Kulcsár Ferenc versei

Rekviem
Szüleim emlékének
Istenem, ezután
Föld alá ér, egekbe nyúl,
emészt, öl a bánat, eltemettem édesanyám,
mellé az apámat.
Föld alá nyom, egekbe hív
kín és rettenet.
Istenem, ezután
ki legyek, hol legyek.

Ki legyek, hol legyek
ezután, Istenem,
kiszáradt tenger lett
szívem és két szemem.
Pusztaság, árva ág,
amerre csak járok,
árva madár, panaszlón
alá- és fölszállok.

Édesanyám

Letört az Isten legszebb ága,
viola vérző virága.
Édesanyám. Édesanyám.
Egyetlenegy édes hazám.

Édesanyám, drága,
teremtés legszebb lánya,
könnyeim közt hová legyek –
porrá lett két áldó kezed.

Nincsen, aki óvjon, áldjon
e végtelen, védtelen világon.
Édesanyám. Édes.
Egyetlenegy fényes.

Édesanyám, nehéz nekem,
világgá ment az életem.
Kicsi virág, édesanyám,
legyen gondod most is reám.

Édesanyám, árva,
világnak leghűbb virága,
egekbe szállt fényességed.
Isten áldjon! Isten véled!

Apu

Mit csináljak, apu?
Az arcod az arcom.
A kezed a kezem.
Életedre, halálodra
véled emlékezem.

Meghaltál, apu.
Szívverésedben ragyogok.
Istenhez hasonlók így az angyalok.

Öleljetek nagyon

Anyu, elmentél.
Itt hagytál, apu.
Tanítsatok meghalni engem is.

(Május van. Szombat este.
Anya, apa,
öleljetek nagyon
e tengerző alkonyon.)

Album

        Édesanya, halhatatlan kislány,
        játszol a rettentő ég alatt;
        vadgerle búg az akácon,
        angyal fésüli lenhajad.

Emlék

        Ötéves vagyok. Nyár van.
        Papírhajók bukdácsolnak
        a lezúduló árban.
        Csurran a vér a cseresznyeszemről.
        Isten könnye csepeg az ereszről.

        Ötéves vagyok. Nyár van.
        Ülök a kőfalon,
        sírással a számban…
        S mit ad Isten, megérkezik
        a mindenségből apu,
        kezében fejsze, ácsgyalu.

        Odafent, odaát
        ácsolsz-e nékünk, édesapa, hazát?

Két fotó

        Elment anya, és másnapon,
        mikor jobblétre szenderült,
        kertünk végén vén diófánk
        ágára bús vadgerle ült.

        Elment apa, s falunk fölött
        az azúrkék öreg sziklák
        magukba zárták örökre
        halála minden titkát.

Anya sírkövére

        Istenem, zengő ünnep
        hallgatásod és csönded:
        átragyog suhogva szívemen a fény.

        Ki lobog bennem, miféle lény:
        ki visz engem égve
        az életből a létbe?

Apa sírkövére

        Add, Istenem, boldog legyek,
        örök, mint a sziklahegyek
        szülötte földemen,
        itt, ahol a végtelen
        tengerzőn van jelen.
   
Üzenet

        Apa, anya, életünk aranyát
        adjátok át az Úrnak odaát.