Köszöntjük a 70 éves Cselényi Lászlót
Cselényi László – DERRIDA-KÖDBEN
(Az Aleatória újabb vátozatából)
az emberélet útjának felén vasárnap este zsongó pályaudvar
az ember fölmászott a koponyák hegyére kinéztünk akkor két tömbház között
és megláttuk az ararát hegyét most onnan szemléli e koponyahegy-föld
hónapok óta ugyanaz az út az emberélet útjának felén
fizenze bárgyu csövein a bálvány tolong a nép zsibong a pályaudvar
beethoven-fö feszül szobafalán kilépett a ház ablakon
s ott ált A HEGY örök hó-boritotta alatta nyíl: tör ékeny fábry-kép
érkeznek s indulnak a szerelvények firenze bárgyu csövein a bálvány
kiégett ólak tüske-tengerén fék ha csikordul megdobban a lélek
könyvek: a sumér eposzoktól kezdve süvege csillogott a hajnali
fényben mert csupán hajnalban lehet a beatnikek torz üvöltéseig
hevesebben lüktet a vér ha kondul kiégett ólak tüske-tengerén
magasfeszültsége a szivárvány s az óra adja tudtára a népnek
fölötte mint egy kifeszített vásznon megpillantani teljes szüziségben
E SZÜZET uralkodott e csupakő IME AZ EMBER tövishaju krisztus
s a vonat csehországba éppen indul magasfeszültsége a szivárván
111
a dunaparton öles cseresznyefa-csonkok széles országutak vándor hegedöse
tüsketáj bűvös jelkép az erdő csontos szikár idő ami most kinn ragyog
az égen karmazsin-pilláju csillagok kolostor-kötél kirakat-s/p/árga
fekszem itt a b ösi szegfűs faluvégen kilépni a sor/s/b ól társa int
hajnaltól napestig hömpölyög az árnyék nyujtózó tagokkal szagos dunaparton
egyetlen lakott szöglete jelképek a földön óriás áradat hömpölyög
uralkodnak e táj fölött a nagy ködök otthona részletekben-kiküzdött
dunatáj szivének kellős köz epében
MAGASFESZÜLTSÉG LÁTSZAT JELENLÉT
szeretsz-e súgta zsúfolt kikelet volt szagos dunaparton vadkörtefa alatt
menedékhely maradéktalan kinn most az ég alatt szigorú a hiány
kevély az éj ledér az értelem a fák gombolyag-jelkép fagy-kifacsart agy
koszorús fejezet mélyen porba sujtott agyunk az éleslátás éle ín
ölében a május kikelet-csiga vaskörtefa alatt el-elszen derülve
ösztöneink értekezlete megdermedt s eb h avas szilv eszter ónszagú
hiányokat nevel f árad t d ereshajú szigorú f agy elvi selhetetlen
szenderegni jöttek épp a dunapartra
ERRőL A TESTRőL ERRőL A HÁZRÓL ERRőL A VILÁGRÓL
121
széles kop ár mező sehol amerre jár lét-szalmaláng
tavaszi iramban árad amidőn szolimán e föld
a dunamellék kilakolt roncs bikaként bőg a folyó
tankok puhakék nyári lék egy domb sehol egy v öl gy se h ol t
csak zöld meg sz él meg éj szakon dühös iram sófriss patak
óriás fatörzsek e szervek sok-sok esztendeje midőn
a pogány elsokasodott rémülten nyerít a tó
s a völgyben puhaselymű srég két old alt d élen messz idő lt
megáradt v ér s ebből kigyúlt kinálja magát vér/m/esen
villámok játéka lenge azelőtt pozsony városa
később nagy szegénys égben élt tankmadarak karjaiban
perelte csóva-csillagok inább csak ing a/z óra kín
szeretem vagy se délen ágy s este a léha táj fölött
fölperzselt boldogság üszkös noénak három fia volt
mégis hetvenhét kerevet selymén virágzott az ipar
ágyucső-tüske csillagok valóság-üstje forr rotyog
123
az ecetfa fölnyitotta száját testvéreim dühös világok
először volt a f öld tüske-lágy töviskes képzelet
kénytelen képzelet trilla-sokk határtalan testvéri zóna
szamarak csontos csillagok a rakodópart alsó kő vénültem
vérnyomás-folyam aorta-erdő tört hegedű silóba-fojtott
fölötte volt az ég magasfeszültsége többlet-egy
tekercs-ária kettészakadt mint egy kárpitozott diófa
rosszmáju pesti/ses faszok kedves doktor úr sok szeretettel
mozdulatlan hajnalok hab-este kapa ka szálló t esti/s/égbolt
b enne a szenvedély a bőr alatt feszülő hengerek
kitelepített tengerek cián-bakk röhögtek sírtak énekeltek
tankokkal terhes térhiány üdvözlöm hiába kis értette
hipertónia-kék itt a vég gyámoltalan ellen-világok
mint kacér lányokért feszitik az izmait dühös
vita-kín a bőre elszakadt nyomás hányszor ökölre mentek
poszáta-szellő muzsik-ágy meg a lehetetlen t almi t én y
Az emberélet útjának felén vasárnap este zsongó pályaudvar
fölmászott a koponyák hegyére kinéztünk akkor két tömbház között
és megpillantottuk az Ararát most onnan szemléli e koponyahegy-föld
hónapok óta ugyanaz az út a bulvár öles kötegein át
firenze bárgyu csövein a bálvány tolong a nép zsibong a pályaudvar
beethoven fő feszül szobafalán kilépett a ház az ablakon
s ott állt a hegy örökhó-boritotta elindultak a meglékelt hitek
s érkeznek s indulnak a szerelvények a pigalle és a quartier között
sokasodó hónaposszobái dodekafon mennyezet varangy-fagy
könyvek a sumér eposzoktól kezdve ösztöneink értekezlete
tulipánkert szodoma-csuhában érik lassú távolléte titka
s hevesebben lüktet a vér ha kondul a rajcsúrozó felhök állama
magasfeszültsége a szivárvány s az óra adja tudtára a népnek
fölöttük mint egy kifeszített vászon vaskörtefa alatt el-elszenderülve
íme az ember tövishajú krisztus képletes szótár kettészakadt
a képzelet vasszegei közt erről a testről erről a házról erről a világról)
(Részlet a Madách-Posonium Kiadónál a közeljövőben megjelenő
A Kezdet s az Egész című kötetből)