Szallós Kis Csaba: hamubasült; napfoltozgatás

menekülj,
együtt leszünk hamu.

akik majd ránk találnak,
vízzel kevernek össze
vagy lehugyoznak.
úgy fognak formálni
téged,
ahogy én
sosem.

vagy legalább szólj,
hogy meneküljek.
engem is átölelnek a lángok.
vékony, barna lányok
gyújtják ránk a várost,
ahol már ismernek

napfoltozgatás

képzeld el hány szitakötő
kéne ahhoz, hogy
a szárnyaikból
háló készüljön.

ez is csak filmkockája
lenne egy alvó dimenziónak.
pont, mint az a hajnal, amikor
cserebogarakkal vártam
a változást és te
nem találtál otthont.

az a tér becsomagolható, és
ha besűrítenénk egy pontba
közös reggeleink, nevetésed
elvesztené csengését.

mindegyik dimenzióvesztéssel
eltűnne valamelyik tulajdonságod.
ha majd a hiányod is beszűkül, én
hallanám a pontba sűrített nevetésed.

lefeküdnék és kezed helyén
nehéz lenne a kráter mellkasomon.
a nap magát foltozgatva
keresné a felé hajló
napraforgót, na de
hány szitakötő halna bele.

* A szerző az Irodalmi Szemlétől közlési lehetőséget nyert a 2019-es Kortárs Hangon pályázaton.