Tóth Elemér – Sajó-völgyi képeslapok

Versek egy ciklusból

SZENTKIRÁLYON a kovács,
csikorgatja a fogát.

Igaz, foga nincs már egy se,
mert az idő mind kiverte.
Kovácsa sincs a falunak,
mezítláb járnak a ludak.

* * *
LÉNÁRTFALVÁN
Lénárt lánya,
a cigánykereket
hányja.
Nagyon érti,
nagyon tudja,
pörög, akár
a motolla.

* * *
Igen neves falu
RUNYA,
ám a fiúk hada
mulya.
Lányok hordják
a kalapot:
Adjon isten
szép jó napot!

* * *

Görhő sül a kemencében
GÖMÖRÖN,
ha elkészül,  a hasamat
megtömöm.
Bámulnak majd a gömöri
leányok…
Fényes arccal, gömbölydeden
mindahányuk kapujában
megállok.

* * *

Igen neves falu
RECSE község
arról híres,
ott a kecskék
szarva hímes.
Hogyha bál van,
mind viháncol,
hajnalig is
ropja, táncol.

* * *

HANVÁN semmi galiba,
hízik, dagad a liba.
Lesz pecsenye,
lesz tepertő,
pocakot eresz-
tel, Ernő!

HANVÁN nincs gond, se hiba,
kövér, totyog a liba.
Ide billeg,
Oda ballag,
a köténye
csupa harmat!

LENKÉN terem
a sok szép lány,
vehetsz egyet
három békán.
Három lepkén,
három tücskön,
s megfőzheted
üstben, füstön.

* * *

Már legalább
ezer éve
arról híres
KEREPEC,
arrafelé
minden gyerek
szereti a
perecet.

* * *

MÉHIBEN a falu népe,
olyan szorgos, mint a méhe.
Szorgoskodjék csak kedvére,
rakjon tornyot föl, az égbe.

Súgva mondom, csaknem félve:
én fütyülök az egészre!

* * *

KIS-BEJÉBEN,
NAGY-BEJÉBEN,
hajam lobog
a nagy szélben.

Azért lobog,
mert szaladok,
nehogy utol-
érjen a bot.

Bot – a legszebb
lány kezében…
Nos, ha befog:
nekem végem!

December

Szél hegedülget,
húzza erősen,
fák dideregnek
kertben, erdőben.

December kószál,
járja a rétet,
tóban két potyka
tereferélget.

Két liba lépdel,
indul a tóra,
csakhogy üvegből
van már a tócsa.

Két varjú kacag,
hópihe libben,
két nyuszi baktat
hófehér ingben.

December dúl-fúl,
de szíve jámbor,
még kettőt alszunk,
s itt a karácsony.