Kozmár Klára: Irodalom és a Másik idegensége II.

Sven Beyersdorff felvétele

II.

Ahogy a fájdalmat, úgy a vulvát sem lehet
kimondani, lásd Saudek fotóit: ami belül van,
az ott is marad. Mindegy, milyen pózba állítva –
mindegy melyik oldalára, vagy fordítva –
próbálod megragadni rejtettségét. A látás
határa és törvénye, hogy látványnál több –
még ha felboncolod sem – lehet. Bámulod,
ahogy ömlik a festék, ömlik az anyag, s szinte
semmi nem marad, csak a bevarrt vagy össze-
szűkülő magábazárulása.  Mint egy sötét magán-
zárka, melynek ürességére csak a kulcslyuk agyon-
használt résén át következtetsz. Nem tudsz mit
kezdeni vele, akár egy meztelen képpel, készítse orvos
vagy festő, a vizsgált tárgy mozdulatlanságával csúszik ki
a tapogató tekintet elől.
Legfeljebb a színekről tudsz valami érdektelent mondani.
Azok szüntelenül változó nyugalmáról:
ahogy az anyag egyre kívülebb jut, úgy szilárdul.
Szárad a maradék fehér, lassan halványul. Alvad a vörös,
felszínre tör s átjárja saját, egyre barnuló sötétsége.
S mint gyermeki nézőpontra rászáradt, koszos
karamellszín ragasztó: megköt, kikaparhatatlanul
a láthatóból.

Kozmár Klára (1993, Galánta)

Jelenleg Bécsben él, az Universität Wien mesterképzésén gendert hallgat.