Sipos Janka versei

Felteszem

felteszem hogy nem tudod:
az évszakonként feltörő
szelekkel nemcsak nátha jő
homokórában zeng a dob

századok alatt összement
valószerűtlen hallgatag
magányba kékült fák alatt
szelekkel nemcsak nátha jő

jönnek a kényszerképzetek
fakó esőcsepptengerek
avar-mohában törtető
vadászó csíkos nagyvadak

fakó esőcsepptengerek
halálos gravitáció
a szomjas földön kajtató
rovarseregnek: emberek

Nem?

vicces kicsit ha horpadok
mint zálogházban otthagyott
edények drága ékszerek
a testem eszköz ékezet
kiegészítők combjaim
göndör pilláim két szemem
mint páros díszítőelem
a tekintetem drágakő
csupáncsak dekoráció
egy növekvő önérzeten
vicces ugye ha fáj a fej
s az adott céltól elterel

Nyár II

Nyár van, nyár.
Az emberek
az utcán
tovalejtenek.
Kéz a kézben:
egyszerű,
a nap lankáin
ég a fű.

Nyár van, nyár.
Égi ékszerek
teljes pompája
rád nevet.
A szörnyetegek
boldogak
a föld fölött,
az ég alatt.

Nyár van, nyár.
Kötelező
boldognak lenni –
Mint a kő,
mely éppen
jó helyre gurul
szándékosan és
jámborul…

Szigetelés

nincsenek igazi hidak
a magzatvízen áthatolva
mélyebbre túrhatnál a voltba
térben és hangtanilag

jelentéktelen futamok
térítenek el az ásatástól
szemhéjad gravitációtól
süllyed látásod kavarog.