Z. Németh István: Főlángolás; Akár; Esemény; Lelet (versek)
Főlángolás
Kilépsz a házból,
ég a fejed,
jobb, ha a dobozba
visszateszed.
Ajkadon ég el
a nyári dal,
testedből kottázott
plazmavihar.
Szép barna volt és
fekete lett,
most saját füstödet
lefetyeled.
Akár
a leveshez hideg mártás,
mint egy végső idegrángás,
vagy nyílvessző surrogása,
mint a fejfák ropogása,
mintha mézzel keveredne
egy hatalmas, óriás üstben
lelkem csípős petrezselyme,
és idebenn, szívem helyén
életéért verekedne
száz kenguru, öt bulldog és
néhány ezer anyamedve.
Esemény
Iázik rímpárod,
ki ázik: lám, te vagy,
vázádban hínárok,
szandálban láb lefagy.
Rímeid átírod
csapadék hétvégén,
áznak a vámpírok
kint hagyott dévédén.
Délre nem megy buszod,
oly messz’ Itália,
süssfelnap himnuszod.
Mikor épp nem zuhog,
mért kell szitálnia,
nem mondom, hisz’ tudod.
Lelet
már a telefonod is okosabb nálad
és tovább bolondozik a nyár
kalapod alá dobálja esőcseppjeit
s a szél az elveszett versek furcsa
töredékét fuvolázza füledbe
kegyelmi kérvényedre nem érkezett válasz
nem az vagy aki Isten játékprogramjába
még a kezdet kezdetekor
azzal a frappáns jól kitalált jelszóval
ki tudja milyen oknál fogva
de bejelentkeztél