Ragadványnév-vizsgálatok kétnyelvű környezetben

Bauko János könyvéről
A szlovákiai magyar nyelvtudomány időszerű feladatai közé tartozik a ragadványkincs vizsgálata. Bauko János leg-újabb, Ragadványnév-vizsgálatok kétnyelvű környezetben.

Négy szlovákiai magyar település ragadványnévrend-szere című névtani kiadványa ennek a kívánalomnak próbál eleget tenni. Abból a tézisből indul ki, hogy a ragadványnevek a személynevek szerves részrendszerét képezik, olyan azonosító funkcióval bírnak, mint a család-, kereszt- és becenevek. A szerző helyesen mutat rá arra a nyelvi szabályszerűségre, hogy bármi-lyen nyelvi jel vagy hangsor ragadványnévvé válhat. Az olvasó hiánypótló munkát tart a kezében, hiszen a szlovákiai magyar ragadványnév-kutatásban ez idáig nincs számottevő eredmény. Csupán néhány dolgozat jelent meg, azok is főleg a személynévkutatás terén. Ezek közül is kiemelhetjük Vladimír Patráš Sekundárne pomenovania (prezývky) a ich socioloingvistický rozmer vo formalizovaných mikrospoločenstvách című tanulmányát, melyben az iskolai ragad-ványnevek szociolingvisztikai sajátossá-gaival foglalkozik, s az iskolai ragadvány-neveket lexikális egységeknek tekinti. További példa Vincent Blanár és Ján Matejčík kétkötetes műve, a Živé osobné mená na strednom Slovensku, melyben a szerzők külön tárgyalják az élő személy-neveken belül az egyéni ragadványneveket mint funkcionális elemeket. Ján Matejčík Nógrád megyéről írott nyelv-járástani munkájában számos magyar etimonú ragadványnevet is lejegyez: Okos, Bogár, Hangos stb. A ragadványneves szakirodalom ugyan bőséges, de a felvidéki névtan a felsorolt eredmények ellenére is jelentős adósságokat halmozott fel e névtípus kutatásának terén. Bauko János ezeket a hiányosságokat próbálja meg dolgozatában kiküszöbölni. A szerző négy szlovákiai magyar településen (Búcs, Dunamocs, Hetény, Izsa) gyűjtötte a névanyagot.
A ragadványnevek állományára, nyelvi milyenségére hatással van a magyar–szlovák kétnyelvű környezet, ezért munkájában a névanyagban fellelhető kontaktusjelenségeket is vizs-gálja. Elsőrendűen a felnőttek névhasználatával foglalkozik, de a diákok névadási szokásait is ismerteti. Mind a diak-rón, mind a szinkrón névanyagot tüzetesebb vizsgálat alá helyezi. A ragadványnevek elsődleges forrása az írott forrásokban található írásbeli alakjuk is. A szerző vizsgálja az élőnyelvben használatos ragadványnevek névadási indítékait is. Nem elhanyagolhatóak a név-anyagban fellelhető szociolingvisztikai, dialektológiai, etimológiai, névélettani, szófajtani, morfológiai, stilisztikai sajátosságok sem. Összeveti a felnőttek és a diákok névanyagát, s helyesen mutat rá a két korosztály ragadványnevei közötti differenciáltságra, az eltérő névadási sajátosságokra. A szerző ismertetéséből nem hiányozhatnak az egyes falvak név-adási, névhasználati szokásai sem.
A dolgozat egyik számottevő kutatási eredménye, a diákragadványnév-kincs kutatása a felnőtt lakosság név-rendszerének vizsgálatához képest sokkal később indult meg a magyar nyelv-tudományban. Az iskolában használt ragadványnevek gyűjtésére Kálmán Béla hívja fel a figyelmet A nevek világa című könyvében.  Bauko János ezen a téren is jelentős eredményeket tud felmutatni (Diákragadványnév-vizsgálatok magyar–szlovák kétnyelvű környezetben; Ragadványnév-kutatások Szlovákiában; Ragadványnevek rendszere Izsán; Tájnyelvi elemek az izsai ragadványnevekben stb.). A szerző eddigi közléseiből jól leszűrhető, hogy a magyar–szlovák kétnyelvű környezet hatással van a szlovákiai magyar diákok névadási, névhasználati szokásaira.
Jelen dolgozatának első részében elméleti kérdésekkel foglalkozik: ismerteti a ragadványnév fogalmát, kialakulását, bemutatja a személynevek történe-tében és rendszerében elfoglalt helyét. Vázlatosan áttekinti a magyar ragadványnév-kutatások történetét, s ezen belül a felvidéki kutatásokat. Bemutatja a kutatópontokat, majd az anyaggyűjtés módszereit és forrásait tárgyalja. A kutatópontok kiválasztásánál döntő érv volt, hogy az adott településeken a magyar nemzetiségű lakosok alkossák a helyi összlakosság nagyobb ré-szét, hasonló lélekszámmal rendelkezzenek, egymáshoz közel álljanak, és legyen iskolájuk. A kiválasztott kutatópontok a Komáromi járásban fekszenek. A szerző érdemeiből mit sem von le, hogy csak négy kutatóponton végzett vizsgálatokat. Okvetlenül kiemelendő, hogy eredeti és gyümölcsöző elgondolásnak bizonyult mind a szóbeli, mind az írásbeli ragadványnevek együttes vizsgálata. Nemes feladat ez, hiszen egy település teljes ragadványnév-állományának összegyűjtése nem kis vállalkozás, mivel ez a névanyag elsősorban a szóbeli nyelvhasználatban él, s egy ré-sze csak családon belül használatos és a falu közössége előtt rejtve marad. A szerző ezekkel a nehézségekkel is eredményesen megbirkózott. Szemléletmódja, felfogása, értékrendje minden fejezetben világos, közérthető. Az eredményekből is kitűnik, hogy az aktív kérdező módszer és a kérdőíves módszer hatékony, jól hasznosítható munkaalapot jelentettek a számára az adatok gyűjtésénél. A következő fejezetekben több szempont szerint vizsgálja mind a diak-rón, mind a szinkron névanyagot. Tüzetesen elemzi az írott forrásokban szerep-lő megkülönböztető neveket, hiszen a történeti nevek által közelebb kerülünk a mai névanyag megismeréséhez. Ezek után a névanyagot a névadás indítéka szerint vizsgálja. A személynév-vizsgálatokban ez a legfrekventáltabb eljárás és alkalmazott szempont. Egyúttal tájékoztat bennünket az adott település lakosainak életmódjáról is. „Minden névadási aktus szemantikailag tudatos.” A név-adás indítéka nem azonosítható a név jelentésével.

A következő fejezetben a szerző a ragadványnevek szociolingvisztikai vizs-gálatát tűzi ki célként. Mivel a szlovákiai magyar beszélőközösség kétnyelvűnek tekinthető, ezért elengedhetetlen megvizsgálni a névanyagot a kétnyelvűség aspektusából is. Foglalkoztatja, hogy milyen arányban jelennek meg a névanyagban a kontaktusjelenségek. Általánosságnak tekinthető, hogy a két-nyelvűség hatással van a névválasztásra, s így közvetetten az adott település névanyagának alakulására is. Dolgozatának értékét növeli, hogy Bauko János szerény előzményekre támaszkodhatott – kiváltképp az írott névanyagot illetően –, azonban igazolta, hogy a vizsgált föld-rajzi területet is számontartván, a névtanban megkerülhetetlen a kétnyelvűség. További részekben foglalkozik a ragadványnevek dialektológiai szempontjaival is. A rámutatásai alapján elmondható, hogy a ragadványnevekben elsősorban a nyelvjárással egyező hangtani jelenségek jelennek meg. Az alaki tájszavak a kutatópontokon sokszor töltenek be ragadványnévi funkciót. Ragadványneveket a nyelvjárásban használatos frazeologizmusok is tartalmaznak. A szerző helyesen ítéli meg, hogy szükség van a név iránti attitűd alaposabb szem-ügyrevételére is. „A név iránti attitűdöt több tényező befolyásolja: a névadó egyén, illetve a közösség, a név születésének színhelye, körülményei, a név sértő vagy kedveskedő volta, a névhasználati színtér, szituáció (formális vagy informális), a névviselő és névhasználó közötti viszony (barátok vagy ellenségek), a névadás óta eltelt idő stb.” – idézhetjük a szerző idevonatkozó meg-állapítását.

Az életkor szerinti markáns eltérések a felnőttek és a diákok ragadványnév-használatában is megmutatkoznak. A felnőttek ragadványnévadása elsődlegesen értelmi jellegen alapul: a sok azonos nevű személy pontosabb azonosítása érdekében jöttek létre a „csúfnevek”. A diákoknál főképpen az érzelmi jelleg határozza meg a ragadványnevek keletkezését.

A felnőtteknél az összegyűjtött névanyag legnagyobb hányadát a külső tulajdonságra utalók és az ismeretlen eredetűek teszik ki. A diákoknál ezzel ellentétben a névadás indítéka többnyire ismert. Mind a felnőtteknél, mind a diákoknál hasonló megoszlási arányban szolgál a névadás alapjául a külső és a belső tulajdonság, valamilyen esemény és a családtagok, ismerősök neve. A diákoknál nem jelenik meg névadási motívumként a foglalkozás, a felnőttek között azonban gyakrabban szerepelnek a tulajdon- és köznevek elferdített alakváltozatai, míg a diákoknál a lexikális köznevek. A felnőttek ragadványnevei általában hosszabb életűek, invariánsak (csak ritkán változnak), az egyén gyakorta egész életén át viseli a faluközösség által ráragasztott nevet, sőt ez a név örök-lődhet is. Bauko János megállapítja, hogy a ragadványnevek nagy része azonban nem öröklődik, az 1299 névből csupán 299 öröklődött, ez a névanyag mindöszsze 23%-át teszi ki. Az élőnyelvben 12-féle névszerkezet fordul elő. A ragadványnevek legnagyobb részét az önmagukban használt nevek alkotják (62,43%). Ezek önállóan identifikálják a személyt. A két-elemű névkapcsolatban használt ragadványnevek (33,56%) típusán belül a leggyakoribb szerkezettípus az R+B, amikor a ragadványnév megelőzi a becenevet, s lényegében a családnevet helyettesíti. A három tagból álló névkombinációban ragadványnevek ritkábban fordulnak elő (4%).

Gyümölcsöző eljárásnak tekinthető a szerző felgyűjtött korpuszának szófaji vizsgálata. Mivel a ragadványnevek személynevek, ezért a főnév (tulajdonnév) szófaji kategóriájába tartoznak. Bauko rendszerezésében rámutat, hogy a ragad-ványnév alapjául szolgáló lexémák milyen szófajból származnak. Ez azonban elképzelhetetlen a névadás motivációjának ismerete nélkül. A személynévtípusok közül leginkább a ragadványnevek-nél ismerhető fel a tulajdonnév köznévi eredete.  A ragadványnevek nagy része főnévből (55,04%), ezen belül elsősorban köznévből (35,26%) keletkezett. A legjellegzetesebb névalkotási mód a tő-szó, elemi köznév tulajdonnevesülése és ragadványnévként való használata (30,87%).

A morfológiai részben a szerző a ragadványnév-alkotás módozataival fog-lalkozik. A névtípus alkotásmódja hasonlóságot mutat a becenevek alaki rendszerével. A következő részben a ragadványnevek kifejezőeszközeinek vizsgálatával, a szemantikai eszközökkel foglalkozik. A névtan és a stilisztika kapcsolata ismert a nyelvtudományban. A tulajdonnév stílusértékéről elsőként az irodalmi névadás kapcsán olvashatunk. A ragadványnevek a személynevek szerves részrendszerét képezik, épp-olyan identifikáló szerepük van, mint a család-, kereszt- és beceneveknek. A személynevek közül a legnyitottabb rendszert alkotják: bármilyen nyelvi jel vagy értelmetlen hangsor ragadványnévvé válhat. Ezekben nyilvánul meg leginkább az ember ősi névadó ösztöne.

Külön ki kell emelnünk a kötet új-donság számba menő legfőbb értékeit. A dolgozat érdemi fejezete, amely a ragadványneveket vizsgálja különböző szempontok szerint, eddig még – legalábbis kellőképpen – nem vizsgált kérdések módszeres áttekintését nyújtja, igyekszik áttekintő és több ponton teljességre törekvő rendszerességgel megvizsgálni a ra-gadványnevek szerteágazó, sokat vitatott és sok nyitott kérdést magába sűrítő elméleti vonatkozásait. A munka módszertani megjegyzései hasznosnak bizonyulhatnak további vizsgálódások számára.   

Ismertetésünket azzal zárhatjuk, hogy Bauko János Ragadványnév-vizsgálatok kétnyelvű környezetben című munkája nemcsak névtani irodalmunknak, hanem a magyar és az általános névtudománynak is nyeresége, kiváltképp a szlovákiai magyar tudományterületnek. Mintaszerű alaposságával, világos, áttekint-hető rendszerezésével, sokoldalú szemléletével, kifinomult módszerével, olvasmányos stílusával az utóbbi évek legsikerültebb, leghasznosabb, legérettebb szlovákiai magyar névtani kiadványa. Kötelezi a szerzőt a folytatásra.
(Konstantin Filozófus Egyetem – Magyar Nyelvtudományi Társaság, Nyitra–Budapest, 2009)

ANGYAL LÁSZLÓ