Fellinger Károly versei

Se füvem, se fám

    Se füvem,
    se fám,
    hozzáteszem még,
    vánkosom a
    vándorfelhő,
    paplanom az ég.

    Se füvem,
    se fám,
    elárulom még,
    négy lábon jár
    az én ágyam,
    mondogatom rég.

    Se füvem,
    se fám,
    mit is mondhatnék,
    bejárja a
    félvilágot,
    mikor aludnék.

    Se füvem,
    se fám,
    megígérhetem,
    füre, fára
    ráakadsz majd
    a szamárhegyen.

A hold udvarában

Angyalok sürögnek
a hold udvarában,
látom már, látom már,
éppen nagymosás van.

Gyöngyözik az égbolt,
mint a babaszappan,
csillagok pezsegnek,
altató zeng halkan.

Töprengenek kérdőn,
legyez már a szárnyuk,
hova teregessék
csillagpor palástjuk.

Szárítókötél lesz
a holdnak sugara,
ruhaszárítójuk
a kócos nap maga.

Nyúlfaroknyi
        (Rebeka emlékének)

Nyúlfaroknyi ez az élet,
úgy elszalad, úgy elrohan,
mint a tapsifüles olyan.

Nyúlfaroknyi ez a bánat,
mint a könnycsepp, úgy felszárad:
nyoma sincs a boldogságnak.