Szászi Zoltán versei
Ady-oltár(-szerű)
a sétányra autók is bejárnak
hát ilyen az örök béke
koszorú olcsón is van
pár száz vagy ezer forintért
lehet vinni tessék itt az ökölnyi krizantém
virág
dohog belémozdulsz
dyb barna hangja
golyó záporozik harangra
utad fagyott fák sora
zúdul
lehet elmélet lehet történet
legenda vagy pletyka életrajzi adat
kórkép elemzés esszé
ez szép s minden megtagadható hamis igazi
ölébe veszi szép fejét angyala
ne hulljon az a földre?
mit akart a vörös csillaggal
meg ezzel a balos vagy milyen is
nem tudja pontosan senki mára
nincs szemtanú nincs kortárs
nincs csak a nincs csacsogása
az a száj Léda vörös kútját faggatta
hagyta idegen nő
más fekete meg mindenféle asszony
járjon térden utána
mint az Isten fia fogadta
mint törlik hajukkal le lábáról
Várad Pest Párizs porát
fülledtnek hitt éjszakákon törte poharát
csorba mosolyú ringyóhad
és el van temetve egy gyermeke is a zsidó temetőben
és a falu is ott van
ahol neve a falu
vagy hogy van ez
és ő is el van temetve
és ott járnak el mellette az autók
az íródelegációk a túrázók a meg az áhítattal jövők
mégis mégis harangszó
csattog azon a vármegyeházon
a kávéházon
ott nem
oda nem is járnak
csak múzeum
sárga újságokkal motozó idegenvezetővel
macskaköves kis terasszal
honnan villamosra látsz mi elvisz Olasziba
ott az a zsidó temető azzal a kis sírral
ha megvan még
s ha nincs meg már
akkor is bele és kiírva ott van az
vesztesek vigyázzatok
őrzők járnak a strázsán
valahol épül egy oltár
dísze olyan szép férfiarc lesz
mint az övé
látva belesimulni Ért az Óceánba
hogy lesz a tiszta vízből sárga szürke
olajtól szivárványos szélű
s a háza faláról csorgó hólé
az óceánban pillepalackokkal mint is találkozik
beleszánt egy tankhajó
elvegyülni jó csak
s átlag minden héten letesznek nála két koszorút
intézmény iskola téesz volt ilyen száz is
a virágnak mindegy
holnap ellopják tán
kukába kerül trikolór felirattal
s eladják újra ebben a reciklált világban
hol csak vers kéne
legyen örök
verset ír Párizsról egy kamasz
aki soha nem látta még a sírját
és sírva fakad ahogy félrehúzódva látja
egy suhanó limuzin
sárral veri be a sírját
s villan a krómozott dísztárcsán a portré
adieu Bandi aludj
január van mosolyogj
e hónap végén sokan megállnak tenálad