Macsovszky Péter versei
Alapegység
Néha sok ugyanattól. Sok vers. Serdülő lelkemet
mámorral. Milyen vakmerőséggel taszítja el
magát. A költő. Intenzitás. Jellemző sűrítettség.
Rövid sorokban. Rímeket agyal ki, képeket.
Hasonlatokat. Agyat. Egy kis feminin karaktervonás.
Hasonlóan vagy azonos. Látod amottan a téli
világot. Feminin. Sok költőnek sok eszébe sok jut.
Sokszor. Míg nyílnak a völgyben. Néha ugyanattól.
S akkor skandálva. Még ha nincs is: ritmikai
képletének közvetlen kapcsolata. Az értelemmel.
Sok költőnek ugyanattól. A meditatív állapot őket is.
Ijeszti. Nem csak pontos és hatásos élményre, nem
csak arra. Hanem rövidre. Csak arra van igény. Mióta
ezt a verset elolvastam. Filozófiában megírt verssorok.
Azóta nem szállok le itt. A fogalom körüli költészet
terén. Alapegysége a szótag. Mibenlétének
hovatartozása. Tudományos szempontból is. Bizonytalan
Még nem született meg. Alapegységre azonban mégis
szükség van. Szívszorító. Igény lett támasztva. Sok
költőnek sokszor csak egy eszébe jut. Valami biztos
definícióra. Arra lenne. Akármikor kereslet. De
miféle olyan mérhető tulajdonsága van. Van? Mert
tablettái bekapják. Nemcsak altatónak. Amely ritmus-
alkotó tényezőnek is mutathatja magát. Míg nyílnak
az ajtók. De az én itt nem szokott kiszállni.
Egy családregény vére
Nem messze, nem is olyan messze attól a fától.
Szép lassan, mert az olvasó, a hallgató ideje:
nem zavar, nem zavaros. Tovább. Lassan. A szája.
Nézett. Nem válaszolt. Nem mosolyog. Kiabál.
Hallgat. A hátam mögött: senki. Úgy kezdődött,
hogy régen élt. Beleszeretett. Aztán lihegve
megállt. Rezonáló atommagok. Az ajtó. Ez az ágyam.
Időleges egészség. Megszűnik a kölcsönösség
feltételezése. Doboz. Nyitott. A pelenkázóasztal
alatt. Két kislány bemászott. Trikója alá. Dugott egy
vajas kenyeret. Azelőtt. Máshol. Most más. A pelenkázó
anyuka holmijára. Arra, cipőben. A kislányok anyja
egyszer sem szólt rájuk. Mosolyog. Amaz meg
csak pelenkázott és terpeszben állt. Hogy be ne
szoruljanak. Állna meg már a világ. Hiszen áll: nincs
kitalálva, minek is kellene holnap megtörténnie,
de azért úgy néz ki: lóg itt (mindenütt) valami nagy
várakozás. Szűrőmechanizmus. Érdekérvényesítő
csoportok. Gyors társadalmi mobilitás. Lassul
a helyreigazítás. Egy perc múlva már egymáson.
És a totyogó babákon taposva. Másztak fel szüleik
lelkes biztatására. Mert ha bármiben is gátoljuk.
Személyisége még meg talál torpanni. Ha van
neki. Ha nincs, majd más koponyájában loccsan.
A fejlődő ember agya. Képes a szabály által megtartott
csoport felismerésére. A fürdőszobában a polcon
van egy olló. Nem válaszolt. A szoba felerősítette
a rádiót. Meghaltak az öreg szülők és egyedül maradt.
Az ajtó valahol kinyílt. Nem messze attól a levéltől,
amelynek mozgott a fája. A szája. Miről meséljek még?