban kisállatportrék is, kietlen árkádiai tájak mellett.”10
Kis Róka Csaba Nemes Z. versét idézi elénk, csonkolt huszárjai magukat nyúzzák, feléjük emberlábú disznószörny halad, keresztülrontva és legyilkolva a jövőt, a gyermeket. Az emberi természet veleje szépítés nélkül kerül a vászonra, a disznó megsemmisít, de egyúttal talán pont ez a kegyelem, pont így menekül meg az ember legnagyobb ellenségétől: önmagától. A(z emberlábú!) disznó tehát az Apokalipszis, a megsemmisülés hírnöke és végrehajtója.

Disznók a városban és a világban

Az apokaliptikus megjelenítés mellett számos más disznóábrázolási móddal dolgoznak a kortárs művészet képviselői.
Szőke Péter kortárs képzőművész installációi és szobrai Budapest és a világ több helyszínén feltűntek már, legutóbb dobermannjai őrizték a Deák teret. Hatalmas szobraihoz természetes anyagokat használ, állatai beépülnek a város képébe, a street art olyan jellegzetes formájával találkozhatunk nála, mely nem provokál, ugyanakkor nem is divatirányzatot képvisel vagy díszít, sokkal inkább szerves részévé válik a térnek, együtt létezik vele.
Szőke Péter Varacskos disznója „természetes környezetében” egy bokor mellett „pihen”, mindezt Budapest belvárosában, a Rottenbiller utcában. Ez a disznóábrázolás bizonyos szemszögből rokonítható a tájképfestészettel, az alak beleillik a tájba, egységben van vele, az alkotást harmónia és nyugalom jellemzi.

A város és a disznó kapcsolatát a mai kor „legfrissebb” képzőművészeti irányzata, a street art is megjeleníti.
Ha jól megfigyeljük a fenti képet, a bal szélen egy hivatalnokruhás vagy menedzserruhás, disznófejű, de mégis emberszerű alakot láthatunk, melyhez valószínűleg egy másik művész festett „disznóidillt”. A kép közepén a malacok természetes létállapotukban láthatóak, amint a vályúnál esznek, míg a kép bal és jobb oldalán emberi tulajdonsággal felruházott disznók dolgoznak-mérgelődnek és mulattatnak-zenélnek. Az ember és a disznó keveredését mutatja be a graffitis, egyszersmind a „disznójelentések” (pénz, hatalom, falánkság-dorbézolás, hedonizmus) a kép disznóalakjait emberivé formálják. Összegezve, az alantas és hagyományos disznóértelmezés emberré tehet, nem az ember „elállatiasodásának”, sokkal inkább az állat „elemberiesedésének” vagyunk tanúi (az egyébként humoros, vicces és fricskaszerű jelentés mellett).

A disznóértelmezések és -ábrázolások széles palettáját sorakoztatja fel a kolozsvári …disznóból (…de porc) című tárlat, melyen a disznó az új ősanya, aki Romulust és Remust, mellettük pedig Júliát szoptatja, a sertés szárnyas giccsmalac és játék, megjelenik a faluban és a városban is egyaránt, fenyeget és vírussal fertőz, csomagolt használati cikk és fagyasztott étel vagy abszurd disznóvágási termék.
„A disznó meséje Ion Creangă egyik legszebb története. A disznó története a kortárs romániai művészetben a sonka és a borda, a hiány, a vágy és az erőszak története, egyike korunk legizgalmasabb, leglaktatóbb és legjelentősebb vizuális történeteinek. Míg korábban a román nemzeti totemállatnak a juh számított, a kommunista és posztkommunista Romániában ezt a szerepet a disznó vette át.”11 Ugyanakkor a juh, bármennyi emberi tulajdonságot kapott is a román képzőművészetben, juh maradt.
A cikkíró fogalmazza meg ugyanitt a disznó üzenetét itthon és külföldön, városban vagy faluban, asztalon vagy asztal mellett, munkában vagy szabadidőben. „A disznó az ember.”

Disznógyűjtemény

A fenti végkövetkeztetéstől indul az Alibi Kiadó disznóantológiája,12 mely albumszerűen gyűjt mindennemű disznóságot, legyen az magatartásdokumentum,13 recept vagy vizuális elem. Pamela Anderson filccel részekre szaggatott képével, a PETA állatvédő szervezet plakátjával kezd a kötet, jól láthatóan mutatva a vágási területeket, egyúttal a Frau–Sau eggyé olvadását.14 Beköszöntőjében Márton László is az „öndisznóságot” – különösen a hús oldaláról – mutatja be:

„Még megvan a saját belem,
hol önmagamat meglelem:
lázad a kolbász”

A halálba, a feldarabolásba és az önmagába való beletöltésbe beletörődik az emberdisznó, „s végül emberséget tanul”. A töltés után a falás a következő elem, melyet számos kispróza örökít meg. Az ölés,15 az evés, „a disznótoros napok” (Hegedűs D. Géza) az összetartó kapocs, az egyensúlyteremtő rend (Nagy Gabriella, Bächer Iván); a múlt hagyományainak szilárdságát a jelenben az ölés biztosítja. A halott disznó szervei mágikus, gyógyító erővel bírnak (Magyar László András).
Mindemellett újra megjelenik a férfidisznó16 is, Kirké bosszújának tárgya, a földön fetrengő kan, a részeges disznó és a vaddisznók nevelte röfögő embergyerek, akit szülei a megtalálása után lánccal és kötéllel szeretnek, így tanítják az emberi kapcsolatokra, hogy végül, amint lehetősége adódik, az állatokat választhassa (Tavaszi Zoltán). A kötet következő részében a disznó modern és kombinátban lakik, a kondát elnök irányítja, akárcsak Orwellnél (Litkai Gergely), megelevenednek a totalitárius rendszerek, ahol a disznók győzelmét feldolgozásuk követi, végül mindenképp bőséges péppé válnak. A pépben keveredik a disznó filozófiája, gazdaságban, irodalomban és diktatúrában (Szerbhorváth György) betöltött szerepe, a böllér bánata, a gyilkos bűntudata, az állat félelme, röfögése, utolsó lehelete, rothadása; a belső disznó ólat épít magának (Freund Éva), hogy kocsonyává válva (Cserna-Szabó András) eljuthasson az asztalig (Peer Krisztián).
Láng Zsolt a disznó=pet (házikedvenc), disznó=
disznótoros problematikáját elemzi – talán ebben az írásban domborodik ki leginkább a szeretettel nevelt állat leölésének abszurduma. Erre felel Nagy Gabriella: „Van, amit szabad megölni. Ez törvény.” A törvény pedig nyugalmat ad, amíg a disznók nem kezdenek emberarcot enni (Szabó Róbert Csaba). Valójában az ölés-evés témában is egy kört zár be az antológia, helye van az Isten disznajai (Juhász Ferenc) leölésének és helye van a disznók bosszújának: a gyilkosságban, a „kikészítésben” és az evés gesztusában ember és disznó újra eggyé válhat. Az eggyé válás egy formája lehet a boldog disznólétbe merülés (Peer Krisztián), ahol Kirké átka immár áldás. A közös pép disznósajtba merevedik (Péterfy Gergely), az összeolvadás segítői a böllér (Kőrösi Zoltán) és a hentesek (Lampé Ágnes/Károly József, Torma András/Kuti István). Az összeolvadás egyúttal nyitott is: a masszából új faj jöhet létre (Shel Silverstein), a továbbélés más formája lehet a disznó mint élettárs választása (Jolsvai András), de az illúziók elvesztése után a disznóember választott társával mégiscsak ott van a karámban, boldogan várva a feldolgozást.

A disznó könnyed mennybe megy,
előtte már se gyöngy, se korpa –
hatalmas, mint egy renyhe hegy,
hogy is férhetne törpe korba?17

Irodalom

Állatalakok. Magyar Néprajzi Lexikon. online:http: //mek.oszk.hu/02100/02115/html/1-175.html
A pata és a szarv tündöklése és bukása. George Orwell: Állatfarm (recenzió). online: http://www.europakiado.hu/index.php?s=115&l=h&id=733 Letöltés ideje: 2013. július 26.
Bán Zsófia: Szabadság, megeszem. In Mozgó Világ, 2006. november. online: http://mozgovilag.com/?p=2577 Letöltés ideje: 2013. július 26.
Dékei Krisztina: A haza háza. Bukta Imre: Másik Magyarország/Műcsarnok (recenzió) online: http://www.revizoronline.com/hu/cikk/4265/bukta-imre-masik-magyarorszag-mucsarnok/ Letöltés ideje: 2013. július 26.
DISZNÓ. Alibi hat hónapra. 11. Szerk.: Alexander Brody, Márton László, Nagy Gabriella, Torma Tamás, Karsai Béla, Alibi Kft. és Hamu és Gyémánt kiadó, Budapest, 2013.
Fenyvesi Áron: Te megennéd Goyát? Kis Róka Csaba műveiről. Artmagazin 2009/6. 72–74.
F.N.: Adidas-csíkos csülkök. A disznó és a kortárs romániai képzőművészet. online: http://multikult.transindex.ro/?cikk=10903 Letöltés ideje: 2013. július 26.
Mohácsi Tamás: A Psyché szemiotikai, mítosztörténeti és eszmetörténeti elemzése. online: http://apertura.hu/2008/tel/mohacsi Letöltés ideje: 2013. július 26.
Sántha József: A költészet boncmestere. Nemes Z. Márió: Bauxit. Holmi, 2011. október. online: http://www.holmi.org/2011/10/santha-jozsef-a-kolteszet-boncmestere-nemes-z-mario-bauxit Letöltés ideje: 2013. július 26.

—

1 Digitális szimbólumtár: http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tkt/szimbolumtar/ch02.html
2 Állatalakok. Magyar Néprajzi Lexikon. http://mek.oszk.hu/02100/
02115/html/1-175.html
3 Uo.
4 Mohácsi Tamás: A Psyché szemiotikai, mítosztörténeti és eszmetörténeti elemzése. http://apertura.hu/2008/tel/mohacsi
5 http://www.revizoronline.com/hu/cikk/4265/bukta-imre-masik-magyarorszag-mucsarnok/
6 Bán Zsófia: Szabadság, megeszem In: Mozgó Világ, online: http://mozgovilag.com/?p=2577
7 Hasonló értelmezés és társítás Ödön von Horváth Mesél a bécsi erdő című művében, német nyelven a Frau–Sau metafora és rím (asszony–disznó). Hasonlóan társítja Oskar a hentes kiszemeltjét, Marianne-t a leölt és feldolgozott disznókkal, melyeket „ural”.
8 Sántha József: A költészet boncmestere. Holmi, 2011. online: http://www.holmi.org/2011/10/santha-jozsef-a-kolteszet-boncmestere-nemes-z-mario-bauxit
9 DISZNÓMESE
Egy disznó felakasztása
nem fogja elrettenteni a többi disznót,
hogy felfalják a felügyelet nélkül hagyott csecsemőket,
és noha a pszichózis önmagában sohasem termékeny,
minden, ami lelkesít, elátkozott.
online: http://kulter.hu/2011/01/nemes-z-mario-szomjas-erdo-disznomese-versek/
10 Fenyvesi Áron: Te megennéd Goyát? Artmagazin, 2009/6. 72.
11 F.N.: Adidas-csíkos csülök. Online: http://multikult.transin
dex.ro/?cikk=10903
12 Brody, Alexander – Márton László – Nagy Gabriella – Torma Tamás – Karsai Béla (szerk.): Disznó. Alibi hat hónapra. 11. Budapest, 2013, Alibi Kft. – Hamu és Gyémánt kiadó.
13 Lásd például Esterházy, 199. old.
14 A Frau–Sau párhuzamot a kövérség, kövér disznóság képével tágítja Krizsó Szilvia és Hidas Juca is novellájában, ahol a nő–hús jelentésegyesülés a szexualitás–szégyen fogalomtársítással bővül (79–86.). Géczi János pedig mindehhez a groteszk, undorító, csonka jelentéseket is hozzárendeli (112.).
15 Az ölés más kontextusban is megjelenik, Grecsó Krisztiánnál és Karafiáth Orsolyánál az állat és az ember szembehelyezkedik egymással, harcukban pedig csak egyikük maradhat életben: „A halál halált akart, a hús húst” (Grecsó, 181.); „Vagy ő, vagy én” (Karafiáth, 189.).
16 Lásd még például: Kukorelly, Alexander Brody, Nyáry Krisztián írásai a DISZNÓ antológiában.
17 Kovács András Ferenc: Disznó-apoteózis. 202.