Juhász Rokko: Tarajos sül és juharszirup

Juhász Rokko: Tarajos sül és juharszirup

Borsos Zoltán: 02601 FAMOUS LAST WORDS

 

Igen, ahelyett, hogy Keletre indultam volna, még várt rám egy kanadai meghívás, Québecbe és Almába, ráadásul negyedmagammal, amit a Kassák Központtal pályáztam meg és nyertem el egy évvel korábban, Martinnal, Zuzanával és Gabikával. Úgyhogy nagyon erős csapattal indultunk el, hogy bemutassuk Szlovákia aktuális performanszművészeti életének egy szeletét. Richard és a québeci Le Lieu csapat fennállásának 35. évfordulóját ünnepelte. Ez a világ legrégebben működő performanszművészeti, vagy ahogy ők hívják: akcióművészeti biennáléja. A Transart Communication pedig a világ második legrégebben működő performanszművészeti fesztiválja; ott volt a helyünk.

Izgalmasra sikerült az út, mivel Zuzana New Yorkban volt, Gabika pedig Londonban, de végül is mindenki szerencsésen megérkezett. Martinnal előbb Almában volt fellépésünk, Québectől északra, szeptember 20-án. Itt találkoztunk a portugál performerekkel, Martával és Andreával. A szervezőkkel elsétáltunk a Saint-Jean tóhoz, miközben Martának be sem állt a szája. Máig itt rezonál a fülemben, amit a negyedik vagy ötödik generációs feminizmusról mondott. Szerinte már-már ott tartunk, hogy a férfiak ismerkedési szándékkal nem merik megszólítani a nőket. Egészen biztos vagyok benne, hogy nem ez volt a beszélgetés lényege, és egy kicsit poénszerűnek tűnt ez a kijelentés már akkor is, viszont mindenképpen elgondolkodtatott.

 

Juhász R. József közös performansza Martin Piačekkel a québeci RIAP fesztiválon 2016 szeptemberében (fotó: Watan Wuma)

 

Hazafele hosszabb ideig egy tarajos süllel ballagtunk az erdei ösvényen, és annyi hódot még életemben nem láttam, mint ott. Visszaemlékezve arra a pár napra, most is kellemes-nyugodt érzés tölt el. Olyan, mint amikor egy kiáltás a végtelenbe halkul, és beáll a csend.

 

Juhász R. József közös performansza Martin Piačekkel a québeci RIAP fesztiválon 2016 szeptemberében (fotó: Watan Wuma)

 

Gyorsan elszaladt az a két-három nap. Visszabuszoztunk Québecbe, ahol már nagy volt a hangulat. Megérkezett Zuzana és Gabika is, még tudtam találkozni a tajvani csapatból az ismerős művészekkel, Lipinggel, Watannal, és megismerkedtünk a portugál csapat többi tagjával is. Megjelent a német csapattal Evamaria is, aki izgalmas színfoltja minden fesztiválnak. Sok ismerős arcot találtam a közönség soraiban is, volt, akire még a kilencvenes évekből emlékeztem, másokkal más fesztiválokon találkoztam. Elérkezett a szlovák performanszest. Martinnal jó előre megrendeltük a kellékeket. Az instrukció egyszerű volt, de azért izgultunk, vajon mit fognak nekünk biztosítani. Első dolgunk az volt, hogy megnézzük a 4-5 méter hosszú, két ember által felemelhető farönköt és a baltát. Tökéletes rönköt kaptunk. Pont olyan nehéz volt, hogy elbírtuk, de azért megszenvedtünk vele. A lányokkal megbeszéltük a koreográfiát. Azt találtuk ki, hogy a más-más helyszínekre tervezett performanszokat egymásba csúsztatjuk, és a közönséget vezetni fogjuk helyszínről helyszínre. Zuzana kezdett, egy a kortárs tánc és a vizuális művészetek határán mozgó intermediális perfomansszal, majd a megbeszélt időben a teljesen sötét teremből Martinnal a vállunkra vettük a farönköt és a pincéből elindultunk a galéria felső terébe. Itt egymással szembe álltunk, és úgy tartottuk derékmagasságban a farönköt. Ekkor megjelent Zuzana baltával a kezében, és középen elkezdte vágni a fát. Majd megfordult, és átadta a baltát egy másik nézőnek. A performansz addig tartott, amíg a közönség el nem vágta a farönköt. Ekkor mindketten a vállunkra vettük a magunk rönkjét, és elindultunk vissza a pincébe, ahol időközben Zuzana már elkészült és elkezdte a fizikailag megterhelő izgalmas-pörgős műsorát.

A közönség vevő volt a szlovák estre. Jó érzéssel indultunk el Montrealba, ahol Zuzana és Gabika mellett a két portugál művésznek volt még előadása.

 

Juhász Rokko: Cumi-cumi – transznacionális-szótár-versek, Media Nova M, 2016.

 

Szeptember végére értem haza. Egyetlen dolog maradt az újabb nagy utazás előtt. Nyomdába kellett adnom az új verseskötetemet. Nagyon sokat dolgoztam rajta. Augusztusban fejeztem be a szótárat, mint mondtam, Palawanon, a Fülöp-szigeteken. A felhívás határideje, amiben szerzőket kerestem a kötethez, október 15-én járt le, és szép számmal érkeztek versek, szövegek a már említett szótár alapján.

Utazásaim során évek óta gyűjtöttem olyan idegen nyelvekben meglevő szavakat, amelyeknek a magyarban is van jelentésük, és írásmódjuk is azonos a magyaréval, bár a jelentése néhány esettől eltekintve eltérő. Például: ember (angolul parázs), cumi (indonéz nyelven tintahal) most (szlovák nyelven híd). Jelenleg mintegy 1200 ilyen szó szerepel a szótáramban. Ez egy olyan magyar verseskötet, amely egyetlen magyar szót sem tartalmaz. Ráadásul nem is én írtam. Én a nyelvet adtam a szerzők kezébe. A szerző szerepét jelen esetben a résztvevők vették át: Baji Miklós Zoltán, Bíró József, Bolemant László, Csibrányi Zoltán, Dufek Mária, Fehér Sándor, Hajtman Kornél, Jánk István, Kantár Balázs, Kaszás Dávid, Helena Markusková, Mellár Dávid, Nagy Zopán, Pusztai Zoltán, Rásó Attila, Rasztgyorgy Melania, Szeles Annamária, Szűgyi Zoltán, Szűgyi Zsolt, Tóth Lilith Viktória, Tsúszó Sándor, Anyós Dani (Varga Imre), Vass Tibor, Dwinanda Agung K, Okty Budiati, Gerry Pindonta Ginting, Helmi Y. Haska, Nanxi Liu, Iwan Wijono.

Németh Zoli írt hozzá egy értelmező és izgalmas bevezetőt. Íme, egy részlet ebből:

„A Juhász Rokko által létrehozott szótár a folytonos oszcilláció eredménye, a jelentések oda-vissza vándorlásának helyszíne, hiszen a magyar nyelvből a sokféle idegen nyelvbe és az onnét visszaáramló jelentések hozták létre. Ezáltal speciális nyelvi terek jönnek létre e szavak által, olyan terek, amelyek a folytonos mozgás képzetét hívják elő.

Ezt a folytonos mozgást a jelentés exterritorizációjaként értelmezhetjük. A Juhász R.-féle szótár szavai azonban úgy végzik el a kilépést a saját nyelv és kultúra határai közül, hogy mozdulatlanok. A szavak hangalakjába íródik bele egy idegen nyelv jelentése, és a transzkulturális homonímia eseteként is felfoghatjuk, amennyiben a nyelvnek nem nacionális jellegéből indulnak ki.

A transzkulturalizmus kontextusába helyezve Juhász R. szótárát a privát nyelv ellenében ható tendenciákra figyelhetünk fel. A szavak jelentései válnak a határátlépés terepeivé, maguk a szavak nomáddá, amennyiben a jelentések elhagyják a szavakat, új jelentések társulnak hozzájuk, egy másik nemzeti nyelv szótárába helyezhetők. A szavak szubjektumszerű tényezőkké válnak, és egy magyar versben hirtelen lengyel, indonéz, francia, albán, török, baszk, maláj szavak kerülnek egymás mellé, új kapcsolódási pontokat és egy globális, nemzetek feletti hálózatot hozva létre.”

A kötet készen állt. Elengedtem…

 

Részlet a szerző Egy performer élete című útirajzából, amely hamarosan megjelenik a Kalligram Kiadó gondozásában.

 

 

Juhász R. József (1963, Kéménd)

Költő, intermédia-művész, képzőművész, szerkesztő. 1987-ben egyik alapítója és vezetője az érsekújvári Stúdió erté kortárs művészetszervező társulásnak. Performerként, akcióművészként Mexikótól Japánig három kontinens negyvenhét országában tartott fellépéseket. Több egyéni kiállítása is volt. 1990-ben alapító tagja volt a Kalligram Könyv- és Lapkiadónak. 2000-ben alapító tagja és vezetője a Kassák Intermediális Kreativitás Központnak. Alapítója és egyik elnöke a Bázis – magyar irodalmi és művészeti egyesületnek. Díjai: Kassák-díj (1993); Posonium Irodalmi Díj Különdíja (2007); Madách Imre-díj (2012); Forbáth Imre-díj (2009, 2012). Művei: Korszerű szendvics (versek, 1989); van még szalámi! (intermediális szakácskönyv, 1992); Képben vagy? (képversek, képek, fotók, 2006); Szedd szét! (versek, képversek, képek, fotók, 2008); Urban mémoire (13+ versplakát QR-kódokkal, 2011); Posztmodern ikonok (fotók, 2012); Cumi-cumi (transznacionális-szótár-versek, 2016); Tetovált papír (versek, 2021).