Kozmár Klára versei
Alagi Mihály felvétele
A kellékes
A színész könyörgött a kellékesnek: Leszoplak,
csak add nekem a bábut, hagyd nekem őt, kérlek!
Férfinak öltöztetem, olajozom, kenyegetem,
nagy gonddal szeretem majd, mint a filmben.
A öreg kellékes nem engedett, nem tetszett neki,
hogy a színész a nőt férfiként szeretné magáévá tenni.
Belement volna a szopásba, ha nem akarta volna
Casanova titkos szerelmét átalakítani. Önző vagy Donald,
ezt a bábut nőnek teremtették. Tarts elé egy maszkot
miközben dugod, s hadd meg saját szerepét! Köszi.
A színészt elöntötte a harag, beleélte magát az alakításba:
Az én spermám folyt a combján, miattam kapott Oscart
Donatti, te köcsög! S azzal fogta parókáját, púderkészletét,
s rózsaszín vespáján tökig tekerve a nyekergő gázt, távozott.
Az öreg kellékes végre egyedül maradhatott szerelmével.
A Pierrot-maszkokat nézegette, az takar a legjobban, vagy a Centauri.
Ma Antinouszra fogok gondolni drágám, vagy Casanovára. Meglátjuk.
Morpheus művirága
Meleg viaszba öntelek, így célzok finoman a maradásra.
Márványból faraglak ki, hogy állandósulj a világban.
De biztos, ami biztos, legyél inkább művirág.
Nijinsky tánca
. gondolatfertőzés
1.
Ösztönös érzetektől átázott test:
Hogy szeretni kell,
persze. De kit és hogyan?
Mindig csak a részletet?
Hogyan egyet, ha minden egy?
Nijinsky is ebbe őrült bele,
össze akart kacsintani
istennel. az egészet akarta,
de emberként választani muszáj,
s csak (a) félre lehet kacsintani.
2.
Az ideát? A test nélküli nemet
mondani lehet, írni szabad a tisztát,
a döntetlent. De a fertőzötted éled,
a részegest, értelmetlen döntések
sorozata: baszás, tánc, baszás, tánc,
de nincs egy új mozdulatod,
csak kipróbált helyzetekhez
igazodás: programozott pizsama-játszmák,
a sok belső, hátsó kimondatlan: sztereóban
kapod a tippeket. Mert csak írod, számolod,
csak gondolod, hogy szabadon
döntesz, és szabadok az elválasztá-
sok, az összepózolás, ha nincs benned szeretet,
csak a kell az anyag végtelen elrendeződése iránt:
A kölcsön-
hatás lehetőségek kimeríthetetlensége.
Belézavarodsz, ha az összeset akarod,
miközben csak egy gondolat az, ami
a mindet akarja, s közben az egészet
eltakarja.
Túlgondolod magad,
túl a másikon, túlon
túl komolyan,
csak játékból húzod fel
a maszkot, melyre a másik
arcát festették elnagyolva.
3.
Ösztönös vágyakból álmodott lélek-
tapaszt-
alatt megbúvó gondolatparaziták,
darabokra szednek minden egységet:
Kitalálja magát: hogy van én
és vagy te, milliárd sok te,
milliárdnyi másik
én.
mégis mindig ugyanaz az öböl,
ugyanaz a megviselt hajó,
csak a fantáziád játszik,
hogy éppen most milyen valóvá
válik az egyik, nem,
de főleg
a másik, nem
öböl, nem is (csak árbócokkal teli)
kikötő.
4.
Már csak a pornó érdekel
és a balett. Választottál:
mindig ugyanaz a darab,
ugyanaz a kameraállás.
Ez tart a jelenben, nem
mozdít el. Felkapcsolod,
vagy szétnyílik a függöny
és elmerülsz a mozgó képben.
Nem tudod feldolgozni azt, ami
van, csak ami rajtad kívüli.
Megtöröd a jelent, s a résen át
elmerülsz magad valótlanságában.
5.
Ösztönös (ön)érzékeléstől átázott test:
hogy szeretni kell,
persze. de kit és hogyan? mindig csak a részletet?
mindig csak magadat a másikban?
Hogyan egyet, ha te sem vagy egy?
Összegyűrve II
Androgün változat
. Quae sunt aequalia uni tertio sunt aequalia inter se
vagyis: két dolog, mely egyenlő
egy harmadikkal, egymással is egyenlő.
mint a papírgyűjtésre vitt kötet,
a zúzdába darált sok milliárd
műanyagflakon. bőre megolvad
a másik határa az övé lesz.
a másik plasztikussága lesz
az én testplasztikája.
együtt képeznek egy tárgyiasult Ő
alakot, a két flakon-
nyak ékezetként soha nem ér
össze
gyűrt műanyaflakon a testük.
két megolvadt műanyagflakon,
két ikerkóla,
összegyűrve egy meleg
helyen, meleg időben.
az anyag a hőtől megpuhul,
este pedig újra megkeményedik.
kihűl, mint az előtte álló hosszú éjszaka.
hőmérséklete annyi, amennyi a környezété.
legközelebb csak holnap délben
válhatnak ketté újra, ha ismét elég meleg
lesz hozzá. ma éjjel minden lehet androgün. újra-
hasznosítva: szelektív hulla(dék). nem az marad,
aki volt.
Test(rész)
nyersen
fénylő tárgy-
test(e) van
rajta
egy örökké nedvesedő nyílt
sebhely és egy zárt
bevarratlan száj. gipszfehér,
csupa test és bőr.
nincs rajta semmi: se tetkó
se anyajegy, se szőr. csupasz,
szeplő nélküli nyersanyag,
utat nyit a képzeletnek, bármi lehet,
ontja magából a meztelen, barbár fényt.
mozdulatlan
kitetovált amputált láb pihen
a kezén, tiszta szépség-
hiba: régi varratok
nyoma, friss, gennyes
sebhelyek és szemölcsök.
elönti a szőr a napbarnított
olajos bőrt. a kihűlt erek nyoma
belülről köti össze a teljesre
emlékez(tet)ő körkörös múltat:
mikor még testét irányítani
tudta. a jelen nem mozog. Van.
Pihen és megfigyel:
Látnia kell magát és a világ egy részlet-
ének hozzá érnie, hogy tudja: él.
mozdulni már képtelen.
Vodkára vodka
Ha a kártyában
a színre szín-
játszás játszik,
akkor legyen most
vodkára vodka
nőre nő
disznóra disznó
férfire férfi
csikóra csikó
maszkra maszk
szívre szív-
fájdalomra fájdalom
üt igazán
cigi cigi után
igyunk most
vodkára vodkát.
Autósmozi
Egy autósmoziban a hátsó ülésen a szájába vett miközben
fölolvastam: Ahol a tárgy fölmutatta
magát nekem, hátha tudok vele valamit kezdeni. Közben
a többiek abban gyönyörködtek, hogy milyen szépen
szopnak a Love-ban. Csillagos ég fölöttem, a besűrűsödött
erkölcsi nyomás bennem tejútként fröccsen a másikba(n),
s e kanti emlékzajban talált tárgyként megtisztulok. valahol
messze az erkélyeken emberek cigiznek, elképzelnek
miközben hosszan beleszívnak a szarul töltött cigarettákba:
Pazar kabrióaktus, bravó! Erre még én is rágyújtok, átkarolom fél-
kézzel, és a füstöt a csillagos égre fújom flegmán és (ön)kielégülten.
Nem törli meg a száját, megcsókol. nyersen és közvetlenül
kóstolod a másikban a genetikát, a rajtad kívülit, s egyben magadat is.
Titokban továbbgondoltuk az előjátékot: és … megcsináltuk!
Kifordult a szeme, a tejfehér ideggolyók látványától helyből váltott
a nyelv két én-ről egy ő-re. S közben az egész kikúrt moziuniverzum
elcsendesül. Így írnak egy verset tovább a hátsó ülésen, egyedül
jön a felismerés, hogy a versben, melyet ketten alkottunk, minden
tárgyiasul. Hogy csak az elképzelésben élhet a megtörtént, és a meg
nem, mert látvány és átélés szintjén is határokat sért. Nem a bőrét,
a kimondhatóságét: Felmutatom a néma és vak kitépett szemgolyót:
a lélek és hús üre(ssé)gét a beteljesülés után.
Megjelent az Irodalmi Szemle 2018/1-es számában.
Kozmár Klára (1993, Galánta)
Jelenleg Bécsben él, az Universität Wien mesterképzésén gendert hallgat.