Cselényi László – Álomjáték (Részlet)

        1
        se aki távol súlyos képzelet-seb
                          se aki fáradt kövérre kopott

        modorától szurkos eltekintve
                         reménytelen bár két lakott tövis
        ki soha fogyta húsa csíkos rázza
                           szemtelen kedve rákopott vidáman
        ágya se volta éjfél körülötte
                           a lélegzet egyre szaporodó

        2
        egyre soványabb már a hátgerinc-heg
                           kemence alján hetvenhét szabott
        az öreganyja látta így siváran
                           befelé látott sovány mint a zsák
        hetvenhét mocska lélegzete fogytán
                           a szája habzott kövér eb cián
        aznap kicsípett párolta az ablak
                           szájpadlata kiégett léte sőt

        3
        csíkosra kötve kitaposott sarka
                           a könnyein át végigfuttatott
        partalanított szemérem sava
                           zsebkendőit szárította ágy
        se ki távol lúgivott vidám
                           kútra se boglya kövérre kapálta
        egy élete háromszor elfogyott
                           gerincvelője nyugtalan szobákon

        4
        soványabb mint a képletesen szólva
                          kiszámított szélvédetten ablakokban
        az óra is a mutató se szobra
                         gittelt sarokra tippje kétnegyed
        kövérre vágyott mindig új ruhában
                         pőre a nyelvén két szoba lakott
        a vonat koszát a füst kaszálva
                        viselne hátha mutatója öt
        
        5
        tizenöt érvelése ámulatba
                        esetten állta kő kövön se sánc
        cukorral issza melle mint a szögre
                        alulmaradt kitárja ablak sokk
        miként a mokka szája mint a bögre
                        kanállal issza közetek kevély
        a rádió fokozta szárnya csúcsot
                        ugyanaznap kétezret délután

        6
        ugyanaznap négyezret szélütése
                       estére nem marad csak két kopó
        keservesen lakolt miatta útja
                       a temető mögötte szénatérre
        szélvédte erdő borította ének
                       nyugtalanul cikázott hegyre föl
        a háború utáni erdő szökve
                       a határon keresztül két finánc

        7
        a kukoricaföldek közt a nyúlak
                          csapásain az erdő védte tó
        keresztülvágott hetvenhét sovány
                          az öregasszony varjú károgott
        kemence a keresztbesütött boglya
                          a bokrok alatt édes volt a ráz
        az örvényen keresztül rászokott
                          a cigaretta füstje téglaágy

        8
        dinnyefölden keresztül az éhes
                          bár lakott volna palota elázott
        vizet ivott sört ivott bort ivott
                          a pálinka se két finánc sütötte
        a nyulak keresztül a tiszta érzi
                          alázatos párja keletre több
        ugyanaznap négyezret rádióban
                          éjfél előtt két perc a léte bár

        9
        ugyanaznap karácsony és fogyott
                          egyre fogyott a hónapok óta sakk
        lélegzete egyre szaporodó
                          közötte vékony cérnaszál…

        (1970–1972)