Tőzsér Árpád verse

Kép: Litera.hu

FELTŰRT LÉLEKKEL

In memoriam Kabai Lóránt

Ki tudja elképzelni a mélyen a járdák
alá temetett gázcsövek nyeldeklését, a
lehunyt pillák mögötti sötétkamrában a
szürkehályogot, Isten fején a hátra vetett
magellánködöt? Kell hogy legyen szó a
szótlanságra, beszédes szobaakvárium a
sztrókos halak csendjéhez, személytelen,
nyelvtelen értelemvillám a szívhalálhoz.

A Margitsziget fái a víz nélküli híd alá
vonultak. Nem vártad meg versszobrod
elkészültét, te, a modell, előbb ledőltél,
de dőlésed fél életen át tartott. Az extra
jelentések omlás közben képződtek meg
verseidben, írod őket a homok alatti esőben,
feltűrt lélekkel, tovább. A túlsó part
közhelyei bemosakszanak a boncoláshoz.

Megjelent az Irodalmi Szemle 2024/02-es lapszámában

Tőzsér Árpád (1935, Gömörpéterfala)

A Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas és József Attila-díjas író, költő, szerkesztő, kritikus, irodalomtörténész, műfordító és egyetemi oktató, érdemes művész.