Steinmacher Kornélia: Hallani a naplementét (a Hihetetlen mesék könyve című kötetről)

A Hihetetlen mesék könyve egy vajdasági gyermeklap, a Jó Pajtás 2012-es mesepályázatára  beküldött  pályamunkák közlésre javasolt szövegeit tartalmazza.

A mesegyűjtemény címét a szerkesztők az első helyezett alkotásaiból kölcsönözték, ugyanis Csík Mónika műveiben a Hihetetlen mesék könyve tárja a szekrény mélyében lakó kis lények elé történeteit. A kötet olvasói tekinthetnek erre a kötetre úgy is, mint egy életre kelő tárgyakkal teli mesevilágból valóban „megelevenedő”  mesekönyvre. Egy  remek címadó ötlet foglalja tehát keretbe a vajdasági meseírók alkotásait, ahol amatőr és hivatásos, kezdő és rendszeresen próbálkozó, idősebb és fiatal szerzők meséi egyaránt szerepelnek.

A pályamunkák tematikusan és szerzők szerint csoportosítva szerepelnek a kötetben. A szerkesztők a könyv első felében az első két helyezett, Csík Mónika és Basity P. Gréta, valamint M. Krekity Olga szövegeiből válogattak.

Csík  Mónika mesefüzérében az  állandó „kerettörténet” főhősei a szekrény mélyén élő, emberi, pontosabban gyermeki tulajdonságokkal, érzelmekkel és képességekkel felruházott, megelevenedő tárgyak, ételmaradékok és kisállatok. Fiókbéli birodalmukba keveredik egy felejtésre ítélt varázslatos mesekönyv, ami a kallódó jószágoknak elkezdi felolvasni történeteit, amelyek egyfajta útmutatásul szolgálnak számukra. A mesekönyv meséi „megfelelnek” a szekrénylakók konfliktusaira, gondjaira, ahogy valami­képp a szekrénylakók gondjai is ismerősek lehetnek a mesét hallgató gyermekek számára.

Amellett, hogy a mesefüzér fontos morális értékeket közvetít, a mai gye­rekkönyvek többségétől eltérően erősen elmozdul a didaktikusságtól: elsősorban nem kész megoldásokat kínál fel, s nem is a jó és a rossz cselekedetek, döntések közötti különbségre koncentrál. A rossz érzések, a félelmek, a szomorúság, a fáj­dalmak  természetességéről, az  önelfogadás fontosságáról szól, nem mellőzve azért azt sem, hogy felmutatja az esen­dőség és a valóban változtatásra szoruló problémák közti különbséget. Azt, hogy a mesefüzér középpontjában önmagunk elfogadása áll, az a sajátosság is erősíti, hogy a „mesehősök” mind fizikai, mind természetbeli mivoltukban rendelkeznek valami olyan hiányossággal, ami által épp érdekesekké, bájosakká, szeret­hetőekké és egyediekké lesznek. Büdi, a fél pár zokni, Kajla, a törött gomb, a há­rom lerágott almacsutka, Dugófej, a félős parafa dugó, Rágcsa, a falánk ruhamoly, és Sipirc, az ügyetlen kisegér dialógusa­in keresztül pedig igazán jól érzékelhető e mesei világ páratlan kidolgozottsága. Ugyanis nem csupán a mese reagál a szekrénylakók vagy a  gyermekek mindennapjaira, s  nem csupán a  szekrény lakóinak esendősége tanítja a gyermeket önelfogadásra: a  mesék hallatán feltett kérdések, ötletek, vélekedések természetében is felfedezhetjük a gyermeki reakciók  jellemzőit. Nem véletlen, ugyanis Csík Mónika tehetsége, értő érzékenysége mögött komoly tapasztalat is áll: Mákvihar című verseskötete kapcsán számos rendezvényen beszélgetett a gyermekekkel, s ezek a beszélgetések valószínűleg hozzájárultak ahhoz, hogy e mesefüzér ennyire a gyermekek nyelvén íródjon meg, ennyi- re a gyermekek igényeinek megfelelően jöjjön létre. Mindeközben korosztálytól függetlenül is mindenki számára szerethető és kedves lehet.

A mesék követhetőségéhez az a kettős összefoglaló is hozzájárul, ami első- re talán túlzásnak hat, ebben az esetben azonban kifejezetten szerencsés válasz- tás: egy mese röviden összefoglalja a korábbi és az aktuális történet eseményeit is: ami egyaránt adja a felidézés, a bekapcsolódás lehetőségét, miközben felkelti az olvasó érdeklődését.

Mindenkinek és mindenkihez szóló, szerkezetileg remekül felépített, ötletes, humoros, a  nyelvi megformáltságot, a karaktereket és a történetet tekintve egyaránt jól kidolgozott mesék ezek, amelyek egy teljes kötetet is megérdemelnének. Szerzőjük számos gyermeklapban publikált és publikál, s a gyermekirodalom terén is rendelkezik már önálló kötetekkel. 2011-ben Mákvihar címen jelentek meg gyermekversei, Pópopó és Totyka című mesefüzérét pedig 2014-ben adták ki.

A második helyezett, Basity P. Gréta meséiben, a Helán Csibe című mesefüzérben megteremtett  világ abszurditásának foka merész vállalkozás: ez az elbeszélői stílus egy szűkebb réteg érdeklődését tudja felkelteni. A mesék inkább szólnak gyermekekről felnőtteknek, mint  gyermekeknek. A történetekben érvényesített alogikus beszédmód olykor jó érzékkel játszik rá egy kisgyermek álomelbeszéléseire, beszédmódjára. Az ötletes névadások és karakterek tekintetében  Basity P. meséi is sokat ígérőek, s a hagyományos mesemondástól való elrugaszkodása, újító igénye s az újítás módjában rejlő lehetőségek is alátámasztják a díjazás és az írás folytatásával kapcsolatos biztatás indokoltságát. Ugyanakkor ez a stílus önmagában is kockázattal jár: lehet nagyon szeret- ni is, de lehet nagyon idegenkedni is tőle.

Az alogikus beszédmódnak is meg- van a maga ritmusa, kerete, amit ezekben a mesékben még nem sikerült mindig el- találni. A mesebeli túlzások, halmozások olykor olyannyira elnyújtottak, hogy hatásukat vesztik. A szándékoltan töredezett, darabos történeteken olykor érződik az erőltetettség. A harmadik mese – ami Marci Bandi Legénykéről, egy makacs macskáról szól – vállalja a legkeveseb­bet: előnyére és  erényére, mert ebben az esetben ki tudja kerülni a választott stílus veszélyeit. Basity P. alkotásai mindenesetre kiemelkednek a kötet szövegei közül, szerzőjük idővel önálló kötetet is érdemelhet.

A harmadik, egyben utolsó szerzői csoportosítás M. Krekity Olga alkotásainak adott nagyobb teret. A természet
iránti  emocionális  érzékenység  áll   e mesék középpontjában. A történetek az ember- és állatszereplőik közötti alá- és fölérendeltségi  viszonyokon  keresztül mutatják be az állatok kiszolgáltatottságát, az élővilággal szembeni helyes és helytelen emberi tetteket. Itt az állatvilág tagjai emberi tulajdonságokkal rendelkeznek, ugyanakkor a mese narrátora az aki „beszél az ő nyelvükön”, így lépve fel közvetítőjükként. Az „állatok nyelvén való beszéd” képessége valójában a hely- zetükbe való teljes beleélés képességét, a teljes egymásra hangoltságot jelenti. Ez a romantika irodalmának sajátos hagyományát idézi, ami a magyarországi iroda- lomban a puszták népének volt a kiváltságos jellemzője, s ehhez hasonlóan itt is egy tanya mindennapjaiba tekinthetünk be. Itt azonban hiányzik a kölcsönös füg- gés ábrázolása, a kiszolgáltatottság egy- oldalú, a hangsúly pedig azon van, hogy az állatok válsághelyzeteinek bemutatásán keresztül az emberi élet válságairól való beszédre nyíljon lehetőség. A Fekete István és Milne világának elemeit és hangulatát idéző történetek joggal kaptak nagyobb teret a gyűjteményben.

A tematikus válogatás is tartalmaz igazán kreatív, humoros, hatásos, szerkezetileg jól felépített meséket. Ilyen például Takács Ilona meséje, a Pöttömke, ami a harmadik helyezést elért Balogh István Szerelmes buszok című meséjénél jobb ráérzéssel mutatja be a gyermek– nagyszülő kapcsolatot, vagy az Irsai Rita által írt A huncut és a ravasz róka, ami ta- lán a kötet legkomikusabb jelenetét tartalmazza az odújukba wifit bevezető, a Facebookon Vörös Roli néven regisztráló rókák „tyúkexpedíciójának” beszámolójában. Igazán szívmelengető történet Szollár Annától A mosolyerdő titka is, ahol a  megteremtett varázsvilágba szőtt tanulság mértéke is helyén van, s az üzenet is figyelemreméltó: a jó és rossz tetteket és azok következményét felülírja a bűnbánat, a kiengesztelés és a megbocsátás ereje. Kifejezetten ötletes, szerethető és bájos  még  az  „újragondolt” aranyhal (Csóka Ferenc: Az aranyhal), Ippiriri, a kis házi kedvenc (Kocsis Lenke: Hazahívó varázslat), vagy a királylánynak dadogva bókoló  szegénylegény (Pálity  Tamara: Dadogós Jankó) meséje.

A kötet tematikus válogatása azonban összességében rendkívül egyenetlen, tartalmaz kevéssé élvezhető, túlzóan didaktikus történeteket is, amelyek nyelvileg gyakran szembetűnően igénytelenek is, s inkább a kötet koncepciójának, középpontba helyezett üzenetének, problémájának felelnek meg, mintsem a kortárs gyermekirodalom  kritériumainak.  Ennek az elsődleges üzenetnek a kijelölése ugyanakkor valóban a kötet egyik legnagyobb érdeme, aminek komoly aktualitása van. A hagyományos mesék világa a modern technikával méreti meg magát a történetek jelentős részében. A mesebeli átváltozás itt sokszor az átalakulóban lévő világhoz köthető, a modern technológia gyermekre gyakorolt hatását és annak veszélyeit jelképezi.

Ugyanakkor ott a mindenre érzékeny és mindenre nyitott gyermeki fantáziába vetett remény is, a képzelőerő megjelenítése, ami fogékony a technikán túli világ befogadására. A kötet legjobb pillanatai azok, ahol a  gyermeki fantázia világa sajátos valóságként reprezentálódik, és nem lepleződik le: Csík Mónika egyik meséjében úgy tűnhet, hogy a kislány valóban a tengert zárta a szekrényébe. A gyermeki látószögön, a kiskamasz hitén keresztül (Az aranyhal) mutatkoznak itt meg a jelentéktelennek, természetesnek tűnő dolgok igaz értékei: a gyermeknek mesét olvasó felnőttet is ráébresztheti ez a kötet a mindennapokban rejlő varázsra –  könnyen felébredhet benne a vágy, hogy maga is lehunyt szemmel „hallgassa” a naplementét (Az aranyhal).

[Bence Erika – Sági Varga Kinga (szerk.): Hihetetlen mesék könyve. Illusztrálta Dodony Anikó. Forum, Újvidék, 2012, 126 oldal, 2500 Ft]