Érzékenység és tudatosság

(Laudáció N. Tóth Anikó művei kapcsán)
N. Tóth Anikó rendkívül sokirányú irodalmi munkásságának jellemzéséhez elöljáróban csak annyit szükséges megjegyeznünk, hogy talán egyetlen terület, a versírás az, amely eddig kimaradt a repertoárból. Első kötete, az 1994-ben megjelent Tamarindusz meséket, pontosabban „mesketéket” tartalmaz. Ezt a Németh Ilona illusztrácóival megjelent, varázslatos könyvet az 1999-es Alacindruska kö-vette. Ebben a könyvben találkozhatunk tündérekkel, aranyos és rosszacska manókkal, lidércibével és gonosz szipirtyóval: Bagócával, Pacukával, Durmanccsal, Törpinccsel, Alacindruskával, Kunkával, Pajoddal, Nannyával, Düllével és Kandikával, Berbétével és Cillankával, Pipiccsel és Tutusszal. „Különös-furcsa, titokzatos csengésű szavak is felbukkannak ezekben a történetekben. Egy Ipoly menti palóc tájszótárban (írója Tóth Imre) böngészve akadtam rájuk” – írja N. Tóth Anikó a kötethez csatolt Szó(játék)tárban. Ezeket a meséket Esti meseként a Kossuth rádió is közölte folytatásokban. A szerző harmadik kötete sokak számára talán meglepetést jelentett, hiszen Kísérlet megszólalásra és elnémulásra (1999) című könyve tanulmányokat tartalmaz. Ez a könyv egyúttal nagyszerű bevezetés is N. Tóth Anikó műveinek prózapoétikájához, hiszen a benne elemzett-értelmezett műalkotásokkal összetett, mély kapcsolatot épít ki prózájával a szerző. Többek között Cholnoky Viktor, Gulácsy Lajos, Csáth Géza, Mészöly Miklós, Ottlik Géza, Grendel Lajos, Gion Nándor, Bodor Ádám és Darvasi László szövegeivel. És bár annak ellenére, hogy N. Tóth Anikót kezdettől fogva prózaíróként tartotta számon az irodalmi közvélemény, még negyedik kötete sem prózakötet, hanem olyan könyv, amely iskolai színjátszók számára írt színdarabokat, színjátékokat tartalmaz, például meseátiratok a szerző Alacindruska című kötetéből. Ez a Dülle és Kandika, amely 2003-ban látott napvilágot. A szerző eddigi talán legnagyobb sikert és elismerést kiváltó műve a prózaíró N. Tóth Anikót mutatja be: a 2005-ös Fényszilánkok több díjban részesült, s valódi kritikai pezsgést váltott ki megjelenése mind Ma-gyarországon, mind Szlovákiában. A regény után Szövegvándor címmel, Közelítések Mészöly Miklós prózájához alcímmel 2006-ban egy monográfia szer-zőjeként bemutatkozó N. Tóth Anikó eddigi utolsó kötete egy sajátos meseregény, a tavaly megjelent Tükörkönyv, amely két irányból olvasható egy művé.

Az eddigiekből is kiderült talán, hogy sokrétű, rendkívül gazdag mun-kásságával N. Tóth Anikó a kortárs magyar irodalom egyik izgalmas, színes egyénisége.