Beköszönt

Kedves Olvasó… (és akkor beköszönt). Még éber, még nyitott, még eleven. Ez adott, nem baj, hogy kitalálták. Így könnyebb jönni. Egyszerűbb. Mi mást kívánhat egy főszerkesztő. Hogy ilyen vagy olyan lapja legyen… Inkább ilyen. Mit kívánhat egy folyóirat. Hogy ilyen vagy olyan főszerkesztője legyen. Szerkeszt, szerkesztbb, főszerkeszt. A Szemlének különben mindig volt valamilyen félelmes, patinás, irodalommal, történettel, korszakokkal terhelt múltja. Felelősségteljes nimbusza. De ez talán mindegy is, hisz még mindig van jelene. Ez fontos. Megmaradt. Megmaradni manapság. Ilyen lett. Ilyen most. Van. Aztán majd alakul. A változás életben tart. Vagyis egész pontosan, nem tart életben, de jobb esetben nem is árt. A múlt és a jelen közé kéne ívet húzni (vagy vegyünk egy egyenest…). Találni arányt. Arányost. Köszönet azoknak, akikkel eddig. Erőt azoknak, akikkel tovább. Most ötvenkilenc. Maholnap hatvan. Legyen! Majd az is beköszönt…

Mizser Attila