Egerpataki Ernő – Csend a semmiben…
Elhangzott minden hang
a vizek felett
A partra vetett
megbolydult csónakok
megpihentek
Minden sirályszárny
búcsút intett
Már nem őrjöngenek,
elcsendesedtek a dáliák
A világ egyszeriben
kiüresedett
A csend a semmibe
megmerítkezett
Ha kiterítve
a kínok alól felmentett,
ki érti meg
az értelmetlen véget?
Ki mondja meg
miként cipeljem
rossz szívvel a terhet?
Viseljem hiányát
Fájdalma
fáldalmammá nőtte magát
Büntetésem,
küldetésem lesz,
minden virágban látni
egyetlen szál
elcsendesedett dáliát?