Fellinger Károly versei
Se füvem, se fám
Se füvem,
se fám,
hozzáteszem még,
vánkosom a
vándorfelhő,
paplanom az ég.
Se füvem,
se fám,
elárulom még,
négy lábon jár
az én ágyam,
mondogatom rég.
Se füvem,
se fám,
mit is mondhatnék,
bejárja a
félvilágot,
mikor aludnék.
Se füvem,
se fám,
megígérhetem,
füre, fára
ráakadsz majd
a szamárhegyen.
A hold udvarában
Angyalok sürögnek
a hold udvarában,
látom már, látom már,
éppen nagymosás van.
Gyöngyözik az égbolt,
mint a babaszappan,
csillagok pezsegnek,
altató zeng halkan.
Töprengenek kérdőn,
legyez már a szárnyuk,
hova teregessék
csillagpor palástjuk.
Szárítókötél lesz
a holdnak sugara,
ruhaszárítójuk
a kócos nap maga.
Nyúlfaroknyi
(Rebeka emlékének)
Nyúlfaroknyi ez az élet,
úgy elszalad, úgy elrohan,
mint a tapsifüles olyan.
Nyúlfaroknyi ez a bánat,
mint a könnycsepp, úgy felszárad:
nyoma sincs a boldogságnak.