Baranyovics Borisz: Ágybetétek, matracok; Többlelkűen (versek)

Ágybetétek, matracok

Ágybetétek, matracok.
Zaklatottan hallgatok,
metróajtó csattog dallamot.
Minden angyal borzasztó,
ki itt hagyott.

Vágyba vésett műanyag.
Fásult, fésült emberek.
Szilonzacskós neglizsé, mi hű maradt,
hóban, éjjel testetek,
mi hempereg.

Tengerekbe ömlenek a csöpp szemek.
Hamuba sült hintaszéket hintenek
acél kezek. Ütnek:
sebhelyeket jégnyelvekre,
véletlen lett reggelekbe,
fegyverek.

 

Többlelkűen

Apró, pici kallantyúk és homokszemek.
Én félrelépsz, te messze ugrik, verekszenek.
Én felcserélsz, te lecsukódik, üvegszemek.

Visszavált a fogaskerék, gőzmozdony a tejszínhabba,
szellemzsonglőr: kapcsolgat és nem hagy abba.

7700 identitás minden napra, minden héten,
mindenféleképpen benne lenni minden lében,
minden lázban, látomásban, lüktetéses áldozásban.

Hisz több szem többet lát:
én kacsingatsz, te farkasvak, merengenek.
Én felcserélsz, te lecsukódik, üvegszemek.

Idegzsába, be a zsákba,
egykettőre, nem lazsálva,

hideg mélybe,
idegen éjbe,
cipőtalpra felragadva,
megharapva,
ütésektől feldagadva,
aluljáró alján hagy,
és nem megy arra,
nem jön érte, söpri félre,
kergeti a sötét télbe.