Hajtman Kornél versei
Julija Svetlova felvétele
az utolsó ember
megtalálta Ikaros tollait
végükön még ott sárgállott a viasz
összegyűjtötte kihegyezte
egyesével szúrta testébe őket
a tollakkal repülni kezdett
egyre feljebb
itt már nincs ami megolvadjon
érezte ég a teste
húsa megfeketedik
a hófehér tollak
könnyeden visszaszálltak a földre
a végük már nem volt viaszos
egy ismerős alak fején szarvakkal
összegyűjtötte őket
végeiket letörölgette
és gondosan beletette egy dobozba
még nem érett meg az emberiség
ezer év múlva újra próbálkoznak
születés
nem látom a testedet
csak az embert
a port a hamut
a falevelet ami eltakarja
újrahasznosított életed
lombikanya szülte
csontvázad
húst az élet okádott rád
még mindig csak ember vagy
levél takarja lelked
várom az őszt
karácsony
nincs gyönyörrel átitatott test
csak a magát kitáró nő
lüktető sejtcsomója
benne volt a világ
most te vagy a világban
idő és tér voltál
még záróizmaidról sem tudsz
a mellbe harapsz hogy éhen ne halj
a többit már megírták a könyvek
ajándékok hódolat szalma
