Laboda Róbert: Csigalépcső; Belekacsint (versek)

Csigalépcső

magamban építkeztem,
házam alapja
fűvel benőtt csigalépcső
a messzi kertben,
az ég hajlata nem faggatott
határtalan dolgaimról,
üvegváza, kerítés körvonala
lobogott a nyirkos homályban,
locsolkodó fűszálak vették körül
az idegen ébredést,
az újjászületéstől való rettegés,
hogy belülről nem akarhatom
már e helyet.

Belekacsint

Szászi Zoltánnak

nem fájok már úgy,
ahogy kéne,
a főút foltjai sem
sündisznótüskék,
ne el-, hanem fel-
fordulj, akár a gyomrom,
majd harapj,
szaggass burkot,
mint kiscsikót az anyja,
úgy nyalj
le rólam minden
lepedéket.