Fülöp Antal
Albínó hörcsög
vigyorog az
ÚJ SZÓ
címlapján
Mittel is lehetne
(Voyeur-Mittel-
Kukkoló) –
költőként kancsalít
a képaláírásra:
„Eladtam a lelkem az
Ördögnek” – hirdeti
még hogy „Ördögnek”!
szerintem
Ócskás Frici is
megteszi…
Mittel ha nincs mit
meglesni: önmagát
deríti fel: szereti
a camera obscurá-t
s a felkalomán „Cs”-t
szájon csókolgatni
evés közben vagy
rögtön utána –
(Epilógus: ne számits
méltó kárhozatra:
ócskás Fricinek bazárja
van de nincs
dantei POKLA!)
Címlapon
(Felirat az ismeretlen poéta fejfájáról:
„Aki mostanában pénzért el nem kárhozik,
az kárhozott bolond: címlapra sosem kerül!”)
Apadás szürreális felfogásban II.
agyad tompul
szíved halkul
szád egyre hangosabb:
a SEMMIRŐL kiabálsz
(arról mi
valódi LÉTEDRE
telepszik
szólni sem mersz!)
HEGEDŰST
Gárdonyi Hegedűsét
láttam a sétálóutcán
STRICHELNI köpköd a
neveletlen: BOLOND
öccsét köpte be éppen
az meg „kitántorgott
Nyugatra” cselédnek
hogy többé vissza se
térjen –
volt egy nép meg egy
KULTÚRA
mely – talán – nem volt
utolsó
holnapra – talán – marad
(marad?…) egy magyar
ki magára mutatva azt
mondja:
egy…
(…hírmondó…)
(Évente egy kisvárosnyival csökken a magyarok
létszáma. Nem volt még kultúra, melyet vezetői,
s „övéi” ily gyakran és ocsmányul elárultak.)
Mit mond ez az
ember:
Nem azt állítja,
amit mond.
Ha elhallgat: nem
arról hallgat, amiről
szólt.
(…)
Pirosra gondol,
ha fehéret mond,
ha feketét mondott
(zöldről?) hallgat:
itt egy nagy
MESTER
cseveg
(Hölgyeim és Uraim!
A HAZUDOZÁS műfaji
rangra
emelkedett.)
Mendax
Minden elbutult ember
VESZTESÉG
Minden elbutított
ember
ÁLDOZAT
(agyunk méltán
hiposztazál):
FEJŐSTEHENET
látok:
szikkadtra fejve
a vágóhídra
vezetgetik
(Emlékezz!…, a harang
érted is szól, barátom)
Bim-bam-bim-bam
Egy ablakból utánam
csapódó tévéhangok:
„Barátaim!…
Isten holnapig
akciós áron méri
a levegőt.
Sóhajtozzatok!
…akár az
oxigénmérgezésig
– teszem hozzá
gondolatban –,
holnapig azt is
akciós áron
kaphatjátok…”
(A furcsa az, hogy közben
semmi kedvem röhögni…)
Kalkuláció
szeptemberi dérben
fecskefiókák
potyognak
végelgyengülésben:
autók elé az
ÚTRA –
(Ez már János hangja:
az „Apokalipszis”
előzenéje?…)
ott
hol
ilyenkor mindig
rovarok zümmögtek –
zúgtak
a LÉGBEN a
fagyos SEMMI van:
fiókák hullnak
csontjuk
ha
roppan nem hallik
az abroncsok alatt
Bepörög a klíma
szép nő
anyja temetésén
lelkesen újságolja
mekkora küzdelem
(áldozat!)
árán jutott a
pompás
STÍL-KOPORSÓHOZ –
szép arcán
dicsőség
fogyasztói öröm
(A koporsó közben
aláereszkedik
a Nap meg csak
cirógatja a
temetői
fákat…)
Tünet
(mininovella)
„Mire oktatják Önök
gyerekeinket
ezekben a
termekben?
Hogy beköpjék
barátaikat?
Adják vissza
diplomájukat
ha többé erkölcsi
feltétel nincsen.”
(Kár, hogy mindez oly távoli.
Mi is föltehetnénk kérdéseinket.)
Az új tantárgy neve
(Al Pacino replikája a Kollégium c. amerikai filmből)
„Kinyalom
a hatalom
tányérját
fagylaltos poharát”:
OPPORTUNISTÁNK
így hízik
naponta puhára
böfizik aztán
alkot egy nagyot:
PANEGYRICUST ír
a termékeny fenékhez
(bár szemre
pörsenéses!)
zengő ódáktól
övezve: ARANYTOJÁST
tojik…
(De sok a szép kerek
ember mostanában!)
Morbid
koromszín bábozókesztyű
fekete háttér előtt
árnyéktalan –
a SZABADSÁG bábuja
meztelenül táncol –
a „szálak”
már-már
fölsejlenek
ám
megint!
elnyeli tekinteted
a HÁTTÉR
(A bábu azonban táncol:
a jámbor logikát hívod
segítségül)
Abszurd
nem nagy ügy
menj tovább
majd elnyeli
a GLOBALITÁS
péntekre egy
IDEÁVAL lett
szegényebb a
VILÁG: a GONOSZ
a FÉNY angyalának
adta ki magát
bűzétől a
LIGET-parkba
elhervadt a
rózsák szirma
nem nagy ügy
menj tovább
majd elnyeli a
GLOBALITÁS:
péntekre egy
REMÉNNYEL lett
sivárabb a
világ –
Requiem péntekre
Rómát a keresztények
„bűnös asszonynak”
mondták, s
„nagy paráznának”
(Nem tudhatták,
milyen lesz a
XXI. század)
A rettenethez már
nem kell kereszténynek
lenni: mi itt készül
abba
a gyengébb latrok
is
beledöglenek
holnapra
Új-Babilon
„Örülhetne, hogy még
él…, mit ugrál,
pofázik ma is!…
Tudhatná: tűzből
szárnyalt fel a
FŐNIX!”
Való igaz…
Örülhetnék, hogy még
ÉLEK
(lélegzem,
beszélek):
hányszor hívhatott
HÍV,
mosolygott csábítón
SZIFILISZ,
borgőzös órákon:
mindig megóvtál
ISTENEM!
De most…, mi most
kezdődik szép Napod
alatt, többé nincs
mentség: FŐNIX
tolláról olvad már
csöpög a festék:
SZÖRNYŰ SZÍNEKBEN
POMPÁZIK