Tóth Kinga kisprózái

Tóth Kinga kisprózái

Kép forrása

 

Pallósi Margit ír

 

Hétfő

Betegek, ezzel meg mit lehet most kezdeni. Krákognak, rá vannak bízva, a kisebbiken akkora pirosok, mint a rózsakertben, ki látott ilyet, és viszketnek is. A nagyobbik, na, az Tiszta Jóska, a szeme, a komoly tekintete, adná neki a nagyobb csokit, de nem engedem. Megosztom a testvéremmel, aki amúgy is az aranyosabb, azt mondja, hát ezért szereti a másikat, azt a komolyat jobban, nem illik pedig. Nem szabad jobban szeretni, mutatni, nem tud nagyobbat fájni egy gyereknek az ilyen, tudja-e ezt Pallósi Margit, nem bizonyos, nem tanították őket ilyenekre, a fiát is más bújtatta abba a nagyon drága kabátba, amire sehogy sem tellett, ami aztán a lomiról és úgy lett megfoldozva, ez is egy olyan, amit ki látott már és ami nem is tudódik ki. Tele a kinederüljenekkel a majorpadlás, ki kellene egyszer jól burítani az egészet a szalmazsákokkal, ahova nők nem másznak az oroszok óta, és a férfiak is nyelnek a létrán, toronyházat lehetne építeni belőlük. Szerencsére ezek a kis izzadt homlokúak most szétköhécselik ezt a nagy súlyosságot, amibe belefeszül majd még egy-két mellkas később, elszorítja a nyőgéri férfiak meg az elsőszülöttek szívét ez a nagy titoktartási kötelezettség, ezek a sóhajtásokkal leküldött keserű nyelések, drukkol is igazából ennek a két egyenfrufrusra vágott gyereknek, hangoskodjanak csak, amíg felteszi, de ne a kamillát, a nagynak attól bedagad a szeme.

 

Szerda

Formázzon már meg valamit az a márc. Álljon rendesen, viselkedősen, illeszkedősen azon a piskótán, még mindig nem elég magas az emelete. Legalább három szintes, abból lesz a jó kocka, na ezt is a kisebbikkel lehet jól kikeverni, az érti az ízeket, a keverést, a matériát. Dermedjen a tojáshab, katonásan merdezzenek a hozzávalók, nehéz krémek a Zala-kockán. Ebből lehet tudni, ha fontosemberek jönnek a tanácsportára, úgy halmozódnak az emeletek a tortán is. De nehéz is összeállítani mendemondából, szóbeszédből, emlékezésből nyújtani ezt a tésztát, beízesíteni, a kis szöszke frufrus hogy még életet is vigyen ebbe a kötelességekből formázott tepsibe, melegszag és márccsúcsok a konyhán, a vendégdolgozósban a barna frufru gépeli képzeletbeli munkarendjét a következő teendőknek, az ott a hivatal, oda ülnek majd be a fontosemberek is a kávészagba, akkor szabadulnak a gyereklábak fel az udvarra, a farakás mögötti részre, az már nem a tanácsé, ott lehet a hátsó kapunál meglesni a teheneket: álljatok rendesen, viselkedősen, falkába – kiáltja a magasbajuszos, nem a fia, de messziről hárman is formázzák, mint az emeletek.

 

Péntek

Hosszabbra nyúlik az ügyelet, megforgatja a kis szervezeteket a betegség, úsznak a lábak a gyerekágyban meg Pallósi Margit vendégkanapéján, a kihúzhatós világosbarnán narancs csíkokkal, ami megjárja majd Vas megyét, gyerekestől, fiatal felnőtt lánytól, másik családtól meg minden. Csatakos az idő is, fel kellene venni a gumicsizmát, csak nem látják meg ebben, ahogy kendőbe rejtőzve bemegy fáért a majorba. Most találja ki azt a békás mesét, amikor hirtelen felkapcsolja a villanyt a majorban és fejjjj a lábánáál a nagypocsolyában ottazaa csúúúnya nagy béka, ami akkorát ugrott!! De Pallósi Margit sem volt rest, mert előkapta az épp ott lévő nagykapát és lesújtott hatalmasat, de a béka meg elugrott, ahogy a következő három másik, akik a nagyszekrényből, a fás kosárból és a sarokból ugrottak ki. Óriásira nőnek a békák az esőben, vartyogásuk beterít a falut, és ő ki sem állhatja, de azok a kis piros talpúak nagyokat rötyögnek suta történetein, tele döccenőkkel (ki látott már fásszekrényben megbújó, lesben álló óriásbékát), mára ez is bevégeztetett, hétvége jön, talán ezzel a mesével kihúzza, addig is a szeme sarkából figyeli a diófát nehéz lélegzetű beadványai között, begyűjteni néhány arra kószáló kisállatot a nehezebb időkre.

 

Tóth Kinga (1983, Sárvár)

Hazai Attila Irodalmi Díjjal kitüntetett költő, hangperformer, vizuális művész, műfordító.

Tags: Tóth Kinga