A könyv utóélete Poós Zoltánnal és Térey Jánossal
Besztercebánya, 2013. november 20. / A besztercebányai Bél Mátyás Egyetem Hungarisztika Tanszékén már hagyománya van az irodalmi eseményeknek, mindenekelőtt a Szépírók Társaságának támogatásával megvalósuló, A könyv utóélete című rendezvénysorozat keretein belül.
November 20-án (szintén a Szépírók Társasága jóvoltából) ismét egy rendkívül érdekes programon vehettek részt a tanszék hallgatói: Poós Zoltán és Térey János költőkkel Mizser Attila beszélgetett a versesköteteikről, a mostanában gyakran emlegetett közéleti költészetről, a kortárs irodalomról.
Az egyórás beszélgetés valójában nagyon rövidnek tűnt, és a szűkös időkeret miatt csak a legutóbb megjelent verseskötetekre koncentráltak a fellépők: Poós Zoltán esetében a 2011-ben megjelent Képzeld magad az én helyembe című gyűjteményes könyvre, Térey Jánosnál pedig az idei Ünnepi Könyvhétre megjelent Moll című kötetére. Mizser Attila a beszélgetés kezdetén hangsúlyozta, hogy a két költő-író pályáját szakmai elismerések, díjak szegélyezik, ezért merül fel logikusan a kérdés, hogy vajon az utoljára megjelent verseskötetek mennyiben térnek el a korábbi munkáiktól, illetve milyen rendezői elv működött a válogatásnál. Térey János a húsz évvel ezelőtt megjelent Természetes arrogancia című kötetének letisztult változatú ikerkönyveként tekint az idén megjelent Mollra – más hangvétel, más habitus jellemzi a mostani kötet verseit (a könyv anyaga egyébként 6-7 év alatt készült el). Poós Zoltán más helyzetben van, hiszen a Képzeld magad az én helyembe gyűjteményes kötet, tehát itt jobban kimutathatóak a változások. Hogy mennyiben eltérőek az egymást követő kötetek, azt az évek múlásával magyarázza, miszerint kamaszkorában, írói pályája kezdetén még a hagyományos poétika popkultúra általi fellazítása volt a célja (pl. utalásokkal a Joy Devision zenekarra), a harmadik kötetnél (Barokk fizika) Novalis és Hölderlin költészete inspirálta, a Króm című negyedik verseskötetekben a cyberpunk, az erőszak kultusza, a Pulp Fiction és más amerikai filmek hatása érződik. A 2011-ben megjelent válogatott verseket tartalmazó könyv pedig már a magánélet, a család, a családtagok elvesztésének traumája mentén rendeződik. A ciklusokat nem programszerűen alkotja a költő, hanem több vers létrejötte után tűnik fel, hogy az alkotások maguk rendeződnek ciklusokba.
Mizser Attila az utóbbi években nagy visszhangot kapott közéleti költészetről is kérdezte a két költőt, hiszen mindkettőjük köteteiben jelen van ez a tematika, de kérdés, hogy az elnevezést mennyiben vállalják. Térey János egyértelműen kijelentette, hogy nem vállalja, nem tartja magát közéleti költőnek, versei esetében magyarság- vagy tájversekről beszél. Véleménye szerint valódi közéleti versek azok lehetnének, amelyeknek hatása van a politikára, ez azonban ritka. Így viszont a közéleti költészetről csak mint az utóbbi évek egy divatossá vált fogalmáról beszélhetünk. Nem tartja helyesnek, hogy az ún. közéleti költészet kezdetét Kemény István Búcsúlevél című versének megjelenéséhez kötik, elfeledve Petri György, Csoóri Sándor munkásságát vagy Poós Zoltán korábbi, hasonló jellegű munkáit. Azonban Poós Zoltán szintén nem vallja magát közéleti költőnek, alkotásai kapcsán ő inkább identitásverseket emleget, amelyekben a nyelvhez való viszonyát és nemzettudatát fejezi ki. Úgy véli, ez megkerülhetetlen, és csak bizonyos életkor után fogalmazható meg. Poós szerint az irodalom mindig teremt divatokat (ilyen a bestseller, a skandináv krimi, a közéleti költészet mint trend), amelyeknek az írók és költők gyakran próbálnak megfelelni. A közéleti költészet ebben az értelemben nem egy létező jelenség vagy egy létező ügy, hanem egy fogalom, amelyet könnyű medializálni, és egy világot építeni mögé. A költő a nagy népszerűségnek örvendő tehetségkutató műsorokkal állítja párhuzamba a közéleti költészet kultuszát, és többnyire csak egy ügyes marketinghúzásnak tartja, amely mögött nem érezhető őszinteség. Ha egy író egy komplett világot tud művei mögé helyezni pusztán a nyelv által, akkor szerencsés; ha ezt nem tudja megtenni, és más eszközöket is alkalmaz, akkor a kérdés az, hogy hol húzódnak az elegancia határai, érdemes-e a „médiában prostituálódni”.
Mindkét költő verseiben jellemző a hely, a vidék mint téma, ezért a következő kérdés arra próbált fényt deríteni, hogy a helyszín megjelenítése vajon a személyes élmények kifejezésére szolgál, vagy inkább történelmi-kulturális kontextus felvázolására. Térey János számára a vers nem ismeretterjesztő irodalom, száz százalékig személyes élményanyagból dolgozik, bár mikor papírra veti, minden élmény teljesen átalakul. Poós Zoltán pedig kötelező feladatának tartja, hogy a táj leírásakor intenzív nyelvi eszközökkel dolgozzon, hiszen célja nem kevesebb, mint hogy a mindenkori olvasó bekerüljön az adott tájba. Ezután Poós Zoltán felolvasta a Maradt a szégyen, a Borotválás és az Izzó életerő című verseit, míg Térey Jánostól a Philosophy of Sherpa, a Fiatalság, tarvágás és a Platános, júliusban című műveket hallhattuk.
A beszélgetés során egyértelművé vált, hogy mind Poós, mind Térey tényleg nagyon fontosnak tartja, hogy az irodalom eljusson az olvasókhoz, és hogy verseikkel átadjanak nekik valamit. Bátran állíthatjuk: ezen az estén Besztercebányán mindez sikerült.
Tóth Lilla