Bari Fatima: Párizs; Ne II.
Párizs
Ígértem, hogy mérges leszek, és kinevetsz, mert akkor sem megy, ha előre tervezem. Minden várossal van csak értelme a verseimnek, pedig még egyiket sem láttam. Azért őszinte vagyok, csak jobban szeretlek, mint ahogyan egy hely gyönyörű, és kevésbé fáj Tiraspol, a sós ízű tavak, Almbach, mint ahogyan kiszínezem a maradék helyüket a sorok között. Szóval ne higgy el semmit, ez nem kirakós, meg nem is felnőtt színező, be se kell fejezni. Néha a tegnapi kávét a holnapi kedvemmel iszom hozzá a mai naphoz, csak mert így tetszik. És csak ebben dönthetem el magamnak a szavakat, szóval minden igaz, csak sokkal több fogaskerékkel mozog. Vagy kevesebb színt kell használni, hogy meg lehessen érteni. Meg ott van az is, hogy minél több napja hiszek neked, tudom, hogy nem kell olyan helyre utaznom, ami nem is esik jól. Azelőtt, de most, hogy nem képzelek álmot a valóságba, még boldogabban utazunk. Ez amúgy nem vers, csak magyarázom magam, pedig édesanyám, amikor Piafot hallgat és fest, mindig azt mondja, hogy nem kell akarni. Meg, hogy mindenki azon a vonalon lépked végig, amelyik kényelmes a lábának. Szóval nem varrok vonalakat, fessen még sokat édesanyám, Piafot majd egyszer én is, addig színezek, és minden városomban helyet csinálok neked a falak között, csak mert nem vagyok mérges, és ez csak egy magyarázat, amire amúgy nincs is szükség.
NE II.
szóval tegnap elütöttél én meg meghaltam
nem ilyen egyszerűen persze
de könnyű volt
mindig is mondtam a jogosítvány nem neked való
nem igazán ismerlek
fura látni az arcod
mondjuk mikor hazaérsz este
az édesanyámét is
te azt nem látod
csak beköszönök
mindent megnézek
a jövő szerdát lehet
az szimpatikus
meg hát rád amúgy sem haragszom
csak az arcokat látnád néha te is
mindet
egyébként
tényleg nem
már tudom hogy
reggelente
amikor nem a koporsómat látom
miért legyek hálás