Pollágh Péter: Dioptriák, óperenciák; Siratótiszt (versek)

Dioptriák, óperenciák

A könnyeid zsetfekete ingembe belevasaltad,
nem akarom kimosni többé Persil mosóporral.

Olyan vagy, mint a gyerek, bánnom kell veled.
Simogat a szél: van ilyen, nem csak giccs-cikkben.
A gyűrött ruhafigurákat tanítgatod, javítgatod.
Inkább te bánsz velem. Sok gőzzel vasalsz.
Pimasz vagy, mint Bartimaeus.
Szemed kerek váróterem, palettás:
angolkék, keltazöld, ultramarin,
kobold- vagy babakék, látnokzöld;
dioptriák, óperenciák,
könnyű eltévedni benne.
Máskülönben integráló vagy,
mint a tenger,
krapekok, spinék, ürgék, bakfisok:
minden írott alak téged akar.
Fontosom vagy. Milyen szép szemeid
világa! Felkapod a felkiáltót, ezt a régi
jelet, és elszaladsz vele, persze felfele.
Föl a kilátóra vagy a csillagvizsgálóba.
Megállapítod: a csillagok mindenízűek.
Adok egyet, erre varrjál gombot, most.

Siratótiszt

Mint a napraforgó: jóra fordulok.
Ezt mondta az uram a végén,
Horthy Miklós legszebb katonája.
Az északi kalapot rólunk levágták,
annyit sem mondtak, hogy prosim.
Így tépették le a váll-lapjait is,
könyvjelzőnek használta őket.
A töltésig omnibusszal, aztán gyalog megyek,
le a Horthy Miklós úton, az Indóháznál várom,
fényes délben, egyszál magam a panama kalap alatt,
ha szabad ilyet tenni a kékvérű, kelta lánynak.
Mennyit idézte ezt, meg is színezte,
ahogy a nevetés szokta az arc két
hegyét vagy dombját, a dupla puha pofát,
ahová pockok a mogyorót rejtik,
medvék a málnát: inkább a medvék,
nekik természetes ellenségük nincs.
Nem is tudom, hol tartok. Azt hiszem, kéne
egy siratótiszt, aki vezényelné a zokogást,
a zongorát, amíg én itt évfordulózom,
és sötét szemüvegben nézem a szelet,
a vércseszárnyas eget, ahogy borul, a széltépést,
a viharkodást; olvasnom kell a rohanást,
ez jár a fejemben, de lassú vagyok,
buta baba, nem tudok tempót váltani,
talán el is akarom veszteni a fonalat.
Úgy akarok öltözni a végén, mint egy templom,
oltárosan, zsabósan, feketementesen.
Lassan úgyis begombolnak, rámgombolnak:
kifelé többé nem látok, csak kaleidoszkóp-világot.
Vár egy baba bácsi, játszani is enged.
Ne ess szépségbe: mondja, és nevet.