Egerpataki Ernő – Csend a semmiben…

Elhangzott minden hang
            a vizek felett
            A partra vetett
            megbolydult csónakok
            megpihentek
            Minden sirályszárny
            búcsút intett
            Már nem őrjöngenek,
            elcsendesedtek a dáliák

            A világ egyszeriben
            kiüresedett
            A csend a semmibe
            megmerítkezett

            Ha kiterítve
            a kínok alól felmentett,
            ki érti meg
            az értelmetlen véget?
            Ki mondja meg
            miként cipeljem
            rossz szívvel a terhet?
            Viseljem hiányát
            Fájdalma
            fáldalmammá nőtte magát

            Büntetésem,
            küldetésem lesz,
            minden virágban látni
            egyetlen szál
            elcsendesedett dáliát?