Wass Albert

Wass Albert, a kiemelkedő erdélyi író, költő száz éve született. A Farkasverem című regénye Baumgarten-díjat nyert (1934). Előbb Németországban (1944–1952), majd az Egyesült Államokban élt 1956-tól haláláig (1998. február 17.). A bújdosó imája címmmel (1998)  összegyűjtött versei jelentek meg.

    Üzenet haza

        Üzenem az otthoni hegyeknek:
        a csillagok járása változó.
        És törvényei vannak a szeleknek,
        esőnek, hónak, fellegeknek,
        és nincsen ború, örökkévaló.
        A víz szalad, a kő marad,
        a kő marad.

        Üzenem a földnek: csak teremjen,
        ha sáska rágja is le a vetést.
        Ha vakond túrja is a gyökeret.
        A világ fölött őrködik a Rend.
        S nem vész magja a nemes gabonának,
        de híre sem lesz egykor a csalánnak;
        az idő lemarja a gyomokat.
        A víz szalad, a kő marad,
        a kő marad.

        Üzenem az erdőnek: ne féljen,
        ha csattog is a baltások hada.
        Mert erősebb a baltánál a fa,
        s a vérző csonkból virradó tavaszra
        új erdő sarjad győzedelmesen.
        S még mindig lesznek fák, mikor a rozsda
        a gyilkos vasat rég felfalta már
        s a sújtó kéz is szent jóvátétellel
        hasznos anyaggá vált a föld alatt…
        A víz szalad, a kő marad,
        a kő marad.

        Üzenem a háznak, mely fölnevelt:
        ha egyenlővé teszik is a földdel,
        nemzedékek őrváltásain
        jönnek majd újra boldog építők
        és kiássák a fundamentumot,
        s az erkölcs ősi, hófehér kövére
        emelnek falat, tetőt, templomot.
        Jön ezer új Kőmíves Kelemen,
        ki nem hamuval és nem embervérrel
        köti meg a békesség falát,
        de szenteltvízzel és búzakenyérrel
        és épít régi kőből új hazát.
        Üzenek a háznak, mely fölnevelt:
        a fundamentom Istentől való
        és Istentől való az akarat,
        mely újra építi a falakat.
        A víz szalad, a kő marad,
        a kő marad.

        És üzenem a volt barátaimnak,
        kik megtagadják ma nevemet:
        ha fordul egyet újra a kerék,
        én akkor is a barátjok leszek
        és nem lesz bosszú, gyűlölet, harag.
        Kezet nyújtunk egymásnak és megyünk
        és leszünk Egy Cél és Egy Akarat:
        A víz szalad, a kő marad,
        a kő marad.

        És üzenem mindenkinek,
        testvérnek, rokonnak, idegennek,
        gonosznak, jónak, hűségesnek és alávalónak,
        annak, akit a fájás űz és annak,
        kinek kezéhez vércseppek tapadnak:
        vigyázzatok és imádkozzatok!
        Valahol fönt a magos ég alatt
        mozdulnak már lassan a csillagok
        A víz szalad, a kő marad,
        a kő marad.
        Maradnak az igazak és a jók.
        A tiszták és a békességesek.
        Erdők, hegyek, tanok és emberek.
        Jól goldolja meg, ki mit cselekszik!
        Likasszák már az égen fönt a rostát,
        s a csillagok tengelyét olajozzák
        szorgalmas angyalok.
        És lészen csillagfordulás megint,
        és miként hirdeti a Biblia:
        megméretik az embernek fia,
        s ki mint vetett, azonképpen arat.
        Mert elfut a víz és csak a kő marad,
        de a kő marad.