Győri László versei

Alagi Mihály felvétele

A gyönge pont

Merre van, hol van a fa gyenge pontja,
a korhadás, a múlás, az enyészet,
ahol belülről fúrja már a féreg
láthatatlanul, és már évek óta.

Még fiatal fa, amely tavaszonta
nedvet eresztve, forrva újraéled,
nekilendül, és maga a tenyészet,
amely buzgón a virágokat ontja?

Vagy vén szipirtyó, lombja nagy emlője
nyara utolján csüggedezve lóg?
Még tartaná, még tartja egy kis őszre

minden ága a lassan meghalót.
Szélvész ront rá, szél zúg mennydörögve,
s megtalálja, hol az a gyönge pont.

A mások nyoma

Mások nyomában indultam el
sötét csatornákon át
kúsztam, egy se volt enyém, amely
újabb, ismeretlen ág.

Elindultam, a város alatt
a víznyelő rácsokon
buktam le, az eső így szalad
mélybe, s megszakadt a nyom.

Futottam, egyre csak zuhogott
rám a felhőszakadás,
a vízzel sodródtam, az sodort,
és a magamegadás.

A folyóba vitt a csatornaág,
éreztem, hogy visz a szenny
egyre nagyobb csatornákon át,
és húzott, hogy arra menj,

és végül elállta utamat
az összegyűlt rohadék,
a város mocska, és kifakadt
belőlem, hogy itt a vég,

nem mehetek, nem jutok tovább,
ez már maga a pokol.
Minek járni másoknak nyomát,
ha én nem vagyok sehol?

Győri László (1942, Orosháza)

József Attila-díjas író, költő, könyvtáros. A legendás Kilencek költőcsoport tagja. Legutóbbi kötete: Aki ha voltam (Magyar Napló Kiadó, 2022.).