Vajsenbek Péter verse

Arnold Eszter felvétele

II.

Évek óta úgy járt a városban,
mint aki minden követ ismer,
mint aki képtelen akár egy rossz
lépést is megtenni, elbukni vagy
akárhogyan is átszelni, felülke-
rekedni a megszokottság körút-
jain és tízemeletesein; és kilépni
valahová, ki ebből a rutinból, ami-
nek ő maga is részévé vált, mint
egy gépezet alkatrésze, aminek
megléte vagy hiánya igazából
nem változtat semmin, ha el-
megy, nem lesz itt forradalom;
csak hullámzik ez a felgyülem-
lett félelem, ami ritmust ad a lé-
péseknek, és annak, ahogyan a
szemét a már jól ismert tárgya-
kon járatja, hátha észrevesz raj-
tuk valami újat, ami isteni jel-
ként sugallja, hogy az a tárgy ki-
emelkedik ebből a szürke össze-
állt középszerűségből, és ő, a
megfigyelés egyedüli birtokosa
és megkérdőjelezhetetlen ural-
kodója, ezt parancsnak véve
majd megváltoztathatja életét.

Vajsenbek Péter (1996, Szeged)

Költő, az SZTE hallgatója.