Soóky László: Kókler forradalom (dráma)

Játszók: Tarisznyás, Manó Banó, Álom Lizi, Kis Óriás, Nagy Óriás, Róka, Seholvan király, Seholvan királykisasszony, Furkósbot, Ágrólszakadt kicsi madár, Tündérlányok

I. felvonás

A színen csalitos, bokrok, kanyargó patak, fűzfa. Tarisznyás a fűz lehajló ágán ül, pipázik, fűzfasípot farag, valahonnan beszalad Manó Banó

Manó Banó első dala:
Szerbusz, Tarisznyás, mi a helyzet,
Futottam, mint a hajderménkű,
Pipázol itt csak, s azt se tudod,
Hogy mi történik a világban.

Nézed az eget, füstöt fújva,
Büdös a pipád, mint a görény,
Pedig az erdész kiírta, hogy:
Tilos pipázni az erdőben –

No, de a lényeg, hogy itt vagyok,
És elmondanám a mesémet,
Arra gondoltam, de jó volna,
Hogyha kedved lenne hozzá.

Refrén:
Én vagyok a Manó Banó, egyedül,
Fülembe a búcsi prímás hegedül,
Azt húzza a búcsi prímás cifrázva,
Hogy he-e-ej! A mindenit, tüske ment
A gatyámba…

Tarisznyás:     Szerbusz, Manó Banó! Elment a jobbik eszed?
Manó Banó:    Aztán miért ment volna el? Szerbusz, Tarisznyás! Nem ment el, itt van valahol. (Keresi) Tényleg elment volna? Most mi lesz velem?
Tarisznyás:    Varázsold vissza. Vagy már varázsolni sem tudsz?
Manó Banó:    Honnan tudhatnám, hogy tudok-e varázsolni, amikor eddig mindig a jobbik eszem tudta, hogyan kell varázsolni…
Tarisznyás:     Próbáld meg a rosszabbik eszeddel.
Manó Banó:    Az csak a varázsigét tudja.
Tarisznyás:     A varázsigére visszajöhet a jobbik eszed, azzal pedig már tudhatsz varázsolni.
Manó Banó:    Jól van… elmondom a varázsigét… vigyázz innen… mindenki vigyázzon innen, mert olyan varázsigét mondok, de olyat…
(Varázsol)
Háromfejű futyulutya,
Arra megy a futyóletye,
Közöttük áll az ösztövér,
Elfelejtett nevű kluttya.
De most mi lesz, én sem tudom,
Mert elment a jobbik eszem,
Nyomban győjjön vissza,
Mert ha nem gyön vissza,
Biz rosszeszű maradok.
Tarisznyás:    Visszajött?
Manó Banó:     Majd kiderül. Ha megkérdezem tőled, hogy miért haragszol rám, Tarisznyás? Akkor visszajött.
Tarisznyás:    Ugyan, miért haragudnék rád?!
Manó Banó:    Nem tudom, hogy miért válaszolsz olyan kérdésre, amit még fel sem tettem. Miért haragszol rám?
Tarisznyás:     Miből gondolod, hogy haragszom rád, amikor én egyáltalán nem haragszom.
Manó Banó:     Abból, hogy még azt a mesét sem akarod meghallgatni, amelyiket az előbb tanultam Álom Lizitől.
Tarisznyás:     Ugyan, Manó Banó, miért ne hallgatnám meg a mesédet?! Tudhatnád már, hogy a világon semmit sem szeretek jobban, mint a te meséidet hallgatni.
Manó Banó:     Tényleg? Akkor csak helyezkedj el kényelmesen, mert ez a mese ám nemcsak olyan rövid mese, hanem hosszúú… hosszúú… hosszúúú… Tarisznyás, én most hálából, hogy meghallgatod a mesémet, azt varázsolok neked, amit csak akarsz!
Tarisznyás:     Jól van, akkor most varázsolj nekem egy… egy jéghideg… még annál is hidegebb, frissen sült eperlekváros palacsintát!
Manó Banó:    Szóval jéghideg, tűzforró… meg még eperlekváros is! Elmondom a jéghideg-tűzforró-eperlekváros palacsintát idevarázsoló varázsigét (Nagy levegőt vesz)
És ha nem sikerül?
Tarisznyás:    Miért ne sikerülne, hiszen visszajött a jobbik eszed…
Manó Banó:    Az igaz… Ha igaz… Akkor mondom.
(Varázsol)
Megy vagy jön a kottyalétye,
Háromszarvú turulmadár,
Amott meg a keregugyu,
Visszanézne, de nincs szeme.
Mit látsz, mit látsz, keregugyu?
Forró jeges palacsintát?
Benne eperlekvár fortyog?
Jégkockákkal megtűzdelve?

Vigyázz! Fekü-üdj! Jön a tűzforró-jéghide-eg!

(Bejön a Kis Óriás, a nagynál kisebb)

Kis Óriás:     Jó napot kívánok. Engem varázsolt ide valami marha a palacsinta helyett. Én vagyok a Kis Óriás, a gonosz. Énekeljek valamit?
Tarisznyás:    Eltévesztetted a varázslatot, egykomám?
Manó Banó:    De hát… mit keresel te itt, Kis Óriás, amikor én palacsintát varázsoltam?!
Kis Óriás:    Palacsintát, palacsintát! Jött a varázslat, a palacsinta elbakott, így-e, engem meg telibe talált.
Manó Banó:    Micsoda?
Kis Óriás:    A varázslat. Énekeljek?
Tarisznyás:    Miért akarsz folyton énekelni?
Kis Óriás:     Azért, mert benne van a varázslatban…
Tarisznyás:    Azt mondod? A palacsinta is énekelt volna?
Kis Óriás:     Persze. Akkor énekelek.
Manó Banó:    Várj… várj! Így nem ér a nevem! Visszavarázsollak!!!
Kis Óriás:     Visszavarázsolhatsz, de akkor is énekelek. Benne van az eredeti varázslatban. Az is lehet, hogy ha visszavarázsolsz, akkor kettőt énekelek, vagy hármat.
Manó Banó:     Visszavarázsollak a mesébe, ott majd énekelhetsz, ha arra kerül a sor.
Kis Óriás:    Mondd meg neki, Tarisznyás, mondd meg ennek a féleszű manónak, hogy az idevarázsolt Kis Óriás csak akkor mehet vissza a mesébe, ha előtte énekel.
Tarisznyás:     Ebben lehet valami…
Kis Óriás:    (Átszellemül)
(Dal)
A réten egy kabóca muzsikál,
Rálépek, elhallgat nyomban,
Nem láttam, akkora gyom van,
Bocsánat, kabóca testvér…

(Táncol)
(Megjelenik Álom Lizi, a locsi-fecsi tündérlány)
Álom Lizi:    Szia.
Manó Banó:    Szia.
Tarisznyás:    Szia, Álom Lizi, mondták már ma, hogy csodaszép vagy?
Álom Lizi:     Ketten is: a Varangy meg a Borz, de mindketten csak azért, hogy álomport hintsek a szemükre, hogy álmukban élvezkedhessenek. De nagyon. Mi van, Kis Óriás, napszúrást kaptál, hogy itt esetlenkedsz?
Kis Óriás:     Nem kaptam én semmit! Palacsinta helyett idevarázsolt ez a bócéros Manó Banó, énekelnem kell, meg táncolnom, mert csak úgy mehetek vissza a mesébe…
Álom Lizi:     Milyen mesébe?
Manó Banó:     Tudood… izé… abba, amit te meséltél… a róka meg a királylány meg a Seholvan Király… Nagy Óriás… meg… meg… a politoszexuális összefüggések… a-a-a…
Álom Lizi:     Te kivarázsoltad az én mesémből a Kis Óriást?! Kivarázsolta-a-a-ad?!
Manó Banó:     De… de csak véletlenül, mert a palacsinta elbakott… és…
Álom Lizi:    Mit tettél, te palacsintafejű?! Mostantól, ha a Kis Óriás visszamegy a mesébe, csak énekelve tud beszélni! Normális vagy?
(Bejön a Nagy Óriás)
Tarisznyás:     Szerbusz, Nagy Óriás! Téged is kivarázsoltak a meséből?
Nagy Óriás:     Engem? Benne voltam valamiben? Legalább jó az a mese? Ha elpáholhatom ezt a tökfejet, akkor jó mese.
Kis Óriás:     (Énekel)
Táncolj velem, idesapám,
Eldalolom a nótádat,
De ha elversz, hogy daloljak,
Szépet arról, hogy náspángolsz?

(Táncolnak, majd Nagy Óriás ellöki magától a fiát)
Nagy Óriás:     Mi történik itt?! Eddig is kelekótya volt ez a balfék, de így kivarázsolva…  Ha otthon, a mesében is énekelni kezd, én bizisten kettétöröm a hátán a  Furkósbotot…
(Bejön a Furkósbot)
Furkósbot:     (Énekel)
Itt vagyok, Óriás, te böszme,
Szóltál, hogy Furkósbot, jösszte!
Én pedig hallgattam a szóra,
Mert jólnevelt Furkósbot va-agyo-ok.
Álom Lizi:     Ebből elég volt! Mindenkit egytől egyig visszavarázsolok a mesébe… Csak az a baj, hogy akkor én is benne leszek, pedig nincs is benne dolgom…
Tarisznyás:    Semmi baj, Lizi, majd beleírlak… eddig is beleírtalak, csak úgy csináltunk, mintha te találtad volna ki… te elmondtad Manó Banónak, ő meg most elmeséli nekem, és minden a helyére kerül. Most akkor az következik, hogy mindenkit visszavarázsolsz a mesébe.
Álom Lizi:     Mondhatok… mondhatok olyan költői varázsigét… úgy szeretnék olyan költői lenni… no… Tarisznyás… amikor ott voltunk és úgy voltunk, emlékszel? Mindent megígértél…
(Lizi készül a varázslatra)
Manó Banó:     Várjál, Lizi, várj még, ne varázsolj… ugye… ugye, elmondhatom én a mesét… Úgy szeretném… no, Lizus… Lizaretta… Lizorettócska-a…
Álom Lizi:     Mondd. De most már álljatok félre Tarisznyással együtt, mert mondom a költői varázsigét!
Nyuszi ül a fűben,
Arra megy a róka…

(Bejön a Róka)
Róka:     (Énekel)
Szerbusz, Lizi, és ti is szerbusztok,
Azért vagyok itt, hogy…
Álom Lizi:    Elé-é-ég!
Róka:    (Énekel) …hogy ne legyek ottan…
Álom Lizi:    (Varázsol)
Nyuszi ül a fűben, arra megy a róka,
Gyomrocskája énekel, megenné a nyuszkót,
Nem úgy van az, róka, mert nincs is ott a nyúl,
Harangoznak délre, de te azt nem hallod,
Most pedig ti minden, velem együtt persze,
Vissza a mesébe, hej, tillárom, tallárom…

(Mindenki eltűnik, Álom Lizi visszaszalad)
Még azt varázsolom, hogy a Kis Óriás
Ne daloljon többet, csak, ne danoljon, ne…
Álom Lizi:    Ugye… ugye, nagyon költői volt, Tarisznyás, Mondd, hogy az…
Tarisznyás:    Az.
Manó Banó:    Jaj, jaj, Tarisznyás, elfelejtettem szólni, hogy ez ám nem csak amolyan közönséges mese, mint a többi, hanem olyan, hogy az egyik darabkája versben van, a másik meg úgy, mondva, mondogatva.
Tarisznyás:     Egye fene, Manó Banó! De most már tényleg szeretném hallani azt a mesét. Kifúrja az oldalamat a kíváncsiság, hogy mit írtam…
(Manó Banó megköszörüli a torkát, meghajol)
Manó Banó:     Manó Banó meséje: A kókler forradalom.
Tarisznyás:    De Manó Banó! Ezt a mesét nem te találtad ki, hanem Álom Lizi! Márpedig, ha a mesét Álom Lizi találta ki, akkor úgy is mondd…
Manó Banó:    Jól van, no! Jól van… (Köszörüli a torkát) Álom Lizi meséje: A kókler forradalom. Előadja Manó Banó mesemondó művész. Most már jó?
Tarisznyás:    Majdnem jó, csak azt nem tudom, hogy mióta vagy mesemondó művész…
Manó Banó:     Mióta, mióta!? Hát mostantól. Akkor mondom:
Volt egy nagy-nagy sötét ország,
Óriások laktak benne,
Sötét ország, gonosz ország,
Még madár sem repült erre.

(Bejön egy ágrólszakadt kicsi madár)
Ágrólszakadt:    (Ének)
Én vagyok a kőszáli sas,
Nem félek a farkastól se,
Főképpen azért nem félek,
Mert a farkas, mert a farkas,
Ne-hem tud repü-hülni-hi.

Manó banó:     Mit keresel itt, te kőszáli sas?! Nem megmondtam, hogy még madár sem repült erre?!
Ágrólszakadt:     Mostanában annyi butaságot fecsegsz, Manó Banó, hogy annyi butaság nincs is a környéken.
(Manó Banó dühöng, majd szétveti a méreg)
Manó Banó:     Egy kőszáli sas nem is ilyen… tudd meg… tudd meg, olyan vagy, mint egy büdösbanka.
Ágrólszakadt:    Na és?! Bátor vagyok, mint a kőszáli sas, díszes, mint a búbos banka, egyszóval, én vagyok az ágrólszakadt kicsi madár.
Manó Banó:     De hát… de hát nem is voltál benne a mesében…
Tarisznyás:     Ugyan, Manó Banó, egy mesében akárki benne lehet. Ha békén hagyod őt, ahogy bejött, úgy ki is ment volna.
Manó Banó:     Jól van! Menjen ki… egy ilyen ágrólszakadt… Mondom tovább a mesét.
Tarisznyás:    Csupa fül vagyok.
Ágrólszakadt:    Még ha érdekelne, se érdekel. Megyek, megkeresem a postást. Talán hozza a nyugdíjamat.
(Manó Banó megköszörüli a torkát)
Manó Banó:    Hanem egyszer, réges-régen,
Nagyanyám mondta így nékem…
Tarisznyás:     Ja-aj, Manó Banó, miket beszélsz itt összevissza, hiszen neked soha nem volt nagyanyád…
Manó Banó:     Ha nem, hát nem! De lehetett volna, ha akarom, csak nem akartam. Különben is, ez nem az én mesém, hanem Álom Lizié, és őneki akárhány nagyanyja lehetett… érted?
Tarisznyás:     Így már világos…
Manó Banó:    Hol hagytam abba? Mindig összezavar valaki, meg te is, Tarisznyás.
Tarisznyás:     Hát ott, hogy: nagyanyám mondta így nékem…
Manó Banó:    Nagyanyám mondta így nékem:
a legnagyobb óriás…

(Bejön a két óriás, hozzák a házukat is, a Kis Óriás leheveredik, pihenget)
Nagy Óriás:     Nem fogsz te itt heverészni… ne-hem fogsz te itt napot lopni… ne-hem fogod a hamut rostálni… meg legfőképpen ne-he-em fogsz te itt danolászni a levegőbe!
Kis Óriás:     Ez csak azért van így, mert napról napra, percről percre, meg ebben a pillanatban is egyre lustább vagyok. Mert például ha most véletlenül felkelnék, akkor majd például hamarosan vissza szeretnék feküdni, és akkor például minek kelnék fel, ha…
Nagy Óriás:     Azért kellene felkelned, mert ha például nem kelnél fel, akkor összetörném a csontodat. Aztán meg azért is fel kellene kelned, mert hamarosan meg kellene nősülnöd.
Kis Óriás:    Igen? No, ez érdekel… (Felül) És ha véletlenül felkelnék, és meg  akarnék nősülni… akkor például kit vennék el?
Nagy Óriás:     Ha például felkelnél, akkor…
Kis Óriás:     Akkor?!
Nagy Óriás:     Akkor elvehetnéd például…
Kis Óriás:     Például?
Nagy Óriás:     Mondjuk… mondjuk, elvehetnéd a… gereblyét a kerítéstől, a létrát a padlásfeljárótól, meg… meg ilyeneket.
Kis Óriás:     Ezek nem kik, hanem mik.
Nagy Óriás:    Ha mik, hát mik!
Kis Óriás:    Ha most például felkelnék és nősülni akarnék, és nem a gereblyét szeretném elvenni a kerítéstől, és nem a létrát a padlásfeljárótól, hanem, mondjuk, például egy nőt, akkor ki lehetne ő?
Nagy Óriás:     Akkor például lehetne aaaaaaaaaaaaaaaaaa…
Kis Óriás:     Aaaaaaaaaaaaaaaaa?
Nagy Óriás:    Mondjuk aaaaaa… Seholvan királykisasszony!
(Mintegy véletlenül, éppen arra lovagol Seholvan királykisasszony)
Seholvan:     (Ének)
Erre fut az én lovam, a Fakó,
Rajta ülök, mert rajta ülni dejó!
Jöttem vón a másikkal, a Deressel,
De heej! Mit kezdjek egy…
Kis Óriás:    (Révületben) Olyan szépségesen szép vagy, te királykisasszony, hogy azonnal feleségül akarlak venni… és énekelni fogok… ülök a felhő csücskén,  kezemben a lantom, s ontom a dalokat, néked, te szép… És hágnék… át a hegyeken… a tomboló hóviharban…
Seholvan:    Jól van, majd beszélhetünk róla, csak előbb befejezem a dalomat.
(Ének)
De heej! Mit kezdjek egy depressziós Kehessel?!

Szóval azt mondtad, hogy feleségül vennél?
Kis Óriás:     Még hogy elvennélek-e? Te szende szűz… vágyaim netovábbja… kötéllétrán másznék hozzád, fel az égbe… most látom csak, hogy milyen jó a dekoltázsod. Olyan domború… olyan ünős…
Nagy Óriás:     No, várjunk. Várjunk csak… Biztos, hogy ebben a mesében vagyok? Mert ha ebben, akkor… Azonnal nyilatkozzál, Manó Banó!
Manó Banó:     Mit izélsz, mi?! Nekem így mesélte Álom Lizi. Sétáltunk a csalitosban, Lizi mesélt, átkaroltam, aztán tovább sétáltunk, Lizi mesélt, megfogtam a szíve fölött…
Kis Óriás:     Nem tudom, hogy minek kell ekkora szüneteket tartanod?! Foglald össze: mentetek, mesélt, megfogtad… aztán?
Manó Banó:     Aztán kérdezte, hogy nem teperném-e le a fűbe? Én meg mondtam, hogy már mért ne… De… de Tarisznyás, ez olyan kínos…
Tarisznyás:    Mi olyan kínos, egykomám?
Manó Banó:     Tudod te azt nagyon jól… ezek majd meghallják, hogy kudarcot vallottam, aztán elterjesztik rólam, hogy…
Seholvan:     Kudarcot vallottál? A Lizinél? A Lizinél senki sem vallhat kudarcot!  Nem mondta el a varázsigét?
Manó Banó:     Milyen varázsigét? Milyen varázsigét? Izéltek, mi?!
Seholvan:     A Lizi tud egy fickósító varázsigét. Én is tőle tanultam… megfickósítsalak?
(Bejön az ágrólszakadt kicsi madár)
Ágrólszakadt:     Én vagyok a kőszáli sas. Az előbb megettem a postást. A varjút. Nem hozta a nyugdíjamat. Nála volt ez a levél, a kopertára az van írva, hogy Tarisznyás. Felolvassam?
Kis Óriás:    Nem lehet, Kismadár, csak énekelve,
Nem lehet, Kismadár csak énekelve,
Nem lehet Kismadár, csak énekelve…
Gyere be még egyszer…
Ágrólszakadt:     Ki vagy te, mi?! Egy kőszáli sasnak mondod, hogy menjen ki és győjjön be? (Kiabál) Aztat?!
Kis Óriás:    Igen.
Ágrólszakadt:     Akkor jól van, akkor kimegyek…
(Az ágrólszakadt kicsi madár kimegy, visszajön)
Ágrólszakadt:    (Ének)
Megettem a postást, subdubá,
Mert éhes voltam, subidubá,
Nála volt egy levél, subdubá
Most kikézbesítem, subidubá
A Tarisznyásnak jött, subdubá
Azt hiszem, hogy fontos, duá, duá, duá…

Nagy Óriás:     No, akkor itt álljunk meg egy pillanatra, mert szeretném kimondani a valóságot: én, a Nagy Óriás, értetlenül állok a dolgok előtt, mert nem tudom, hogy mi a nagy helyzet. Szóval: most átmegyek a kocsmába, hogy oldjam a bennem felgyülemlett feszültséget. Féldecit fogok inni, sokat, meg kissört… Gyössz, Tarisznyás?
Tarisznyás:     Micsoda kérdés… hogyne mennék… Csak előbb elolvasom a levelet…  mert nézd csak, ezen még a pecsét is királyi, a feladója pedig maga Őfelsége Seholvan király.
Manó Banó:    (Zokog) Nekem aztán szavalhatod a fickósító varázsigét, fél tízkor is hat óra lesz.
Kis Óriás:    Hat?
Manó Banó:    Hat. Vagy fél hat. Mert énrám az a varázsige nem hat.
Tarisznyás:    Barátaim, barátaim… valamit meg kell vallanom nektek.
(Összeszaladnak)
Tarisznyás:     Barátaim… (megrendülten) …én tehetek róla…én vagyok a hibás…  amikor ezt a mesét írtam, kifelejtettem a Manó Banó micsodáját..  most itt áll ez a szerencsétlen… mindannyiunk szeretett Manó Banója… zokogok… hull a könnyem… anélkül. Részvétem, barátom.
(Mindenki részvétet nyilvánít)
Ágrólszakadt:     Kérdezhetek valamit?
Kis Óriás:    Persze. Énekelve.
Ágrólszakadt:    (Ének)
Azt kérdezem csak titőletek,
Hogy ha nincs neki, mivel pisil?

Manó Banó:     Mért? Neked tán van?
Ágrólszakadt:    Nekem? Már hogyan lenne? Nem látod, hogy kőszáli sas üknagymama vagyok? Csak fiatalos… jól tartom magam… Elmondjam, hogy miket csinálnak a kegyeimért a fiatal kőszálisas-hímek? Elmondjam?
Tarisznyás:     Persze, elmondhatod, csak várd ki a sorodat.
Kis Óriás:    Énekelve…
Ágrólszakadt:     Hosszú az a sor?
Tarisznyás:    Én állok benne egyedül, a levél viszont hosszú, inkább ülj le.
Ágrólszakadt:     Hogyan üljek le?! Hogyan üljek le, amikor nincs mire leülnöm. Csak felülnöm.
Seholvan:     Ide figyelj, te kőszáli sas, vagy mi vagy! Ha nem fogod be azonnal, úgy váglak fejbe egy furkósbottal, hogy…
(Bejön a Furkósbot)
Furkósbot:     Barátaim… Barátaim, amit most elmondok, maradjon köztünk… híreket hoztam a túloldalról…
Nagy Óriás:     Ne csigázz, épp oda készültem, a túloldalra… már az előbb is éreztem, hogy indulnom kell, de még haboztam.
Furkósbot:     Várj, még várj, te böhöm Nagy Óriás, éneklési rohamot kaptam. A feslett nők iránt érzett különleges vágyaimról dalban kell elmondanom az alábbiakat… (Énekelni készül)
Tarisznyás:     Közügy, amiről énekelni akarsz? A mi királyunk levele ugyanis az! Így elsőbbséget élvez.
Furkósbot:     Nem tudom. De ha élvez, hadd élvezzen.
Nagy Óriás:     Nem is fontos. Azt mondd el, hogy mi van a túloldalon. Mert ha az előbb még haboztam is, most már mohó vágyat érzek.
Seholvan:     (Váratlanul énekelni kezd)

Felülök a lovamra, a Fakóra,
Kivágtatok a tágas nagy mezőbe,
Alattam a nyereg úgy van csinálva,
Hogy: hej! hej… hej… hej…  
Szexuálisan fel legyek csigázva…

Mert, ez a nyereg nagyon ki van
Találva,
Különösen, ha megbotlik a  
Fakó,
Olyankor én élvezem a botlását,
S mondogatom: milyen jó is elmenni.

Kis Óriás:     Ha nem lennél a szívemnek szép szerelmese, meg nem képzeltem volna el a képzeletemmel, hogy milyen lenne, ha egyszer úgy lenne, ahogyan a képzeletemmel elképzeltem, hogy úgy vagyunk egymáséi, hogy annál jobban talán nem is lehet, te meg rúgod a csillagot…
Furkósbot:    Nem tudom, hogy jól-e értettem-e? Te azon lennél, hogy megcicerézd az én mátkajelölt nőmet?! Olyan a gondolatmeneted!
Nagy Óriás:     Csak azt mondom, Tarisznyás, hogy ha majd átmentem a túloldalra, s mire visszajövök, addigra írj bele még legalább egy nőt ebbe a mesébe, mert ha egyel kevesebb nő lesz, mint amennyi kellene, itt vér fog folyni.
Tarisznyás:     A kötelességtudatom azt diktálja, hogy teljesítsem a kötelességemet! Ezennel felolvasom Király Urunk levelét: Tarisznyás barátom, emlékeztetnélek arra, hogy én már segítettem rajtad, most segíts te énrajtam, hogy kéz kezet mosson az alábbi tényállás szerint: pályázatot írtam (volna) ki a legnagyobb lányom kezére, de mert a szüzességi fogadalmát átlag napi kétszer szegi meg, ez éves átlagot számolva hétszázharminc szüzességelvesztést jelent, hogy a szökőévről ne is szóljak – viszont! Viszont nincs már olyan szárazföldön elérhető herceg, gróf, válogatott cigány- és kocsislegény…
Kis Óriás:     Akkor most kimondom. Te nem is vagy furkósbot, hanem csak egyszerűen bot! Mit bot! Pálca…
Nagy Óriás:     Nem tehetek mást, elindulok a túloldalra, hogy meghozhassam a híreket. Beláthatjátok, nem tehetek mást. Várakozó álláspontra helyezkedtem, de most már fogytán a türelmem. Ez a Furkó méltatlan arra, hogy híreket hozzon a túloldalról.
Seholvan:     Az apu eltúlozza. A naplómban van olyan nap, hogy nincs is kettő, az pedig, hogy három vagy négy, szép emlék lenne, de csak hébe-hóba fordul elő. Öt pedig talán három vagy kilenc esetben történt meg. Bevallom, egy kicsit csélcsap vagyok, mert mindig összegyűlnek a boldogsághormonjaim, de ez attól is lehet, hogy szokatlanul fehér a májam. És olyan szépen kértek. Baj?
Ágrólszakadt:     Én megmondtam. Most azt is megmondom, hogy a postás lelke, amikor fel az égbe szállt, még valamit kiabált. Kőszáli sas szememmel, ha jól láttam, valami válaszról vagy választásról beszélt, de olyan nagy volt már a távolság, hogy csak a köröző ifjú hímekkel tudtam kacérkodni. Azt mondtam nekik, hogy most éppen nincs itt a párzás ideje, meg azt is, hogy…
Seholvan:    Azt kérdeztem, hogy baj-e, ha odaadó vagyok, s nem riadok vissza a testi kapcsolat okozta, sokak szemében szemérmetlen ügyintézéstől? Mondjak egy példát? Például, amikor apu feltetette a szeméremövet – ez is azt bizonyítja, hogy mennyire, de mennyire kiszolgáltatott vagyok –, és zsebre vágta a kulcsát, akkor nekem el kellett mennem a lakatoshoz, de csak a lakatosinas volt ott, elmondtam a problémámat…
Tarisznyás:     No, akkor olvasom tovább nagy királyunk levelét…
Furkósbot:    Érzitek? Van valami a levegőben…
Seholvan:    A lakatosinas felfogta az én nagy problémámat, és kereste a megoldást. Olyan ügyesen kereste, hogy egyszer csak megtalálta.
Tarisznyás:    …ezért az én gyöngyvirágszálam hamarjában összeszűrte a levet egy pilótával meg egy hajóskapitánnyal. Ugyanabban az időben, ugyanazon a helyen történt meg a levek összeszűrése. (Közbeeső megjegyzés: aj, minő perverz!) Ezért, mint régi barátomat, arra kérlek, Tarisznyás, hogy írd át ezt a mesét valami olyanra, mint a Piroska és a farkas, mert az egy pozitív, előremutató mese és…
(Bejön a Róka)
Róka:     Én vagyok a farkas, és most énekelni fogok.
(Mindenki egyszerre ugrik, hogy megakadályozza, leteperik, de leteperése közben is énekel)
Róka:    (Ének) Én vagyok a farkas…
Kórus:    (Ének) Nem! Te vagy a Róka!
Róka:    Igen, de a farkam…
Kórus:     Ezzel ne dicsekedj!
Róka.     Nézd csak, mily méretes!
Kórus:     De egy hátsó farok…
Róka:     A másság jegyében…
Kórus:     Stóla, stóla, stóla…
Róka:     Nem vagyok lelőve…
S a küldetéstudatom
Azt sugallja nékem:    
Hogy fo-ontos, hogy fo-ontos
Aranysakál a szerepköröm.

Csűrdöngölőmet ha járom,
Azt kezességért csinálom,
Trallala, trallalla, lalla,
Trallalla, trallalla, lalla…

(Kimerülten dőlnek, ki erre, ki arra)
Furkósbot:    Mondtam, hogy van valami a levegőben: ez a farkasróka-aranysakál, (régi magyar nevén csikasz vagy toportyán) a másság jegyében jött közénk. Érzem rajta a szivárványszagot.
Kis Óriás:     (Átszellemülten, szerelemittasan járkál) Ez hülye. Nincs is orra. Minden Furkósbot orrtalan.
Seholvan:     És akkor, képzeljétek! Az a huncut kisinas mintát vett, mert mint mondta, minta után dolgozik. Mintát vett elölről, mintát vett hátulról… Mondtam, hogy ódejaj, ódejajjaj…
Tarisznyás:    Akkor olvasom tovább a levelet.
(Valahol a magasban megjelenik Seholvan király, célszerű, ha lengedez, Tarisznyás nagy levegőt vesz az olvasáshoz, olvassa a levelet)
Tarisznyás,
Király:    (Szinkronban) Már nem bízom benned annyira, / már nem bízom benned  annyira, / hogy rád bízhatnám a döntést, / hogy rád bízhatnám a döntést, / ezért, hogy biztos legyek a dolgomban, / ezért, hogy biztos legyek a dolgomban, / megzsarollak azzal, // megzsarollak azzal, / hogy ha nem írod vissza a lányom szüzességét, / hogy ha nem írod vissza a lányom szüzességét, / hírbe hozlak  az asszonyodnál, / hírbe hozlak az asszonyodnál, / miszerint, / miszerint, / paráználkodtál az Álom Lizivel, / paráználkodtál az Álom Lizivel.
Seholvan:    Aztán a kisinas lecsatolta a szeméremövet, s azt mondta, hogy különösen a belső értékeim miatt kedvel engem. És vett belső mintát is, én meg csak azt tudtam mondani, hogy ujjé, ujjé, ujjé! Hát ilyen zaklatott az én életem, amiből most csak egy nem teljesen tipikus példát idéztem fel.
Manó Banó:     Király úr, Király úr, hű alattvalója vagyok, a Manó Banó, hahó-hahó-ó-ó.
Király:    Helló, Manó Banó, mit szeretnél, de nagyon?
Manó Banó:    Királyom, királyom, én tudom ám, hogy ön az Álom Lizi vagy, csak úgy varázsoltad magad, mintha Ön lennél a Királyunk, hogy kibújjon a szög a zsákból, igaz? Lebuktassalak? Vagy varázsolsz úgy, hogy legyen micsodám?
Álom Lizi:    Befogod?! Így varázsoltam. Felséges királyunk relaxál, pecázik. Helyettesítem.
Ágrólszakadt:    Felséges királyom, én vagyok a kőszáli sas. Amikor ettem a postást, azt hörögte, hogy itt és most egy nagyszabású királyellenes összeesküvés van kibontakozóban.
(A Nagy Óriás valahonnan előkerül, kezében demizson)
Nagy Óriás:     Bort, búzát, békességet, jó fölálló tehetséget vinsellek az én Király uramnak, hogy sokáig uralkodjon, jó erőben, egészségben, szeretetben, békességben, meg még azt is, instálom (pödri a bajszát), hogy az első éjszaka jogáról benyújtott törvénytervezete kapjon kellő mennyiségű voksot a közgyűlésben! Én lennék az eljövendő násznagy ura, oszt, ha…
Tarisznyás:     (Énekel) Ezt a mesét nem írhatom már át.
Kórus:     Merthogy?
Tarisznyás:     Mert a Lizi jól összekutyulta.
Kórus:     Vagy úgy?!
Tarisznyás:    A Manó Banó most azzal zsarolja…
Kórus:    Kétszínű lenne Manó Banó?
Tarisznyás:    Hogy a közgyűlésen leleplezi majd őt.
Kórus:    Ha jő a nagy leleplezés, azt mondjuk
Minden, hogy ujjé!
Tarisznyás:    (Ének)
Ezt a mesét nem írhatom már át,
Mert a Lizi jól összekutyulta,
Manó Banó most azzal zsarolja,
Hogy a közgyűlésen leleplezi majd őt.

Kórus:    A kérdés, hogy jó-e ez nekünk…
Furkósbot:    Ki kell számolni, hogy ki kivel van, mert a Róka szőrén-szálán eltűnt. Kisomfordált. Ki kell deríteni, hogy a Róka meg van-e fertőzve spicliséggel. Mert ha igen, akkor fel kell függesztenünk a szexuális ábrándozást a Seholvan királykisasszony köldökétől huszonkét centire található nyílásba való behatolást illetően. Itt elsősorban a Kis Óriásra gondolok, aki tudathasadásos állapotba került, s egyfolytában behatolna. Ezért most feláldozom magam érettetek, megyek, dacolva a felszarvazás lehetőségével, és kiszimatolom a Róka tényállását.(Elmegy)
Kis Óriás:     (Révületben) Ez hülye. Nincs is orra… Még hogy szimatol… Az orrtalan Furkósbot körbeszimatolása… Még hogy huszonkét centi… még hogy a köldöktől lefele… Ugyanakkor felvetődik egy szürrealista kérdés: tán csak nem…?
Seholvan:     Nem tudom, mit akarhat ez az apu. Politikai tőkét kovácsol az én egyéjszakás kalandjaimból, hogy rossz hírbe hozza a Tarisznyást? Azt mondta, hogy amíg ötven alatt van az egyéjszakás szexuális kalandok száma, addig nem rója fel. A naplóm szerint maximum negyvenhét. Hacsak…
(Énekel)
Füves éjszakák,
elkábítottatok…
hogy akkor mi történt,
előttem is titok,
csak amikor felébredtem
s egytől egyig számba vettem,
aki ott volt, s aki elment…

Ezekkel együtt lehet, hogy átléptem a bűvös határt, de akkor sem korrekt. Vaj van a füled mögött, apu?
Manó Banó:     Ó, nagy király, gyere le közénk, mi vagyunk a néped. Az álruhád valódi? Tartasz gyújtóhangú szónoklatot? Légy egy közülünk, vagy tégy úgy, mintha egy lennél… Ó, te hímnős!
(A király levonul, elvegyül a népe között, a népe köszönti őt)
Kis Óriás:     Szia, Lizi! Már főzöm a királylányt…
Tarisznyás:     Szia… álmomban, ami, bevallom, nagy álom volt…
Ágrólszakadt:     A királyellenes összeesküvést megakadályoztam. Ha leszbikus lennék – mint ahogy nem vagyok az –, talán megkörnyékeznélek. Lizi, ez egy zsebcsel volt?
(Seholvan király szónoklatra készülődik, szólhatnak fanfárok is akár, bejön egy élő pulpitus)
Seholvan
király:     Hogy ityeg a fityeg, rebellis véreim, íme eljöttem hozzátok én, a nagy király, akit tán egyszer majd megfeszítetek. Óvlak benneteket az elhamarkodott győzelmektől; a győzelem a mi fajtánknál nem erény! Az ellenség érzékenységéről megfeledkeztek? Az ellenség érzékenysége számotokra smafu? Nem értitek? Egy látszólagos vereség fölér egy tucat látszólagos győzelemmel, különösen, ha a legközelebbi kegyelemdöfés mértani pontosságúra sikerül.
(Egyenként mindenki kimegy, Seholvan király a pulpitusra dobja a királyi palástot, újra Álom Lizi)
Pulpitus:     Ó, ó… Ez maga a végtelen lebegés lehetősége? A határtalan, csudálatos opportunizmus? Találkozzunk a végtelenben, a túlsó parton? Hurrá? Hurrá?
(Bejön a Nagy Óriás)
Nagy Óriás:    Szia, Lizi.
Álom Lizi:    Szia!
Nagy Óriás:     Gondolkodtál már azon, hogy mi van a túloldalon?
Álom Lizi:     Egy kocsma, kerthelyiséggel.
Nagy Óriás:     Igen?
Álom Lizi:     Igen.
Nagy Óriás:    (Sokáig gondolkodik) Biztos?
Álom Lizi:     Persze. Én vagyok a kocsmáros.
Nagy Óriás:     Féldeci van?
Álom Lizi:     Van.
Nagy Óriás:    (Sokáig gondolkodik) Kissör van?
Álom Lizi:     Van.
Nagy Óriás:     (Gyötrődik) És… és én is ott vagyok abban a kocsmában?
Álom Lizi:     Persze. Ott ülsz a sarokasztalnál, a kályha mellett.
Nagy Óriás:     Töpörtyűt eszem papírzacskóból?
(Bejön Tarisznyás)
Tarisznyás:    Szia, Lizi.
Álom Lizi:    Szia, Tarisznyás.
Tarisznyás:     Szia, Lizi. Gondolkodtál már azon, hogy…
Nagy Óriás:     (Vívódik, nem tud dönteni) Ecetes uborka!?
Álom Lizi:     A pulton, ötliteres üvegben.
Nagy Óriás:    Nem fér bele a kezem… jaj-ja-aj… nincs csipesz… mi lesz velem, Istenem, mi lesz?
Tarisznyás:     Szia, Lizi.
Álom Lizi:     Szia, Tarisznyás.
Tarisznyás:     Gondolkodtál már azon, hogy mi lesz a forradalom után?
Álom Lizi:     A fordulat után?
Tarisznyás:    Nem forradalom?
Álom Lizi:     Nem. Utána visszajövök.
Tarisznyás:     Elmentél?
(Bejön Seholvan királylány)
Seholvan:     El. Szeretek elmenni, mert olyan csiklandósan bizserget. Most, hogy visszanőtt a szűzhártyám, már csak az emlékeimből élek. Elmeséljem az emlékeimet? Helyezkedjetek el kényelmesen. A naplóm szerint ezerháromszáznegyvenegy emlék…
Nagy Óriás:     Szia, Lizi.
Álom Lizi:    Szia!
Nagy Óriás:     Ha megfojtalak, meghalsz?
Álom Lizi:    A túloldalon?
Nagy Óriás:    Ott vagyok? Mit csinálok ott?
Álom Lizi:    Vársz a sörödre. Nagyon habzik a sör. Sokáig vársz.
Tarisznyás:     Azt hittük, hogy Amerikában vagy.
Álom Lizi:     Amerikában? Amerikából jöttem…
Seholvan:     Szia, Lizi.
Álom Lizi:     Szia!
Seholvan:    Gondolkodtál már azon, hogy ha valaki el akarná venni a szüzességem, akkor úgy kellene tennem, mint a szűz leánynak? Én gondolkodtam. Ábrándos lélekkel sétálok egy franciaágyon, ami selymes és rózsaszín, keblem ring, akár két, mellre szabott gondola a Dózse-palota előtt, majd…
Nagy Óriás:    Jól van, Lizi, jól van! Akkor most összefoglalom, te akartad. Akartad?  Egyszóval a tényállás. Két malomban őrölök. Mert ha igaz, hogy van féldeci és van sör, a kezem pedig nem fér bele az ötliteres üvegbe, akkor fennforog a tényállás, miszerint: két féldeci az egy deci féldeci.
Seholvan:     És képzeljétek… amint ott a nagy franciaágyon fel… alá… fel… alá… a keblem ring… a nyitott ablakon beszól a hófehér paripa, s megkérdezi: ring a kebled, kicsi kancám? És ez annyira, de annyira erotikus kérdésnek tűnt, hogy pirulva azt mondtam: Igen, te mén!
Tarisznyás:     De hát Amerikában, ahol mint egy disszidens áskálódtál… ez most  egy faramuci helyzet?
Álom Lizi:     Ó, te balga Tarisznyás! Azt hitted, hogy a történelem helyben íródik? Azt hitted, hogy majd te leszel a pártelnök, ha lesz párt, és te írod a programot?
(Bejön Furkósbot. Liheg)
Furkósbot:     Szia, Lizi. Kitört.
Álom Lizi:     Ki?
Furkósbot:     Ki.
Tarisznyás:    Mi?
(Álom Lizi föl-alá járkál)
(Bejön Kis Óriás)
Kis Óriás:     (Ének)
Már voltam a túloldalon,
Ott kitört a forradalom,
Mely bársonyos, akár
A nők öle…

Nagy Óriás:     Ezt értem. Ez világos. Én is ott vagyok, csak nem tudom. Várom a söröm. Ott.  Itt.
(Bejön Manó Banó)
Manó Banó:     (Alázatosan) Én… kérem… szerbusz, Lizi, meg ti is szerbusztok… ha nem is  tudtam, akkor, a leteperés után azonnal… meg most se… mert nincs mivel… de azért, kérem, én… én… forradalmár vagyok… poloskák szerény telepítője…  úgyhogy senki ne ugráljon…
Kis Óriás:    (Ének)
Egy impotens forradalmár
Az impotens forradalomban
Elvegyül a tömegben,
Lapul mint sza-har a
Gyomban.

Furkósbot:    Nem úgy, nem úgy! Amúgy! A forradalom ki van törve, ami pragmatikus gondolkodást követel meg mindannyiunktól. Bekaphatjátok!
Tarisznyás:     A fészkes fene! Megírtalak, és te átírtad magad? Igaz, vannak töketlen forradalmárok is… Aztán (magához inti Manó Banót, bizalmaskodva), aztán autonómiatervezeted van? Tudod, Trianon után a helyzet szakaszosan változatlan.
Manó Banó:     Hohó! Most rajtacsíptelek! Még hogy autonómiatervezet! Hahá! Megvagy! Tudtam én, hogy a revizionista gondolatok átitatták az agyad szürkeállományát. Önkormányzatiság! Ha valami! Semmi!
(Bejön az ágrólszakadt kicsi madár)
Ágrólszakadt:     Akartam is mondani, hogy ez a balfék poloskát telepített a sziklaodúi sasfészkembe. Francia ellenállói szakzsargonnal élve: löfosé! Azóta csipog. Jelzi, hogy merre repülnek a vadlibák.
Nagy Óriás:     Te ott voltál?
Ágrólszakadt:    Ott.
Nagy Óriás:    Ott voltam?
Ágrólszakadt:     Hol?
Nagy Óriás:     Hát ott.
Ágrólszakadt:    Nem is tudom… Kilátszottál a tömegből? Mert most a tömeg a lényeg. Tudod, mit mond a tömeg?
Tarisznyás:    Szia, Lizi. Tudod, hány óra van?
Álom Lizi:    Szia, Tarisznyás. Hány… óra van?
Tarisznyás:     Fél hat…
Manó Banó:    Ez provokáció! Egy demokratikus párbeszédben a provokáció annyi, mint a másság tagadása. A diktatúrában Lizi nem varázsolhatott nekem semmit, de én a micsodanélküliségemet emelt fővel viseltem akkor is!
Tarisznyás:     Most is.
Seholvan:     A micsodanélküliség az a forradalomban is hendikep? Ezt csak azért kérdezem, mert az nagyon gyötrő érzés lehet, hogy a forradalmár, ha úgy érzi, hogy magához kellene nyúlni, mert nincs kéznél egy résnyi segítség sem, még csak magához sem tud nyúlni. A szerencsétlen! Én szoktam, de csak végső elkeseredésemben. Istenem, hányszor, de hányszor kerültem a végső elkeseredettség állapotába… Én ezt csak úgy felvetettem… olyan keveset tudok a forradalomról.
Álom Lizi:    Megírtad a gyújtó hangú szónoklatomat?
Tarisznyás:     Milyen szónoklatodat?
Álom Lizi:     A fél hatost, amit a tribünről a tömeg előtt kell elmondanom… Arról, hogy a kisebbség és a többség milyen aranyosan egymáshoz simul a bársonyos forradalomban.
Tarisznyás:     Azt? Azt nem.
Álom Lizi:    Nem?
Tarisznyás:     Már nem neked dolgozom. Átálltam, amikor a palacsinta elbakott.
Álom Lizi:     Akkor? Most mi lesz?! Rajta vagyok a listán.
Manó Banó:     Te is, Lizi? Én is, Lizi.
Ágrólszakadt:     Amikor a postást megettem, a bal belső zsebéből előkerült egy ágens lista, az originális. Innentől kezdve én mondom meg, hogy ki a hunyó. Például vegyük a Lizit, fedőneve Víla.
Kis Óriás:    (Ének)
Víla, ó Víla, te szép
És csodás!
Légy az enyém, soha
El ne bocsáss…

Álom Lizi:    Ártatlan vagyok. Nekem is jár az ártatlanság vélelme. Amikor beszerveztek, akkor is ártatlan voltam. Legalábbis úgy indult. (Zokog) Elvették az ártatlanságoma-a-at!
Seholvan:     Ezerháromszáznegyvenegy emlék… A Dana fedőnevű spirálisom a tanú… Ami fel volt helyezve… Ezerháromszáznegyvenegy bensőséges vallomás… egy résnyi történelem.
Kis Óriás:     Most izélsz? Ez az ennyi tényleg annyi? Én meg az ezerháromszáznegyvenkettedik? Ez komoly?
Seholvan:     Ó, nem… nem… amikor ilyen felhevülten rohanunk a forradalomba, oly kevés a mérlegelésre szánható idő… Jött a Furkósbot, beszervezett, aztán én őt… fedőnevet adtunk egymásnak… helyzetből helyzetbe kerültünk…
Álom Lizi:     Az áldóját! Kedvem szottyant varázsolni… vigyázzatok! Félre! Mondom  a varázsigét…

Vége az első felvonásnak

II. felvonás

A táj csalitos, csörgedező patak, egy nagyon szomorú fűzfa. A tájba bejön Tarisznyás

Tarisznyás:    Tarisznyás a becsületes nevem, korábbi életemben szatócslegényként lapultam egy szocialista brigád élén… Szerettem volna, ha beszerveznek,  de nem szerveztek be, most itt állok beszervezetlenül, reménykedve, akár egy várakozó állásponton lévő kereszténydemokrata mozgalmista, mert tudom, amit tudok… Mondtam is a megszűnőfélben lévő szocialista  munkabrigád tagjainak, idézem magam: „no, asszonyok, vége a  diktatúrának, most már mindenki szabadon járhat templomba…” Mire ők azt mondták: „ó, kedves Tarisznyás, mi eddig is jártunk.” Ezt mondták. Nekem. Engedelmükkel… énekelek.
Tarisznyás:     (ének)
Ebben a forradalomban
Azoknak jó, akik tudnak
A zavarosban halászni,
És erkölcsi gátlásuk sincsen.

Én vagyok, aki az ágy alól
Egyszer majd csúcsokat döngetek,
De ez még semmi, mert úgy tűnik,
Mintha már tudtam volna, hogy

Azon a novemberi estén
Bársonyos forradalom lesz,
Zsebemben fejléces papíron
Gyújtóhangú beszédem lapul,

És akkor a nagy tereken
Bizony én azt mondom majd, amit…
Előre jól bebifláztam,
És azt is mondom majd, bizony ám,
Hogy együvé tartozunk minden,
Csak azt nem mondom meg, hogy ezután…

Álom Lizi:     Mit állsz itt, mi?! Mondtam, hogy varázsolni fogok! Én vagyok a nagy mágus! Levarázsollak a térképről. Ki vagy te, mi?! Ismerjük meg egymást? Adjam testem-lelkem a forradalomért? Jól van.
(Bejön Furkósbot)
Furkósbot:     Itt vagytok?! Kettecskén!? Bekaphatjátok!
(Furkósbot kimegy, félúton találkozik Manó Banóval)
Manó Banó:     Jé, Furkósbot úr, a nagy leleplező! Dicsértessék a Jézus Krisztus?  Egyetért? Bekaphatom? Ha szóba állna velem, elmondanám, hogy… csak annyit, hogy… egyetértek? Esetleg: kicsihuszár?
Furkósbot:    Sekrestyés vagy? Vagy ministráns? Tudod te egyáltalán, hogy mi az a liberális frakció? Kooptáltak már a nemzetgyűlésbe? Mert engem, Furkósbotot, Seholvan királyt meg a Kis Óriást már kooptáltak. Tátva maradt a szád. Bekaphatod. (Kimegy)
(Manó Banó utána rohan)
Manó Banó:     Kimehetek? Amarra? Mivel ennyire kedves hozzám és felkarolt, hálából elárulom önnek, hogy mindent tudunk. Például azt is tudjuk, hogy rajta van a spiclilistán, de nem ön van rajta mégsem, mert csak akkor lehetne rajta igazán, ha egy nappal korábban született volna, de így?! Annyi Furkósbot nevű ember futkosik a környéken, mint a rossebegyemeg! Igaz?! Olyan jól konspirálunk, majd meglátja… Siet? Máris megy? Én is?
(Ellenkező irányba kimennek)
Tarisznyás:     Kegyed oly ismerős. Hajszál híján tudom, hogy jogtudósnak tetszel lenni. Olyan amatőr jogtudósnak. Kivarázsolod a paragrafusból a görbét… Tanulmányozzalak behatóan? Fázik a fejed… úgy remeg, mint a… (énekel)
…lehullott a rezgőnyárfa,
hade ezüstszínű levele…

Hogy ez a forradalom hogy összesöpört bennünket…
(Közben Nagy Óriás rendezkedik. Asztalt hoz be, leteríti, majd egyetlen széket rak mögé.  Tarisznyás folyamatosan feltűnően figyel)
Nagy Óriás:     Nekem mindegy, hogy hol vagyok, csak legyek. Telindős teli vagyok alkalmazkodási készséggel. Egyszer nagyon vágyakoztam a túloldalra, de ez a mi drága jogászkisasszonyunk, ez az Álom Lizi azt mondta, hogy már ott vagyok. Ott várom a söröm, közben pedig töpörtyűt eszem papírzacskóból. Ilyen furfangos ügyvéd kisasszony ez az Álom Lizi. Pedig nem is voltam a túloldalon.
(Barna bőr aktatáskát cipelve érkezik a Róka, szorosan a nyomában Seholvan királykisasszony, parlamenti képviselő, libasorban csatlakozik hozzájuk Tarisznyás és Álom Lizi is, mennek egy kört, majd a Róka leül az asztalhoz, a többiek folytatják a köröket, kiabálnak)
Álom Lizi:    Egységben az erő!
Tarisznyás:     Egységben az erő…
Mind:     (ének)
Egységben az erő, egységben az erő,
Fórum lesz a kultúrházban,
Oda megyünk mi, párt, odamegyünk mi, párt,
Pedig csak mozgalom vagyunk…
Oda bevonulunk, oda bevonulunk,
Élünkön az elnökünkkel,
Leváltunk mindenkit, leváltunk mindenkit,
Aztán nem tudjuk, hogy mi lesz…
Nekünk az a fontos, nekünk az a fontos,
Hogy mindenki le legyen váltva,
Aztán az is fontos, aztán az is fontos,
A fontossági sorrend szerint,
Hogy bekerüljünk a, hogy bekerüljünk a
felügyelő bizottságba…

Seholvan:     Mert ha vissza tud emlékezni a kooptálás előtti éjszakára, amikor a nagygyűlés után mi együtt maradtunk, és ön az én hathatós segítségemmel kooptált engem, és a merevedési zavarait – emlékszik? – azzal magyarázta, hogy teli van szorongásokkal a forradalom kimenetelét illetően, de azért én addig ügyeskedtem, amíg sikerült… a könyvtárban… ösztönzően hatottak a fórum neszei, és én beírhattam a naplómba a forradalomnak köszönhető első új bejegyzést… azt azért megkérdezhetném, miért mondják azt, ádenagy, amikor nem?
Róka:    Igen. Nem. A pragmatikus gondolkodásmód paradigmaváltását meg kell értetni a tömegekkel. A háttérmunkában családi vállalkozásnak tekintjük a forradalom bársonyát, de nem verjük nagydobra. Seholvan, kedves, maga most hivatalosan is a forradalom szeretője, ami bizalmi állás, olyan, mintha maga lenne a moderátor. Amit kiemelten fontosnak tartok, az a mozgalom ügye iránti elkötelezettség és a diszkréció. Válogasson, csemegézzen, ezernyi kan tolong a lojalitásáért, legyen hát lojális, kedves… khm, Sehol…
(Sietve jön Kis Óriás, ballonkabátja lobog utána)
Kis Óriás:     Róka? Rokonok vagyunk. Üknagyapai ágon a telekkönyvben egy lapon található a két név. Összeboronáljuk a földet, én mint közjegyző  bukkanok fel, ön pedig, Róka bátyám, mint megkörnyékezhetetlen  politikus. A Megvesztegethetetlen! A korrupciónak még az árnyéka se… nincs árnyéka…
(Álom Lizi T betűt formál a kezéből)
Álom Lizi:     Tajm… tajm… tajm! Ahhoz, hogy ez a telekügyi tranzakció megvalósulhasson, lássátok be, hogy a mi kutyánk kölykei vagyunk, tegeződve egyszerűbb és közvetlenebb, fiúk, megadom az ügyvédi segítséget némi anyagi és testközeli ellenszolgáltatás reményében, ami az ügyfelekre nézvést kötelező érvényű behatolás.
(Különböző oldalról érkezik Manó Banó és a Furkósbot)
Furkósbot:    Ki vagyok hagyva?! A privatizációból is?! Fölírjam?!
(Kirohan)
Manó Banó:     Kérem, kérem… ha ez már a koalíciós tanácskozás, akkor megosztanám önökkel a szürke eminenciások várhatóan majd az önök nemtetszését kiváltó szerény, de ultimátumszerűnek is tűnhető elvárásait, mert a mi szemszögünkből szemlélődve – itt felmutatnám a szürke eminenciások által szignált megbízó levelemet, íme – az az álláspontunk, hogy a kisebbségi könyvkiadást a jövőben nem feltétlenül a fagylaltgépek telepítése mozdítja elő. A bölcsen elhallgatott kérdésükre a válaszom: a szürke eminenciások valamilyen szinten valahol ágensice sárosak, ezért ők inkább a háttérből és majd én a kereszténydemokraták türelmével…
Kis Óriás:     Hitelesítsem a megbízólevelét? Mert hitelesítve maga is hiteles lesz. Marad. Volt. Van. Van húsz koronája?
(Amíg hitelesíti az okmányt, Nagy Óriás dalra fakad. A dal alatt Seholvan királykisasszony, Álom Lizi, Tarisznyás és Manó Banó táncolnak)
Nagy Óriás:     (Ének)
A pénzt nylon szatyorban
Küldöncök hozzák amonnan,
Azok az amonnaniak,
Szeretnek minket, de nagyon,
Csak általában azt a pénzt,
Személyre szabottan adják,
Aki az ő kutyájuk kölke,
majd úgy táncol, ahogy fütyülnek,
ismertem egy ilyen pénzfutárt,
azt mondta, jobb, ha nem tudom,
hogy mennyi mostan az annyi,
és hogy ki vágja azt zsebre,
én meg azt mondtam viccesen,
mi lenne, hogyha elveszne egy szatyor,
aztán, hogy elveszett a szatyor,
vettem egy használt autót,
de akkor se vagyok én ottan,
inkább vagyok én emitten,
trallalla, trallalla, trallala,
trallalla, trallala, lalla.

Róka:     Nem halogathatjuk tovább, létre kell hoznunk a szekciókat. Ha én nem gondolkodnék pragmatikusan, darabjaira hullana ez az egész forradalom. Kérem a javaslatokat a szekciókat illetően.
Tarisznyás:     Tajm… tajm… tajm… Azt szeretném megkérdezni, hogy a szekció, az ugye nem azonos a szecesszióval… merthogy, amint itt böngészem az idegen szavak és kifejezések kéziszótárát, azt olvasom, hogy a szecesszió egy bizonyos népcsoport elszakadását is jelentheti egy bizonyos népcsoporttól, többek között. Ezért hangsúlyozottan hangsúlyoznám, hogy majdan gyávának tekinthető, határozottnak nem mondható határozataink során legyünk különös tekintettel az államalkotó nemzet nemzeti érzékenységét illetően, amit majd én markánsan képviselek, amikor Isten kegyelméből miniszterelnök-helyettes leszek… Nem tudom, értik-e az összefüggéseket?
(Tarisznyás beszéde alatt mindenki kioldalog, az utolsó szavakat már ő is kint mondja, csak a Róka marad egyedül, estélyi ruhában érkezik ágrólszakadt kicsi madár)
Ágrólszakadt:    (Ének)
A nagy ember, íme, most eljön,
Én vagyok a szeretője,
De nemcsak az ágyasa vagyok,
Hanem asszonya a nagygyűlésnek,
Mert most egy nagygyűlés lesz itt,
Nesze semmi, fogjad meg jól,
És ezen a nagygyűlésen,
Megtudjuk, hogy mi a helyzet,
A nagy ember pedig nyilatkozik,
Ó, de cukin is fogalmaz,
Gyújtóhangú beszédének
Tapsol a sok polgármester.

(Távoli dobpergés hallatszik, s a tájba méltóságteljesen bevonul Seholvan király, mögötte az egész csapat áhítatosan, ünneplő ruhában, mely úgy áll rajtuk, mint tehénen a gatya. Seholvan király megáll a Róka mellett, várakozásteljesen vár, majd egy csípőmozdulattal lelöki a székről a Rókát. A sokaság ujjong, tapsol, éljenez, Róka a lábak között négykézláb kimászik a tájból, valaki utána dobja a táskáját. Seholvan király pózol, csókokat dobál, a másik oldalról visszamászik Róka, az asztal mellett ő lesz az élő pulpitus)
Seholvan
király:     Együttélés, barátaim… taim… taim… taim… A szivárvány sokszínűsége… nűsége… nűsége… Kelettől nyugatig elharsogjuk. Én! Elharsogom. Mindenki éljen együtt a mi zászlónk alatt, a mi elvárásaink szerint… magyar… oláh… szláv, bort, búzát. A múltat be kell vallani! Nekem talán mégsem. Az én börtönöm, a ti börtönötök. Az én programom a ti programotok: paradigmát festek az égre, kékre kékkel. Én diktálok, ti túrázzatok szabadon… ölelem a kereszténydemokratákat innen is, onnan is… Hazajöttem, barátaim… taim… taim… felvérteződve yankee öntudattal, énekelve a Yankee Doodle-t… Isten áldd… fehér lovam táncol… hazát csinálok e gyarmatból… a mentém összegombolom… szittya!
(Hatalmas üdvrivalgás, taps, éljenzés, kivonulnak, Róka megfordítja az abroszt, fél fenékkel ráül a székre, s amint hallja, hogy közeleg a tömeg, visszagörnyed pulpitusnak. Mindenki éljenez, Manó Banó és Álom Lizi lábujjhegyen kimennek a tájból)
Seholvan
király:     Együttélés, barátaim… taim… taim… taim… A szivárvány sokszínűsége… nűsége… nűsége… Kelettől nyugatig elharsogjuk. Én! Elharsogom. Mindenki éljen együtt a mi zászlónk alatt, a mi elvárásaink szerint… magyar… oláh… szláv, bort, búzát. A múltat be kell vallani. Nekem talán mégsem. Az én börtönöm, a ti börtönötök. Az én programom a ti programotok. Paradigmát festek az égre, kékre, kékkel. Én diktálok, ti túrázzatok szabadon… ölelem a kereszténydemokratákat innen is, onnan is… Hazajöttem, barátaim… taim… taim… felvérteződve yankee öntudattal, énekelve a Yankee Doodle-t… Isten áldd… fehér lovam táncol… hazát csinálok e gyarmatból… a mentém összegombolom… szittya…
(A beszéd alatt a játszók egyenként kisettenkednek, csak ágrólszakadt kicsi madár marad, végül Róka is felegyenesedik és kioldalog. Bejön Furkósbot. Nagy Óriás kiviszi az asztalt, behoz még két széket, beállítja, ahogy a székjátékhoz szokás)
Furkósbot:     Csárdás kiskalapom? Paradigmaváltás?! A néppel tűzön-vízen át?
(Róka, Manó Banó, Tarisznyás és Seholvan király sorba állnak a székek körül, elkezdődik a székes játék, a kórus énekel)
Kórus:     (Ének)
Nekünk a nép a fontos, semmi más,
Ha eljön a választás napja,
Amúgy jól elvagyunk nélküle.

(Szünet, Seholvan király kiesik a székért folytatott küzdelemből, Nagy Óriás félretesz egy széket)
Kórus    (Ének)
Nekünk a nép a fontos, semmi más,
Ha eljön a választás napja,
Amúgy jól elvagyunk nélküle,
Mert cinkelt lapokkal játszunk,
Ezek a lapok szűk körben
Előre le vannak osztva.

(Szünet, Róka kiesik, Nagy Óriás félretesz egy széket)
Kórus:     (Ének)
Nekünk a nép a fontos, semmi más,
Ha eljön a választás napja,
Amúgy jól elvagyunk nélküle,
Mert cinkelt lapokkal játszunk,
Ezek a lapok szűk körben,
Előre le vannak osztva,
S mert a vályúnál nincs több hely.

(Szünet, rövid dulakodás után Manó Banó félrelöki Tarisznyást, leül a székre, átveti a lábát, ezalatt mindenki kisomfordál, csak Seholvan királykisasszony marad ott, újságot nyom Manó Banó kezébe)
Manó Banó:     Vazze! Vazze! Benne van az újságban, hogy én vagyok az elnökük!  Fú, de fú! Program, stratégia! Fú! Még nagy ember is lehetek, vagyok!  Hovatartozásom? Sehova?!
Seholvan:    Ó, majd megmondom én, hogy hova tartozik… Amikor együtt kampányoltunk, akkor is megmondtam, amikor a Tőkét tanulmányozta a könyvtárban, én meg pajzánul levetkőztem, megmutassam, hogyan? Hogy hátha, de ön hahotázva azt mesélte, hogy amikor egyszer az esőben, azt hitte, hogy stoppol a lány, és megsajnálta, pedig út menti betűző volt, de maga jóságosan hazavitte, hogy meg ne fázzon, a lány stricije meg ott várta és mondta, hogy ötszáz, meg még kettőt be is vágott magának emlékeztetőül, és ön ezt hahotázva mesélte a parlament folyosóján, de könyörgöm, ha ennyire impotens marad, akkor a naplómba nem tudom beleírni. Pedig én mindent megtennék magáért, például tegnap is furulyaleckéket vettem, össze se tudom adni, mennyit… lehidaljak?
(Bejön Furkósbot, szembe fordul Manó Banóval)
Furkósbot:     Akkor osszuk le a lapokat. Addig vagy elnök, amíg én azt mondom, hogy elnök vagy. Leírom, hogy kinek, mikor, mit. Ha nem tudod, megkérdezed Kis Óriást. Ha nem, valagba rúglak. Lovagolsz még, Seholvan lelkem? A Furkósbot mint pornonukleáris emlék felötlik?
Manó Banó:     De hát az én funkcióm, a hatalom… a dicsőség…
Furkósbot:    Szánalmas vagy, kicsi bogaram… szánalmas, de veszélyes.
(Furkósbot indul kifelé, szembe jön Kis Óriás)
Kis Óriás:     No?
Furkósbot:     Naná!
Kis Óriás:     Akkor mondom, mi lesz. Alelnök, parlament. Összefog, képviselők, szavaz. Egyöntetűn. Ha nem, szólok. Ellenséggel: bratyizás, féldeci, vadászat, kéz kezet mos. Szavazóbázis, porhintés. Privatizáció, okosan. Dánok, szeretve. Nacionalizmus: operett, te bonviván. Csinálj gyereket, ha nem tudsz, végy, jól mutat, nép szereti. Pofa be. Jópofa.
Seholvan:    Hogy maga milyen rámenős, Kis Óriás, mintha már egyszer, aztán valahogy mégsem került bele a naplómba… ezernegyvenhárom… milyen szép kerek szám lett volna. Mondtam, hogy újrakezdtem a naplómat? Lehetne akár a harmadik is benne… ilyen szép szál legény.
Manó Banó:     Nos, majd visszatérhetünk erre, most ébred az öntudatom. Majd jelentkezz be. Előjegyeztetlek. Mi is a neved? Kis Óriás? Kis Óriás… Kis Óriás… Á, az a kis jegyzőgyerek! Mit is mondtál? Hogy bon-
viván? Ez tetszik… Ezt megjegyzem… Most a hegyekbe vágyom… Őszre jár az idő… bőg a szarvas, meg ilyenek.
(Bejön Nagy Óriás, ruhaakasztón vadászruhát hoz, kezében zöld csizma, vadászkalap, vállán puska, Manó Banó kis segítséggel átöltözik, időközben betolnak egy magaslest)
Nagy Óriás:     Elnézést, elnök úr, nem értettem pontosan, ki tetszik menni az erdőbe, vagy idehozzam a szarvast? Bőgjek? Vagy bőgjön a Kis Óriás?
(Manó Banó és Seholvan királykisasszony fellopakodnak a magaslesre, gukkereznek, Kis Óriás áll, áll, aztán egyszer csak bőgni kezd szarvasul)
Seholvan:     Ilyenkor rigyet az ünő? Ez annyira erotikus… és egy évben csak egyszer? Két percig? Milyen eseménytelen lehet egy ünő élete… megsúgom önnek, számítva a diszkréciójára, én egyfolytában, most is rigyetek…
(Barna bőrtáskát cipelve jön Róka, megáll Kis Óriás előtt)
Róka:     Szarvasbőgsz? Itt az ideje? Piknikezzünk? Beszélgessünk? Meghányjuk-vessük a világ dolgait?
(Csirkecombokat, kenyeret, bort rak ki a táskából, leheverednek, esznek, isznak)
Seholvan:     Hallotta? Bőg a Kis Óriás úr! Talán éppen értem eped. Megyek, rigyetek vele egy komfortosat a puha pázsiton.
(Seholvan királykisasszony lekúszik a magaslesről, a piknikezők mellé heveredik)
Róka:     Eladó a tejüzem…
Kis Óriás:     Drága… majd ha lemegy az ára…
Róka:    Fektessünk be földbe?
Kis Óriás:    Tanyában gondolkodom… kenguruban… szürke marhában, esetleg láma.
Seholvan:     Rigyetek…
Róka:     Ez a Tarisznyás meg miniszterelnök-helyettes?
Kis Óriás:    Bevegyük?
Róka:    Látszólag… tegyük zsarolhatóvá… a nemzetállamiak már beszaratták…
Kis Óriás:     Feladta a lottót a marha.
Róka:    Miniszterelnök-helyettes… a lottót.
Seholvan:     Megkérdezném? Maguk a másságban érdekeltek? Szivárványos az ég alja?  Tyuhajja?
Kis Óriás:     Nem, nem, drága Seholvan, mindennek eljön majd az ideje, rigyethet kedvére, de most építgetjük a jövőt.
Róka:     Gukkerez?
Kis Óriás:    Mint az állat…
Róka:     Leváltjuk?
Kis Óriás:     Még szép…
Róka:     Tudsz valamit?
Kis Óriás:    Hírnök jő, s pihegve szól…
(Bejön s leheveredik Furkósbot)
Kis Óriás:     No, énekelj…
Furkósbot:     (Énekel, a Londonban sej dallamára)
A pam/pam/pam részvényeiből
A nagyobbik csomag az övé,
A dán király pecsétje rajta,
Fénymásolatban itt van-é!
E drága némber, Seholvan,
rigyetésért hozta el nekünk,
Rigyessük meg hát illőn őt,
Rigyessük meg e drága nőt…

Seholvan:     Csak szépen, egyenként, mindenkire rákerül a sor. Irulok-pirulok.
(Kétszemélyes gyaloghintón hozzák Tarisznyást és Álom Lizit, elhelyezik a nyugágyaikat, messzire néznek)
Álom Lizi:     Egyébiránt, most, hogy felkerültünk a fővárosba, a miniszterelnök-helyettes úr az én sugallatomra úgy véli, hogy a konspiráció veszélyesen visszaüthet, például kis nemzetünk láthatja kárát, ha rosszul sül el.
Furkósbot:     Akkor most elmondom egy korábbi élményemet. Nagyra becsült miniszterelnök-helyettes urunk feslett tanácsadónője kora lánysága idején franciául tanult. Izgalmasan formálta a szavakat, mert remegő feje miatt folyamatos vibráció alakult ki azon a közegen, amit az úrihölgy jelenléte miatt most nem részleteznék.
Seholvan:    Ezt nem értem. Hogyan sülhet el rosszul? Félre? Vagy mellé? Kifejtené, esetleg példákkal illusztrálva?
Róka:     Ki beszél itt konspirációról? Ki kivel konspirál?!
Kis Óriás:     Ha-ha-ha-ha… Piknikezünk, eszegetünk, iszogatunk, várjuk a Messiást, Manó Banó bőszen gukkerez, elvagyunk.
(A két nyugágy közé összecsukható asztalra jeges vödröt, pezsgőt raknak, pukkan a pezsgő, habzik a pohárban)
Tarisznyás:     Mi a fővárosban megszoktuk a kultúrát. Kulturáltan eszünk, iszunk, tenyér mögött büfizünk, s oldjuk a nép ügyes-bajos dolgait, amiben szinte nélkülözhetetlenné vált Álom Lizike úrikisasszony szakértelme.
Furkósbot:     Jól van, Tarisznyás, fenn vagy az uborkafán, jól van. Feltettünk, leveszünk. Magnófelvétel államnemzetiekkel, zsebben. Szennyes kiteregetése kulturáltan, fővárosi körökben, keleti régióban, középen, közpénzen, mit szólsz? Kicsi nemzetrész: Csáki szalmája? Rajtad áll. Lehetsz velünk is, feltétel van. Süllyesztő is akad.
Tarisznyás:     Kikérem magunknak, Lizikével együtt! Ez a póri hangnem, nem méltó. Diszkréció esetén a feltétel?
Kis Óriás:     Manó Banó elnöki feje. Indulsz ellene és legyőzöd.
Tarisznyás:     Le?
Róka:     Le. Egyformán böszmék vagytok, de te csak a kicsi nemzetre nézvést vagy kártékony, Szarvasölő ránk is veszélyes: gyarapodik, iperedik, kupálódik ki.  Bólintottál? Derék.
(Karonfogva, tánclépésekben érkezik Seholvan király és ágrólszakadt kicsi madár, hátizsákkal, gombázáshoz öltözötten, énekelnek)
Ágrólszakadt,
Seholvan király:
(Ének)
Gombázunk, gombázunk, gombázunk,
Ebben a kicsi pagonyban,
És amint itt járunk, mit látunk,
Hogy valakik épp konspirálnak,
De hát a stratéga én vagyok,
Most épp paradigmát váltok,
A paradigmaváltás lényege
Az álszent demagógia,
Aminek nagymestere vagyok,
Bár olykor ismétlem önmagam.

Seholvan
király:     Véletlenül épp erre jártam, mert ágrólszakadt kicsi madaram, míg körözött a végtelen magasságban, letelefonozott, hogy e pagonybéli kies tisztáson folyik a közgyűlés.
Kis Óriás:     Van szavazati jogod? Van. Ide tátottad a szád? Ide. Tehetünk ellened valamit? Nem. Tarisznyás mint elnöklő elnökhelyettes megnyitja a közgyűlést.
Álom Lizi:     Csak az ügyvédje jelenlétében!
Tarisznyás:     Barátaim! Véreim! A mi népünknek, ennek az elhagyatott, árva, kicsi népcsoportnak a sorsa függ e mai választástól.
Kis Óriás:     Eszednél vagy?! Ha ez a kicsi népcsoport el van hagyva, akkor mi hagytuk el! Normális vagy?!
Tarisznyás:     Helyesbítek, barátaim. Az általunk vezetett büszke nemzetrész további felvirágzása múlik a mai döntésen. Szavazzatok a felvirágzásra! Szavazzatok a jövőre! Szavazzatok rám! Kalapozzon, felséges királyom.
(Seholvan király összegyűjti a szavazatokat, átadja Álom Lizinek, aki a szavazatok összeszámolása után teátrálisan elájul, majd felül)
Álom Lizi:     Váratlanul ért bennünket e kedves esemény… Elhárítanánk magunktól, mert szerénységünk tiltja a funkciók halmozását… Mindazonáltal bejelentem a választás végeredményét: új elnökünk van, a ragyogó elme, az utolérhetetlen, a zseniális Tarisznyás.
Tarisznyás:     Köszönöm, barátaim… megtiszteltetés… a néppel tűzön-vízen át… szerénységem… életem párja, bár nélkülöz… köszönöm… köszönöm… köszönöm… egyúttal megkérem stratégiai elnökhelyettesünket, Seholvan királyt, hogy közölje a hírt Manó Banó volt elnökünkkel, a kíméletesség határát súrolva.
(Mindenki gratulál az új elnöknek, aki elegáns angol pipára gyújt, fogadja a gratulációkat. Seholvan király felmászik a magaslesre, leül Manó Banó mellé)
Manó Banó:     Benyalták?
Seholvan
király:    Ó, az a boldog nem tudás… Bejegyeztetted az új pártot?
Manó Banó:     No hallod…. még szép.
Seholvan
király:    Én mi vagyok?
Manó Banó:    Stratégiai helyettes…
Seholvan
király:    Birtok?
Manó Banó:    Egy kis erdő, egy kis szőlő, egy kis rét… patak… vadászház.
Seholvan
király:    Köztünk marad?
Manó Banó:    Köztünk… (Bort tölt)  Isten, Isten?
Seholvan
Király:    Érzed ezt a csendet… ezt a nyugalmat?
(Mindenki marad a helyén, mintha ott se lennének)
Furkósbot:     (Énekel)
Szerbusz, Tarisznyás, mi a helyzet,
Futottam, mint a hajderménkű,
Pipázol itt csak, s azt se tudod,
Hogy mi a helyzet a világban.

Nézed az eget, füstöt fújva,
Büdös a pipád, mint a görény,
Pedig az erdész kiírta, hogy:
Tilos pipázni az erdőben…

Tarisznyás:    Várjál már, várj egy kicsit, nem látod, hogy épp a köpönyegem forgatom?
Furkósbot:     Változást szimatolsz? Szóljak a többieknek, hogy hej… hej… hej… hej?!
Seholvan:    Jaj, Istenem… csak nem… megint rosszul sült el? Csütörtök? Vagy mellé? Miért nem értem? Kifejtené esetleg valaki… esetleg példákkal illusztrálva?

Vége