Tóth Lilith Viktória verse

Tóth Lilith Viktória verse

Julija Svetlova felvétele

Tisztulás

1.
kertben motoszkáló gyermek, cseresznyeevés közben
megírni, hogy a trikóm nem véletlenül lett maszatos
és az jel, ha este fáj
örülni a semminek, az eggyel sötétebb zöld falevélnek
hisz a sors keze nyomát bizonyítja
várni, hogy az univerzumnak mi a következő üzenete
belemagyarázni a szemedbe
hogy előző életünkben is együtt voltunk

2.
idegen a vadász és a vad
az őz nem ismeri azt, aki
úgy húzza maga után a vércsíkot, mint én a fehér lepedőn
azt akarom hinni, hogy a bor változott át
nem ismerem fel, kivé tettél

3.
mintha ezt már mondtam volna
megáll a fehér golyó mögött
testvérének tekinti, együtt várnak a zöld asztalon
végighúzom az ujjam a vágaton
vérrel együtt csurogsz le az ujjamon

vérrel együtt csurogsz le az ujjamon
sűrű, zöld erdőben
kiteszem a szagom a vadállatoknak

most sincs igazából másként
beton erdőben ruhás farkasok

4.
különbség van a véreim között
szagoltad már milyen, amikor tisztulok

édes méreg, mintha csábítana
az összes állat érzi, csak te nem

egészen más,
mint amikor a szétvert üveg felvágta a kezem
pedig ingerem van
mindkettőt megnyalni

arra, hogy megszámoltassam valakivel
hányszor szerepel a baszás szó a posztmodern szövegekben
a végére talán üres leszek én is
nem marad szavam

valaki alatt még nyikorog a szék
miközben én anyáim örökségét siratom
mekkora közhely igazán
egyedül lenni

5.
magányos narancsszín golyó repül
zöld gyepet imitál
falábakon
andalítóan ring alattam a hajópadló
szédülök
talán mert a kezemből a fejembe ütött, ezt mondaná nagyanyám
vagy mert egyik cigit szívom a másik után
egyik üveg bort iszom a másik után
száraz, nehéz
mégis eper ízét érzem a számban
évek óta nem ettem
az éhség csillapíthatatlan

6.
a nyelvek összekeveredtek
bársony ízű dekadencia
mindenkihez máshogy szólok
mindenki másként szól hozzám
mégis csak a ritmustalan csend karcolja fel a bőröm
igen, pont ott, ahol belém martál

7.
változó halmazállapotú vagyok
befolyok a körmöd alá
onnan hallgatom, ahogy mesélsz
elmondod, hogyan sétáltál a gangon és hogy egy román kamionos
egy világosszürke galambot ütött el
sajnálkozol kicsit, hogy fehér
senkihez nem tartozó madarat nem is láttál
pedig te őrült zenére táncoló papagájt vennél
meg egy új tollat nekem
ami magától írja meg a történetünk

 

 

 

Tóth Lilith Viktória (1993, Királyhelmec)

Költő, író.