Cselényi László A képzelet aritmiái, avagy aki e verseket mind ellenírta*
Középkor?
Ne mondjátok nekem hogy írjak karcsú rímeket
ne mondjátok nekem hogy lássak rémeket
mit beszélsz csecsszopó hogy tartsam be a kecses ritmust
mit akartok tőlem nem vagyok bohóc se kötéltáncos
megbolondult a világ
mit prédikáltok lüke próféták
hogy szürrealizmus kubizmus
hogy Apollinaire is élt a világon
s Cocteau Tzara
mi közöm nekem mindezekhez
én csak a világot éneklem s ki parancsolja hogy ne féljek
ki követheti hogy írjak kecses ritmusokat
karcsú rímeket
ha f élek
F ÉLEK
igenis f élek
ne mondjátok nekem
ne követeljétek tőlem hogy legyek bátor
hogy legyek optimista
hogy írjak rózsaszínű verseket
hisz megbolondult a világ
megindultak a rózsafák
a középkor sűrű levegője
naplemente meg hold meg csillag
rohan a fű a fák
tudjuk mi tudjuk ismerjük már mindezt
ismerünk már mindent
hol vagy sulim kis cimborák hol vagytok nagyapáim dédapáim
mit ugattok ti nagyzoló hitvány ebek
mi jogotok nektek a tiszta vershez
ó az én sebzett számon nem tud kijönni immár a virág szó
fekete zászló fekete z ász ló
f eke te zászló fekete zászló
középkor szerzetesek voltunk mindannyian
húsfoszlányok parányi csontok leszünk mindannyian
elmebajos férgek leszünk mindannyian
bibircsókos vénasszonyok leszünk mindannyian
(Az 50–60-as évek fordulója)
Doleo ergo sum
Ahogy érik napról napra a gonddal
feltöltődik az ember fájdalommal
Ugrabugrál hisz még a teste ép
s egymás után fedezi föl a májat az epét
A gyomrot és a beleket a tüdőt a szívet
a romló szemet a szigorú agytekervényeket
Zabál iszik és ámítja magát
noha feje fölött komor had áll
Mit is vétettünk napról napra hogy
miként a hold sarlója létünk egyre fogy
S fogy a bizalmunk önhitünk örök
öröknek vélt egészsége fölött
Lélegzetként fut a szobánk falán
Páciensét szemlézi a halál
* * *
Kezdetben volt a kaja a pia
A végén jött az onkológia
(1963, befejezve 2010-ben)
A temetők
Kertünk mögött a nagy fák alatt
alattomos hadak vén temetők lihegnek
Mögöttük Grand Canyon-sebek
németalföldi mesterek képzelhették ilyennek
A ház mögött a kert alatt
ki mondja meg minő hadak s hány temető pihen
Mi dolgunk itt e föld szinén
hogyan ég bennünk oxigén
nem tudja senki sem
(1963? – 2010)
Epitáfium
Mindazokra akik szerettek
tiszteltek avagy megvetettek
s valaha is kivételt tettek
fejemmel túlduzzadt hitemmel
fejemre visszahullt szerelmem
talajra nem talált sok sejtem
hagyományozva s megvetetten
senki által nem szeretetten
húsz és egynéhány éveimmel
elindulok és porrá válok
s addig kutatok kiabálok
amíg e kozmikus világok
valamelyikében fegyelmet
biztonságot szelíd szerelmet
igazságot rendet s értelmet
nem találok
(1963. III. 15.)
Vámszedők
I.
Vándorok vagyunk száműzött vámszedői az éjszakáknak
védekezik a szerelem a madarak bolondos táncot lejtenek
madarak éhes koldusok mit csipegettek a téli éjben
cinkék kíváncsi árgusok előttünk neon-sírok sírnak
ó asszonyok menyasszonyok az asszonyokat kergetik
a férfi éhes karmai hisz bennük tömörül a vég
asszonyok vérmes mágusok ó mért nem tud szeretni jaj
Éva Zsuzsa Viktória Rózsi Beatrix Marianne
II.
Megtanultunk imádkozni imádkoztunk ezer évig
megtanultunk káromkodni káromkodtunk ezer évig
megtanultunk enni inni ettünk ittunk ezer évig
megtanultunk szeretkezni szeretkeztünk ezer évig
III.
És jön a nagy vámszedő éjszaka
az orrcimpákon látni iszonyú lüktetését
a vérmes homlok izgató meséjét
az ígéret fényét
a paradicsom reményét
add nekem add nekem a te áldott méhed édenkert gyümölcsét
IV.
lefesteni ami lefesthetetlen
kifejezni ami kifejezhetetlen
leírni ami leírhatatlan
lebírni ami lebírhatatlan
elképzelni ami elképzelhetetlen
megőrizni ami megőrizhetetlen
csövek nyara
három évtized
állok csúcsodon s nem tudom
megállítani ami megállíthatatlan
visszafordítani ami visszafordíthatatlan
eldalolni ami eldalolhatatlan
megtisztítani ami megtisztíthatatlan
elgondolni ami elgondolhatatlan
elmondani ami elmondhatatlan
III.
És jött a nagy vámszedő éjszaka
És a mi testünk küzdelméből nem lett édes gyermek
Az én húsom szakasztottja soha meg nem fogant
Nem lesz fiam nem lett lányod
Nem lett fiam nem lesz lányom
Jaj miféle szerelem ez
Mert jött
Mert jött a nagy kolduló éjszaka
II.
Nincs már szükség imádkozni mit csinálunk majd helyette
nincs szükség káromkodásra mit csinálunk majd helyette
nem lesz szükség húsra borra mit fogyasztunk majd helyette
nem lesz szükség szerelemre mit találunk ki helyette?
I.
Koldusok vagyunk száműzött cinkék vámszedő árgusok
rég volt talán az egyszeregy a könnyűség a tisztaság/y
most őrült logaritmusok huszadfokú egyenletek
mérik a modern szerelem kanyarait indulatát
sírnak a neon őrtüzek taxin viszik az árulást
Éva Zsuzsa Viktória Kati Beatrix Marian
És asszonyok szépasszonyok rég elmúlt az egyszeregy,
most őrült logaritmusok meg huszadfokú egy meg egy
(1968 előtt meg után)