Jaroslav Vrchlický – Dal

        Ki tudja majdan hol talállak,
        gyöngéd kezecskék, hófehérek,
        melyek hőn vágyott ölelését
        gátolták félénk, kamasz évek!

        Hol látlak viszont, édes ajkak,
        ha fellángol a meggy rubinja,
        és száll a sóhaj: „Hol az álmok?”,
        s nem lesz lelkemnek álom-írja!

        Ki hallja, keblek, hogy pihegtek,
        ki simogat, ti pici lábak?
        Gerlepár dala, ha elcsitul,
        tudom, őzikék, miért látlak

        a sötét parkban felvillanni
        álomként, röpke pillanatra.
        Szálljatok, álmok, tovább, messze …
        Én itt maradok elhagyatva.

        És bár másokat boldogítok,
        ti lábak, ajkak, kezek, keblek,
        én mosolyogva köszönöm meg
        volt szerelmemet szerelmednek.

                               Pereszlényi Sándor fordítása