Szili József: Hegedű-idő; Tavasz és ősz között

Hegedű-idő

Három hegedűm összetörtem
de most valami rosszabb készül
ez még a dolgok sima rendje
a gyűretlen a megszokott lét
megvan még és majdnem töretlen
végül majd végleg kiegészül
áthúz a véges végtelenbe
az időbe ami még nincsen
már nem vár arra aki volnék
hogy tudok folyton megmaradni
hány napja nem vagyok halott még
hogy eleven kezdjek rohadni
hullatag másodperceimben
ne tudjak majd szép hulla lenni
valami felszínt megőrizni
másfél kilónyit visszahízni
sportosan lengve tenni venni
nem búcsúzkodni elhitetni
hátra van még ami mögöttem
akit lehet még most szeretni
mert idétlen ami időtlen
megjavítom nyáron a három
még jókor széttört hegedűmet
telítni kissé ilyen áron
a tőlem ürülő időmet

(2018. március 24.)

Tavasz és ősz között

Ez a tavasz már olyan mint az ősz
talán hogy ősszel ne legyen hiány
mikor végleg kimaradok a tájból
mikor belőlem kimarad a táj

számolok órát napot és hetet
hónapnevekre rá sem áll a szám
éveket végképp nem remélhetek
nem tudom meddig vár mi vár reám

álltam egyszer a nagy mélység felett
ha lépek ma nincs ez sem semmisem
de jött valaki fénye megeredt
perzselt parányi mindenségemen

jó volt itt hol a rossz is néha jó
mert lenni jó és majd ha nem kell lenni
semmi esettség semmi siralom
se kín se bú s maga a semmi semmi

(2017. április 29.)