Az Irodalmi Szemle ankétja – A szlovákiai magyar irodalom három évtizede (1989 – 2019)/ 7. forduló

Képek: Moly.hu

Az Irodalmi Szemle ankétja

A szlovákiai magyar irodalom három évtizede (1989 – 2019)

Szerkesztőségünk – a Platforma (plav.sk) projektjétől inspirálva – az 1989-es események évfordulója kapcsán ankétot állított össze az elmúlt harminc év szlovákiai magyar irodalmáról. Arra kértük szerzőinket és olvasóinkat, hogy fejtsék ki egyéni álláspontjukat a szlovákiai magyar irodalom legfontosabb műveiről.

Az ankét kérdései

Az elmúlt három évtized szlovákiai magyar irodalmi terméséből melyik alkotást helyezné az első helyre:

1. verseskötet
2. prózakötet (regény, novelláskötet)
3. irodalomtudományi kötet (monográfia, esszé, tanulmány, kritika)
4. szlovákiai magyar kiadó által megjelentetett könyv

A válaszokat 2019. november 17-étől az év végéig folyamatosan tesszük közzé az Irodalmi Szemle online felületén. Az alábbiakban az ankét utolsó fordulóját közöljük, benne az Irodalmi Szemle szerkesztőinek válaszai olvashatók.

 

MIZSER ATTILA

költő

 

1. Csehy Zoltán: Homokvihar
2. Grendel Lajos: Tömegsír
3. Polgár Anikó: Catullus Noster
4. Farnbauer Gábor: Az ibolya illata (Kalligram)

 

NAGY CSILLA

irodalomtörténész

 

1. Németh Zoltán: Állati férj (Kalligram, Pozsony, 2016)
2. Grendel Lajos: Nálunk, New Hontban (Kalligram, Pozsony, 2001)
3. Disputák között: Tanulmányok, esszék, kritikák a kortárs (szlovákiai) magyar irodalomról, szerk. H. Nagy Péter, sor. szerk. Csanda Gábor (Fórum Kisebbségkutató Intézet, Somorja, 2004)
4. Mintakéve: Két szonettkoszorú az ötvenéves Parti Nagy Lajos mesterszonettjére (Kukorelly Endre, Jász Attila, Mizser Attila, Borbély Szilárd, Térey János, Orbán János Dénes, Balla Zsófia, Peer Krisztián, Varró Dániel, László Noémi, Kemény István, Vörös István, Tóth Krisztina, Kovács András Ferenc, Hizsnyai Zoltán; Kalligram, Pozsony, 2004)
A Kalligram Tegnap és Ma c. kismonográfia-sorozata, például: Kulcsár-Szabó Zoltán: Oravecz Imre (Kalligram, Pozsony, 1996)

 

SZANISZLÓ TIBOR

szerkesztő

 

1. Csehy Zoltán: Hárman az ágyban
Németh Zoltán: Kunstkamera
Polgár Anikó: Régésznő körömcipőben
Tóth László: Átváltozás, avagy az „itt” és az „ott”
Tőzsér Árpád: Erről az Euphorboszról beszélik

 

2. Gazdag József: Kilátás az ezüstfenyőkre
Grendel Lajos: Négy hét az élet
Norbert György: Klára
Szalay Zoltán: Faustus kisöccse
Száz Pál: Fűje sarjad mezőknek

 

3. Adamik Tamás (szerk.): Retorikai lexikon
Csehy Zoltán: Szodoma és környéke

 

4. Borbély Szilárd: Halotti Pompa (Kalligram)
Louis-Ferdinand Céline: Utazás az éjszaka mélyére (Kalligram)
Komoróczy Géza: Meddig él egy nemzet (Kalligram)
Kosztolányi Dezső műveinek kritikai kiadása (Kalligram)
Kovács Ákos: Kitalált hagyomány  (Kalligram)

 

JUHÁSZ TIBOR

prózaíró

 

1. Csehy Zoltán: Nincs hová visszamennem
2. Kálmán Gábor: Nova
3. Mizser Attila: Apokalipszis poszt
4. Borbély Szilárd: Halotti pompa (Kalligram)

 

PLONICKY TAMÁS

prózaíró

 

1. Tőzsér Árpád: Genezis
Németh Zoltán: A haláljáték leküzdhetetlen vágya
2. Gazdag József: Kilátás az ezüstfenyőkre
3. H. Nagy Péter: Alternatívák – A popkultúra kapcsolatrendszerei
4. Simon Attila: Egy rövid esztendő krónikája (Fórum Kisebbségkutató Intézet)

 

NÉMETH ZOLTÁN

költő

 

Az ankét kérdésfelvetésébe belekódolódik az az elméleti probléma, amelyre inkább nem reagáltak az eddigi válaszadók, mégpedig, hogy mit tekintsünk szlovákiai magyar irodalomnak. Egy ilyen reflexió hiányát bizonyos vakfoltok jelzik. Arról van szó, hogy egyáltalán nem biztos, hogy a szlovákiai magyar irodalom terminusát csupán homogén kategóriák mentén a Szlovákiában született vagy ott élő, magyar nemzetiségű szerzők magyar nyelven írt irodalmára kellene szűkíteni. Vannak olyan, hibrid- vagy többes identitású, sok esetben nyelvváltó szerzők, akiknek a műveit a közvélekedés nem sorolja a szlovákiai magyar irodalomba, de másfajta, nem nyelvcentrikus, hanem egymástól eltérő nézőpontok mozaikját érvényesítve ők is részei a szlovákiai magyar irodalomnak (is). Így tehát, az én nézőpontom felől a szlovákiai magyar irodalomba sorolandó Pablo Urbányi és Ilma Rakusa, Mila Haugová és Macsovszky Péter, Kálmán Gábor és Bánki Éva.

1. Ha kínzókamrában vallatnának, hogy áruljam el, melyik az elmúlt 30 év legjobb szlovákiai magyar verseskötete, valószínűleg megnevezném, na de így… Legkifinomultabb formakultúrával talán Csehy Zoltán és Tőzsér Árpád versei rendelkeznek, Hizsnyai Zoltán költészete tele energiával, irigylem Mizser Attila retorikai megoldásait, Macsovszky Péter nyelveit-alteregóit, Juhász R. József ötleteit, és a személyes TOP 10-ben ott van még Ilma Rakusa, Rosmer János, Mellár Dávid, Polgár Anikó, Nagy Hajnal Csilla, Mila Haugová, Vida Gergely, Fekete Anna, Baranyai Dóra, Tóth László, Veres Erika, Varga Imre, Juhász Katalin, Farnbauer Gábor, Forgács Miklós.
2. Hogyan lehetne kihagyni Ilma Rakusa német nyelvű önéletrajzi könyvét a rimaszombati jelenetekkel, Pablo Urbányi spanyol nyelven írt Ipolyság-regényét, Bánki Éva Csallóköz-könyvét, Kálmán Gábor magyar nyelvű „szlovák” kötetét, Mila Haugová naplóit magyar anyanyelve és a magyar irodalom felé tett vallomásaival, Macsovszky Péter szlovák nyelvű Tantalópolisát a szlovákiai magyar főszereplővel… És akkor ott van mellettük Talamon Alfonz négy könyvével, Gazdag József elbeszéléskötete és focikönyve, Grendel Lajos Négy hét az élet című regénye, Hunčík Péter Ipolyság-regénye, Farnbauer Gábortól Az ibolya illata, Győry Attila nyelvteremtő őrületei, és a TOP10-ben N. Tóth Anikó, Bárczi Zsófia, György Norbert, Duba Gyula, Bogyó Noémi, Száz Pál, Szalay Zoltán, Szászi Zoltán, Tőzsér Árpád, Csehy Zoltán, Fábián Nóra, Csillag Lajos, Fülöp Antal, Veres István, Plonicky Tamás, valamint N. Tóth Anikó másodszor is, mesekönyveivel.
3. Az 1990-es évek végén, 2000-es évek elején a szlovákiai magyar irodalomban is lejátszódott egy „irodalomelméleti bumm”. Új nemzedék jelent meg, amelynek tagjai számára a legújabb irodalomtudományi trendek és kutatási irányok alapvető és meghatározó vonatkozási koordinátarendszert jelentettek és jelentenek. Csehy Zoltán antik és reneszánsz tanulmányai, operakalauza, queer identitással foglalkozó nagymonográfiája (Szodoma és környéke), Polgár Anikó műfordításelméleti és antik tárgyú, alapvető jelentőségű értelmezései (Catullus noster), Benyovszky Krisztián jelentős visszhangot kiváltó, populáris kultúrával és krimivel foglalkozó kötetei (Bevezetés a krimi olvasásába), Mizser Attila apokaliptikus és kortárs magyar irodalommal foglalkozó írásai, Keserű József fantasy- és szlovákiai magyar irodalom-tanulmányai, Sánta Szilárd sci-fi, Beke Zsolt és Vida Gergely 20. századi, valamint Bárczi Zsófia két világháború közti magyar irodalommal foglalkozó értelmező szövegei említhetők. Hozzájuk csatlakozott a magyarországi H. Nagy Péter és Nagy Csilla, akik mára a szlovákiai magyar irodalom részeivé váltak munkásságukkal. Előbbi iskolát teremtett a populáris irodalommal foglalkozó köteteivel, utóbbi a 20. századi magyar irodalomról írt fontos tanulmányokat. Mindkettejük alapvető jelentőségű művekben foglalkoztak a szlovákiai magyar irodalommal is. Az előző generációból N. Tóth Anikó (20. század, gyermekirodalom) és Görözdi Judit (történelmi regény, Nádas, Esterházy), a fiatalabb nemzedékek közül Petres Csizmadia Gabriella (önéletrajz, gyermekirodalom), Hegedűs Orsolya (cyberpunk), Száz Pál (haszid irodalom, Borbély Szilárd), Baka L. Patrik (alternatív történelem, fantasy), Csanda Máté (művészettörténet) kapcsolódtak az előzőekhez. Számomra az ő munkásságuk meghatározó az utóbbi 30 év szlovákiai magyar irodalomtudományi folyamataiban.
4. Az, amit a Kalligram Kiadó, pontosabban vezetője, Szigeti László az elmúlt 30 évben létrehozott, maga volt a csoda, a kegyelmi állapot, amelyhez hasonló nem lesz a következő 100 évben. Egy elvileg marginális, határon túli kiadóból a kortárs magyar és szlovák irodalom közép-európai viszonylatban is meghatározó szellemi műhelyévé vált. Olyan jelentős magyarországi, szlovákiai magyar, erdélyi, szlovák, illetve fordítások által világirodalmi szerzők jelentek meg a Kalligramban, hogy már puszta felsorolásuk is szétfeszítené ennek az írásnak a kereteit. A Tegnap és Ma kismonográfia-sorozat, a Krúdy Gyula-összes, a Kosztolányi kritikai kiadás, Csehy Zoltán Hárman az ágyban című műfordításkötete, Christoph Ransmayrtól A repülő hegy, és lehetne folytatni a végtelenségig. Ha csak arra gondolunk, hogy Kukorelly Endrétől Schein Gáboron át Borbély Szilárdig, Szegedy-Maszák Mihálytól Tolcsvai Nagy Gáboron át Kulcsár Szabó Ernőig, Lanczkor Gábortól Krusovszky Dénesen át Csobánka Zsuzsáig, szlovák fordításokban Esterházy Pétertől Nádas Péterig terjed a szerzői lista, eláll a lélegzetünk. És akkor még nem beszéltünk az azonos nevű folyóiratról, annak tematikus számairól. Úgy gondolom, itt kötelező kiemelni Hrapka Tibor hihetetlenül kreatív vizuális munkásságát, borítóterveit is.