Tóth Kinga: ALL MACHINE: Lovag; Kehely; Aranytojás (versek)
ALLMACHINE
Lovag
páncéljához illesztik
a palackot a szelepeken
gázszabályozó állít
az oxigénmaszkon
ruháját hegesztik
kongatják a szegycsontnál
az eskünél jó helyen
szólnak-e a páncél
darabjai a bokáján
a csatok védik
a nyilaktól
testét partra húzzák
a matrózok mellett
élelmet visznek
vonul a sereg vonulnak
a hajók a lovag a híd
alatt alkarjával vág
a híd éleihez behangolás
az ágyú tiszta legyen
stégen az asszonyok
nyakában síp felismerjék
a férjek árboc le fel
követik a napernyők
a gyerek és a nyomorék
a lépcsők tetejéről ahol
a szuronyosok kong aki
esik belebújnak a nyílhegyek
horogra akasztják lyukasztják
hiába bújnak a halottat
feltartják övébe markol
a lány csatját karmolássza
a körmök a bronzon
a lépcsők fokain sikítanak
Kehely
aranytojást és kelyhet
készítenek figyelnek
a vonal helyes-e
a pohár a rekesz
a folyadéktól fehéredik
a tükörben emlékszik
a ruha szakad és torzul
a cilinderes látogatja meg
a paraván mögött
fogállása átrendeződik
fejdíszén mérgezett
palástján aranylemezekből
pecsét beleolvasztják
a tojásokat középen
táncolnak a borotváltak
a gyertyatartón állatok
láncon a brémaiak
a tánc vezetője megretten
a kapuban a körből
a fehéret kiemelik magasra
dobják válltöméséről esik
a vatta a falon a kimerevített
elejtett madarakat hurkapálcákkal
kiegyenesítik
a festett szent
fejeket villanykörték
verik vissza a plafonon
kucsmában a zsarnok
kiváltsága belsejében
a tüskék elaltatják
a szentek a trónon
Aranytojás
rajta üzen a héja
megpattan a patkoló
hibát ejt a betűk leesnek
köztük a rajzolat térkép
a darabokon elcsúszik
pántnak illesztik össze
a koszorú keretezi a fejet
az írás befelé mutat
a hurkokon összeolvadnak
a táncosok a lábak az írással
kupacban az emberek
az életképtelenek
túlmelegednek a szájban
összeolvadhatnak a szeretett
tárggyal a kovács megerősödik
ne féljen a gépnek adnia
az olvasztóhoz gyűjti
az esetteket a géptest
elégedetten böfögi fel
feleslegüket szoborba öntik