Csehy Zoltán – Egy kiállítás képei

Merénylők (Irene Loughlin: I Forgive You Switzerland)
Naufus apja gerillaharcos volt Guatemalában a polgárháború idején.
    Korán megismerte a félelmet és az agressziót.

    Művészetére a költészet, a guatemalai népművészet,
    az étkezés politikája, a homoszexualitás
    és a mágia voltak hatással.

    Most egy nővel utazik a buszon,
    (Irene Loughlin), aki tegnap étkezési fóliába tekerte magát, égő
    gyertyákat rakott a szájába, mintha dinamitköteget,
    aztán kiment a sötét kastélyudvarra, és
    teljesen lehalkítva,
    egészen diszkréten és társtalanul
    belerobbant az éjszakába.

Installáció
(Sonja Füsti: Vor dem Fall)

        És akkor Sonja felépített egy szobát,
        illetve zugokat, tereket
        dobozolt egymás mellé, mögé,
        derékszögű huzatot, mint a lakótelepen.
        Tegnap még csempézte a gipszkarton falat,
        székeket rakott a kitárulkozó tér elé,
        (szép nő ez a Sonja, és ahogy csempéz!)
        volt egy külön terem a sztroboszkópnak is,
        meg egy, a használaton kívüli mikrofonnak,
        melybe, mások unszolására belesusogtam egy
        erotikus Szapphó-fragmentumot. Tagolva,
        érzékeltetve a metrumot, jelezve, hogy lám,
        szöglet ide vagy oda, de
        azért valami, valami  kis fragmentált gyöngédségnek
        mindenütt van
        legalább egy parányi zuga.

A robotkertész
(Stephan Henrich: The Fungus Project – on Robotic Gardeners and Vertical Scrubs)

        A robotkertész a gombaburjánzáson
        végigmászva megpihen.
        Rizomatikus káosz rendszerbe rakva,
        már amennyire lehet: a vaskonstrukció
        nagy sémáját nyilván a szerves kicsi
        adta, mely a gombákban belül van, akár
        egy rács. Mint a szöveg mögött
        az ábécé, melyből végeredményben
        néhány lejegyzési nüánszon túl
        nem igazán lehet következtetni semmire.

Úgysem
 (Mikael Mikael: Retreat 1)

        A homoksivatagban pár aszott fa, bokor,
        rajtuk műanyag fóliatépedékek,
        nejlonszaggatmányok, szemét.
        Egy hófehér nyúl a sarokban.
        Ellököm. Feláll. Feláll. Ellököm.
        Sátrat épített magának a fa alá,
        a gödörbe, a műanyagdomináns tájképbe,
        ahol nem rág biorépát az emberi fajzat.

        A plafonról egy sodronykötél lóg,
        valójában színes fóliacsíkok, melyek
        hiába vezetnek haza,
        tested súlyát úgysem bírnák meg.

Pálma
(Naufus Ramirez-Figueroa: Bitch on a Bent Palm Tree)

        És a pálma végre, a cigiző kutyából
        kibámuló nővel, ezzel a hétpróbás
        ribanccal, aki folyvást gyümölcsre leseng.
        Amott, a szálkás palettán csacsi, mely Krisztust vitte,
        és oldalt a falloszból kinövő pálma,
        mely az őseredet paradicsomi tökélyére
        figyelmeztet. És, persze, Mária,
        ahogy a Korán szerint szül. Nem látható,
        elrejti a gallyak özöne. Létó
        hátán a pálmafa csíkjai. Aztán
        hirtelen keselyűk áradása
        egy felpúpozott segg fölött,
        és néhány menthetetlenül elkallódott gyümölcs.

Posztkoloniális
(Ana Vilenica: Uz)Bu))Na)))

        És itt van
        a) posztkoloniális
        b) antikapitalista
        c) feminista
        d) antiautoriter
        e) antirasszista
        f) antifasiszta

        weboldal, ahová kattintson az ember,
        főleg, ha nő, és ha önszerveződik,
        és egyre szenzibilisebb modelleket keres
        a társas érintkezéshez. A váratlan helyzetek
        és találkozások világa ez,
        egy online létezésé, magyarázza a lány,
        egy befogadó pina kedélyes melege
        a széthajtott szirmok mögött,
        én hosszan bámulok ki az ablakon,
        szinte érzem a cefre émelyítő szagát, ahogy
        az
        édes, kásás, öngyilkos vadkörték
        fullánkos méhek és fullánktalan darazsak közé hullnak.