Rajzfilmes versek

Rajzfilmes versek. Benke András: Ostrom; Ilyés Zsolt: sziszüphosztóképző; Balázs Imre József: A négy kijáratú ház; Molnár Beáta: rajzfilm helyett; Fischer Botond: Apafecnik (versek)

Benke András: Ostrom

A mások tere eleven, s azoknak csak fele hős,
ki másokért is felelős. Ólomszín a szem héja,
mögötte a mögöttes feledte a fölöttest.
Kitörni vágyik, tettre kész, mennyi fény,
mennyi fénytelen éjben úszó kósza vész
dönt: el, meg és fel. Át- és átjár, ki- és feltár.

Páncélt ér az

akarat. Nagy falat, még nagy falat.
Az ostromban bujkál a rom, az avarban az ősz,
a varban a gennyet oldja az akarat, s újból nekifeszül.
A páncélban a cél törik darabokra, recseg és hasad,
valaki torz pillangókat ereget az éj leple alatt.
S ha felrántja a leplet, megremeg és szállni kész,

hogy elrejtse a történet lényegét, ami nem az,
mi mondható. Csak az indulat indítható újra, és újra
bezárul az ólomkapu, s a kívül rekedt sok tanú
egy másik térben eleven. Elindul később megint,
de bent ragad az ismerős, ki másokért is felelős.
Amit később ott talál, nem egy készen kapott táj.

(Minuscule – La vallée des fourmis perdues, 2013)

 

Ilyés Zsolt: sziszüphosztóképző

a délibáb egymásba nyíló
zsákutcákat foltoz
vadnyugatának
sárga kalapperemén
az aszfaltút csak
magához tér
lappang
hajtányokban a hőpangás
fél
kezemben
tartom
kibiztosított sorsom

robban!

t á g u l ó s í n h á l ó b a n
ragad
az olvadó fémillat
elüt a vonat
autó ágyúgolyó
vagy éppen rakéta
s
a felgörgetett sziklával
zuhanok ismét
míg rámesik
a pörgetős füzet
következő sivataga
bevarrt
farkaséhbelem köveivel
szaladok
gyalog
mégis kerékbetörve
egy kakukkos óra képtelenében
egyetlen féknyomért

(Wile E. Coyote and The Road Runner)

 

Balázs Imre József: A négy kijáratú ház

Más időkbe lép ki, más alakban,
csak a lépcső és a küszöb ugyanaz,
ami kint is megmutatható.
Lemegy a lépcsőn,
átállít egy mutatót a kijárati tárcsán,
s gyalog indul el vagy repül,
ahhoz igazítva arcát, ami várja kinn –
szárnyakkal, pikkelyekkel,
tollakkal és köpenyekkel védi magát,
s ha nincs kedve védekezni,
olajos cseppekben csurog le a székről,
át a deszkapadló résein.
*
Mutasd az átkod: ó, ez nem veszélyes,
néhány holdtöltén belül gyógyítható.
Mutasd az alját, mi rakódott közben rá,
pucold ki, törődj vele, légy készen,

figyeld a csengőt a négy bejáraton,
másképp fog majd szólni, hogyha
gyöngül, repedezik, halkul, ami akkor régi lesz.
*
A városok befelé nyíló útjain
megsokszorozható mindegyik élet.
Rejtett belső udvarok, titkos emeletekkel épült tömbházak,
hangszerek testében kanyargó ösvények,
szobákban burjánzó erdők lakója lehetsz.
A levegőben messze fent pár harci gép kering,
lentről szinte szépek, lentről szinte hihető,
hogy játékból küldte fel őket valaki.
*
Bukdácsol, füstöl, gőzölög,
ahogy a láthatáron lépeget a vándorló kastély.
Egy varázsló otthona ne legyen légies.
Mutassa meg a csavarokat, küllőket és illesztéseket,
amelyekkel beépíthető a tájba,
hagyja szabadon a csatlakozókat
az összes lehetséges világ felé.
*
Elindul fölfelé a lépcsőn,
hogy megtudja valódi életkorát.
De nincs neki olyan: reggeltől estig
ötször változik, ha épp olyan a fény.
Ősz hajához ráncokat mutat a tükör,
máskor kisimult, még vadonatúj arcot,
s ősz hajára mondja majd, akit szeret,
hogy csillagfénye van.

(A vándorló palota, r. Hayao Miyazaki, 2004)

 

Molnár Beáta: Rajzfilm helyett

elhittem neked minden mesét
amiket magadtól mondtál:
hogy most az enyém helyett
a tiéd fog vigyázni rám,
a te anyád, s hirtelen testvérek lettünk.
azt mondtad, hogy csak kis időre,
de három év alatt megdöglöttek
a halaim a zebrapintyekkel együtt,
a papagájoknak véletlenül mákot adott,
csak elaludtak, mégis eltemettük őket.

meséltél a halálról, hogy ugyanaz
lesz előtte és utána is, alhatok
tovább a Tom és Jerry-s ágyneműmben,
csak az illata lesz kicsit más, de
azt meg lehet szokni a hiánnyal együtt.
elhittem a jövőt, az őszülő türelmet,
a reggeli teába mártott hazugságokat,
hogy majd én, majd én.

hogy majd egyszer én is mesélhetek
és hazudhatok, üthetek serpenyővel,
mint te, mert úgyis mindenki feláll,
ha mellé fekszem, mindegy, milyen ágyneműben,
csak az érzés lesz kicsit más, de
azt meg lehet szokni, elhittem,
hogy bármikor eltűnhetek, ha bekenem magam
anya púdereivel, amiket a tükör előtt felejtett,
nem is tudom, neki hogy sikerülhetett nélkülük.

bár állítólag végig szép volt, biztos a púderektől
nem lett ránca, pedig elég sokáig feküdt ott,
s ti néztétek, hogy mikor tűnik el.
én nem láthattam, de azt mesélted, hogy
olyan volt, mintha csak aludna, mintha
nem is akarna eltűnni, csukott szemmel álmodott
nekem meséket, hol volt, hol nem volt, lehet
hogy csak elaludt, s ti mégis eltemettétek.

(Tom and Jerry)

 

Fischer Botond: Apafecnik

én felkelek én ágyomból
testi-lelki koporsómból
kimosdok a bűneimből
kávét főzök, fogat mosok
félni kezdek betegségtől, váratlan haláltól
és akkor
ha megreccsen a szaxofon

utazás előtt tata mesélte
hogy a Fekete-tengeren nincs árapály
és oda se neki, ha egy kicsit rákos az a máj
és hogy a lónak hol van a szügye, a marja

egy konstancai moziba vittél
a jégkorszak kettőt néztük
van apukám, gondoltam
bementünk a moziba, sütött a nap
kijöttünk, már sötét volt, esett
és érezni lehetett a tenger szagát
sosem láttam a tengert, mert már nem
volt időd, hogy lesétáljunk a partra

multivitamin a vízben
kivirágzott akarat
napi harminc cigaretta –
szaxofon a hó alatt

zsíros lett a szaxofon a kezemtől
velőt ettem, pirítóssal
lecsúsztak az ujjbegyeim a billentyűkről
a velő és a kenyér beleragadt a lyukas fogamba
és a kihúzott fog helyén a lyukba
és zsíros volt a kezem a melleden
az ujjbegyem a mellbimbódon

az apukám
ujja sárga a nikotintól
kávézunk, cigizünk, végre együtt
mielőtt belehalna a tüdőrákba
a kisfiam
szivart szív, rumot iszik, mert kubai
fordítva alszik, mint az oposszumok
a szentlélek
szaga pipadohány, pálinka, pina, szaxofon

gyerek helyett
villanyvasutat akartam volna nemzeni inkább
nem sikerült
az esti fürdetést vodkára cserélem

én lefekszem én ágyamba
testi-lelki koporsómba
három Márja fejem felett
három rák a fejem felett
három szaxofon

és egy férfihang odasodor a mozi elé
(Jégkorszak 2, 2006)