Fülöp Antal

Albínó hörcsög
vigyorog az
ÚJ SZÓ
címlapján

Mittel is lehetne

(Voyeur-Mittel-

Kukkoló) –

költőként kancsalít

a képaláírásra:

„Eladtam a lelkem az

Ördögnek” – hirdeti

még hogy „Ördögnek”!

szerintem

Ócskás Frici is

megteszi…

Mittel ha nincs mit

meglesni: önmagát

deríti fel: szereti

a camera obscurá-t

s a felkalomán „Cs”-t

szájon csókolgatni

evés közben vagy

rögtön utána –

(Epilógus: ne számits

méltó kárhozatra:

ócskás Fricinek bazárja

van de nincs

dantei POKLA!)

Címlapon

    (Felirat az ismeretlen poéta fejfájáról:

     „Aki mostanában pénzért el nem kárhozik,

     az kárhozott bolond: címlapra sosem kerül!”)

Apadás szürreális felfogásban II.

    agyad tompul

szíved halkul

szád egyre hangosabb:

a SEMMIRŐL kiabálsz

(arról mi

valódi LÉTEDRE

telepszik

szólni sem mersz!)

HEGEDŰST

Gárdonyi Hegedűsét

láttam a sétálóutcán

STRICHELNI köpköd a

neveletlen: BOLOND

öccsét köpte be éppen

    az meg „kitántorgott

    Nyugatra” cselédnek

    hogy többé vissza se

    térjen –

    volt egy nép meg egy

    KULTÚRA

    mely – talán – nem volt

    utolsó

holnapra – talán – marad

(marad?…) egy magyar

ki magára mutatva azt

mondja:

egy…

(…hírmondó…)

(Évente egy kisvárosnyival csökken a magyarok

létszáma. Nem volt még kultúra, melyet vezetői,

s „övéi” ily gyakran és ocsmányul elárultak.)

    Mit mond ez az

    ember:

    Nem azt állítja,

    amit mond.

    Ha elhallgat: nem

    arról hallgat, amiről

    szólt.

    (…)

    Pirosra gondol,

    ha fehéret mond,

ha feketét mondott

(zöldről?) hallgat:

itt egy nagy

MESTER

cseveg

(Hölgyeim és Uraim!

A HAZUDOZÁS műfaji

rangra

emelkedett.)

Mendax

    Minden elbutult ember

    VESZTESÉG

    Minden elbutított

    ember

    ÁLDOZAT

    (agyunk méltán

    hiposztazál):

    FEJŐSTEHENET

látok:

szikkadtra fejve

a vágóhídra

vezetgetik

(Emlékezz!…, a harang

érted is szól, barátom)

Bim-bam-bim-bam

    Egy ablakból utánam

    csapódó tévéhangok:

    „Barátaim!…

Isten holnapig

akciós áron méri

a levegőt.

Sóhajtozzatok!

…akár az

oxigénmérgezésig

– teszem hozzá

gondolatban –,

holnapig azt is

akciós áron

kaphatjátok…”

(A furcsa az, hogy közben

semmi kedvem röhögni…)

Kalkuláció

szeptemberi dérben

fecskefiókák

potyognak

végelgyengülésben:

autók elé az

ÚTRA –

(Ez már János hangja:

az „Apokalipszis”

előzenéje?…)

ott

hol

ilyenkor mindig

rovarok zümmögtek –

zúgtak

a LÉGBEN a

fagyos SEMMI van:

fiókák hullnak

csontjuk

ha

roppan nem hallik

az abroncsok alatt

Bepörög a klíma

szép nő

anyja temetésén

lelkesen újságolja

mekkora küzdelem

(áldozat!)

árán jutott a

pompás

STÍL-KOPORSÓHOZ –

szép arcán

dicsőség

fogyasztói öröm

(A koporsó közben

aláereszkedik

a Nap meg csak

cirógatja a

temetői

fákat…)

Tünet

(mininovella)

„Mire oktatják Önök

gyerekeinket

ezekben a

termekben?

Hogy beköpjék

barátaikat?

Adják vissza

diplomájukat

ha többé erkölcsi

feltétel nincsen.”

(Kár, hogy mindez oly távoli.

Mi is föltehetnénk kérdéseinket.)

Az új tantárgy neve

(Al Pacino replikája a Kollégium c. amerikai filmből)

„Kinyalom

a hatalom

tányérját

fagylaltos poharát”:

OPPORTUNISTÁNK

így hízik

naponta puhára

böfizik aztán

alkot egy nagyot:

PANEGYRICUST ír

a termékeny fenékhez

(bár szemre

pörsenéses!)

zengő ódáktól

övezve: ARANYTOJÁST

tojik…

(De sok a szép kerek

ember mostanában!)

Morbid

koromszín bábozókesztyű

fekete háttér előtt

árnyéktalan –

a SZABADSÁG bábuja

meztelenül táncol –

a „szálak”

már-már

fölsejlenek

ám

megint!

elnyeli tekinteted

a HÁTTÉR

(A bábu azonban táncol:

a jámbor logikát hívod

segítségül)

Abszurd

nem nagy ügy

menj tovább

majd elnyeli

a GLOBALITÁS

péntekre egy

IDEÁVAL lett

szegényebb a

VILÁG: a GONOSZ

a FÉNY angyalának

adta ki magát

bűzétől a

LIGET-parkba

elhervadt a

rózsák szirma

nem nagy ügy

menj tovább

majd elnyeli a

GLOBALITÁS:

péntekre egy

REMÉNNYEL lett

sivárabb a

világ –

Requiem péntekre

Rómát a keresztények

„bűnös asszonynak”

mondták, s

„nagy paráznának”

(Nem tudhatták,

milyen lesz a

XXI. század)

A rettenethez már

nem kell kereszténynek

lenni: mi itt készül

abba

a gyengébb latrok

is

beledöglenek

holnapra

Új-Babilon

„Örülhetne, hogy még

él…, mit ugrál,

pofázik ma is!…

Tudhatná: tűzből

szárnyalt fel a

FŐNIX!”

Való igaz…

Örülhetnék, hogy még

ÉLEK

(lélegzem,

beszélek):

hányszor hívhatott

HÍV,

mosolygott csábítón

SZIFILISZ,

borgőzös órákon:

mindig megóvtál

ISTENEM!

De most…, mi most

kezdődik szép Napod

alatt, többé nincs

mentség: FŐNIX

tolláról olvad már

csöpög a festék:

SZÖRNYŰ SZÍNEKBEN

POMPÁZIK