Géczi János: Az érzékelhetetlenek

Olyankor sós az étel,
a kapribogyótól
vagy mert a vízbe pottyantak
a vérszegény,
tésztafőző lányok könnyei.
Nem javít sem a gyönge ízű sajt,
sem a babérlevél.
A friss citrusillat sem segít.
Olyankor már ott lebeg
valamennyi isten és félisten,
annyi változatban,
amennyiben elképzelték őket
évezredek alatt az emberek.
Ütemes sorokban, látható általuk
hol a hexa-, hol a pentameter,
amelyek szüntelen a két van közti
nincsről szólnak.
Pedig pusztán a tányér felett
köröznek, legyekként szállnak,
hogy nézzék, mi jut a gyomornak,
s abból mi a mindenségnek,
s mi az, ami az asztalra loccsantva
áldozata a jelenlétüknek.
Érzékelhetők az érzékelhetetlenek.